Fake sounds

Hozzám tartozol

Nem akartam ott lenni úgy, hogy nem tudom mi fog lenni a következő pillanatban. Márpedig ő egy elég kiszámíthatatlan férfi. De akkor miért érzem azt, hogy vonz magához? Hogy is mondják az ilyet...? Nem tudom pontosan, de biztos hogy olyan vagyok.
A fürdés, jobban mondva a tusolás igencsak zavarba ejtő volt, hisz még sosem tusoltam együtt senkivel. Vagyis... inkább úgy mondanám, hogy egyetlen s legjobb barátomon kívül aki egyben egyetlen fogadott öcsikém is, rajta kívül nem tettem mással ilyet. De a fürdés utáni dolgok is eléggé zavarba hoztak. Mégpedig azért mert az a férfi nem tett le arról, hogy megtörölgessen, letaperoljon, aztán mikor átmentünk szobájába még fel is öltöztetett, ugyanolyan alsóba s ingbe mint ami nemrég volt rajtam. S ha ez mind még nem lett volna elég, a végén, miután lefektetett ágyába, mellém feküdt és úgy ölelt át, hogy még véletlenül se tudjak meglógni. Eszemben volt igen, de tudtam úgyis esélytelen mert elkapnának még azelőtt, hogy kitehetném a lábam az ajtón.
Az este így ért véget. Furcsa volt, de így volt. Az már csak mellékes dolognak hatott, hogy gond nélkül tudtam elaludni és mondhatni nyugodtan végig is aludtam az estét.
Másnap reggel már egyedül voltam. Legalábbis ébredéskor már nem volt mellettem senki. Ám ez az állapot sem tartott sokáig. Az a férfi nemsokára visszatért és halálos nyugalommal közölte, hogy a szüleim sem különbek mint bárki más akit pénzzel meg lehet venni. Nem értettem miért mondta ezt, hisz szüleim jó emberek. De aztán mutatott egy rövid kis felvételt amin egyértelműen pénzt fogadnak el annak fejében, hogy én Jeno-nál maradjak. És ezután még azt akarta egyek vele. Hát nekem teljesen elment az étvágyam. Sőt mi több, mindentől elment a kedvem. Persze ez Jeno-nak már nem tetszett. Hát kérem nekem sem tetszett, hogy úgyszólván megvett engem. Mérgében otthagyott engem a szobában. Persze nem engem lennék ha hagytam volna magam annak ellenére is, hogy rendesen rám ijesztett idegességével.
- Kérem, csak az öcsémet szeretném látni. - próbáltam a tempót tartani vele, de túl gyorsan ment. Mikor aztán megállt szépen neki is mentem és ha nem fog meg lezuhanok a lépcső utolsó harom fokáról.
- Miért érné meg nekem, hogy idehozatom? Hm? Nem látom hol itt a logika.
- Hát... Talán nem akarok majd megszökni magától. - nem tudtam már mit mondhatnék neki.
- Hmm... Vagy mondjuk nem ellenkezel többet velem. - miért is ne fenekembe kellett markolnia.
- Jó... - motyogtam csak.
- Hogy mondod? - tudom hogy hallotta, biztos voltam benne, túlságosan elégedettnek tűnt - Mi lenne ha kapnék egy kis ízelítőt? - meg se várta válaszom, fenekem fogva továbbra is vitt engem tovább, be egy lenti szobába ahol aztán az ott lévő íróasztalra tett. Ott állt neki tovább taperolni engem és én... hát én nem toltam el kutakodó kezeit bármennyire is meg. akartam tenni. - Helyes. - fájt már a nyakam attól ahogy oda tapadt nemrég mint egy pióca. Az a vicc az egészben, hogy titkolni akartam de nem ment, hogy egy bizonyos ponton túl tetszett a dolog.
- Most már megteszi amit kértem