Fake sounds

You're mine

Az a férfi nem jött vissza hozzám, bár igazán nem is vártam. Viszont más jött. Egy olyan ember aki enni hozott egy tálcán, aztán egy másik aki ruhákat hozott meg egy utasítást miszerint fürödjek meg aztán öltözzek a kapott ruhákba. Bevallom rendesen befostam az utasítás hozójától, mert nem elég, hogy magas volt még úgy nézett, olyan morcosan, hogy nem lehetett nem megijedni. Na persze azért tettem amit mondott. Ettem meg mentem pancsolni is. Természetesen siettem mert nem szerettem volna ha valaki ismét meglep és így meg is ijeszt. Hát... khm, a nadrágot fel se vettem mert túl nagy volt csak az alsót meg az inget vettem fel, hisz az ing bőven leért térdeim alá. De azért tetszett mert igazán kellemes illata volt. Lehet ha látnának barátaim vagy a szüleim azr mondanák milyen felelőtlen vagyok. Én azt mondanám miért féljek végig, hisz ha meg kell halnom butaságom miatt akkor az addig lévő időt úgy töltsem mintha minden rendben lenne. Na de hiába reméltem, hogy nem fog senki jönni majd hívatlanul. Mert bizony megleptek. Jobban mondva csak egy ember, az a fegyveres. Ott volt, ott ült azon fotelok egyikében ami az ablakoknál volt. Neki is ugrottam szinte a fürdőszoba ajtajának mikor megpillantottam őt. Meglepett jelenléte nem is kicsit.
- No lám, csak nem megijedtél? - furcsa volt ahogy beszélt. Mármint valahogy úgy éreztem, hogy valami nem stimmel.
- Nem, csak nem számítottam rá, hogy lesz itt valaki mikor kijövök.
- Furcsa vagy te nekem.
- Miért? - talán csak nem kellene ennyire merésznek lennem, talán csak be kellene fognom.
- Hm... Lássuk csak, először úgy tűnik félsz, aztán meg visszabeszélsz mintha fogalmad nem lenne róla milyen nagy szarban is vagy. - végigmért most is, észrevettem.
- Talán csak nincs sok veszíteni valóm. - végülis így van valahol. Odamentem közben azért az ágyhoz és letettem rá összehajtott ruháim.
- Gyere csak ide. - megint olyan furának tűnt nekem.
- Miért?
- Mert én azt mondtam! - úgy éreztem kissé felhúztam már. Mutatta is miután rácsapott a fotel karfájára. Nem akartam, de mégis megtettem, megindultam felé. Mikor aztán odaértem elé ő egyszerűen fogott és az ölébe rántott és rámarkolt combomra. Egyből próbáltam leszedni kezét, de nagyon nem sikerült. Mikor aztán mégis csak azért mert úgy tűnt felkeltette érdeklődését az amit észrevett. S hogy mi volt ez? Csupán csak a tetoválás ami kulcscsontomon húzódott végig.
- Ez talán igaz. - meg is érintette ujjaival.
- Mindig az lesz. - meglepődtem, hogy hagyta eltolni kezét - Ugye tényleg elengedi a barátom hogy nem esik baja?
- Megmondtam nem? Nem hiszel nekem?
- Hát... nem igazán. - tudom, hogy bajban vagyok, de miért ne lehetnék őszinte életem utolsó pillanataiban. Inkább ez mint a hazugság.
- Sejtettem. - felsimított combomon és én ismét eltoltam kezét, ám ezúttal vissza is tette kezét oda ahol volt - De tartom a szavam. Ő megy te maradsz. Ennyi.
- De mit akar tőlem? - nem értettem még mindig egészen.
- Igazából nincs konkrét tervem veled. - taperolt megint, de ahogy eltoltam kezét ő egy kis ideig nem tette vissza, aztán meg mégis. Persze tudom mit akarok, de ezt neked nem kell még tudnod. Egyenlőre elég ha azt teszed amit mondok és nem lesz semmi baj.
- Maga ezt élvezi? - fenekemen járt keze és ez már igazán zavart, ezért voltam olyan merész kimászni öléből és elhátrálni tőle. Persze ő felállt és egy pillanat alatt magához rántott és durván fenekembe markolt.
- Naná hogy élvezem. - megütöttem mellkasát, hogy eresszen, de nem tette.
- Én nem... Nekem ez nem jó. - igyekeztem félelmem s az következtében kibuggyanó könnycseppjeim elrejteni. De azt hiszem nem sikerült, mert fogott és az ágyra lökött. Hát én akkor sírtam el magam, hisz nem akartam hogy bármit is tegyen velem. De tudjátok mit? Nem történt semmi. Legalábbis azon kívül nem, hogy felhajtotta fenekemről az inget és puszit adott oda ahol kezei voltak. Azután csak visszahajtotta az iget, majd fogott s felhúzott, karjaiba vett és ölelt úgy hogy feje nyakamnál állapodott meg. Teljes értetlenségbe taszított, hisz nagyon nem értettem mi van vele. Az egyik pillanatban még durván ér hozzám, aztán meg úgy bánik velem mintha legalábbis porcelánból lennék. Jó darabig így maradtunk még, aztán us csak ledöntött az ágyra, betakart és így mellém dőlt és újra magához fogott. Így aztán, hogy miért magam sem tudom már, de szépen el is aludtam.
Furcsa álmom volt. Nagyon furcsa, mert szépen indult aztán kész rémálommá vált. Ebből a nemkívánatos álomból ijedtem fel. A valóságtól is picit megijedtem, hisz az a férfi még ott volt, ölelt és nézett engem.
- Ideje felkelned és enned.
- R...Rendben.. - dadogtam picit hisz csak pár centi választotta el az arcom az övétől.
Őkelme eztán ejtett meg egy pimasz vigyort, majd fel is kelt mellőlem. Természetesen felültem szinte azonnal én is.
- Jössz velem. - mondta és az ajtóra mutatott és el is ment odáig - Úgy döntöttem maradsz míg meg nem unom. Sőt, teszed amit mondok, ahogy és amikor mondom. - kinyitotta az ajtó és három vagy talán négy alak esett a szobába. Pattantak is fel, hogy elfussanak, gondolom, de az a férfi így is bele tudott rúgni egyikükbe. - Na indulj meg szépen. - nem kellett ezek után még egyszer mondania, mentem én utána.
Kellemetlen csak az volt ahogy megbámultak az emberei. Csak azok lehettek, mert mind olyan karót nyelt morcos alak volt. Egyszer kellett csak megállnom mikor annak a férfinak átadtak valami kis dobozkát. És ekkor esett meg egy olyan dolog amire senki sem számított. S hogy mi is volt ez tulajdonképpen? Csak egy pofon amit én adtam az egyik alaknak aki a fenekemhez ért. Ami ezután következett a levegőt is belém folytotta. Ez pedig az volt, hogy az a fegyveres megkérdezte az illetőt miért tette, az meg mivel nem válaszolt egyszerűen lelőtte egy másik embertől elvett fegyverrel.
- Csak egyszer mondom el.. - szinte érezni véltem a hideget ami a férfi szavaiból áradt - bárki ha csak egy ujjal is hozzá mer érni, mindegy hol és mikor, de az rohadtul kibelezem. Világos? - az emberek válaszolhattak is, nem láttam, de az biztos hogy mind meghalojt aztán szétszéledtek, eltűntek szemeim elől. Még a halottat is elvitték onnan. A férfi eztán csak intett, hogy menjek oda és én mentem is. - Te pedig bármi is történik elmondod.
- Értettem. - mondtam és lehajtottam volna fejem ha hagyja, de nem hagyta.
- Mostabtól hívj Jeno-nak. - bólintottam, hogy rendben - Helyes. - ezután indult el velem, ment tovább s így jutottunk el a konyhába.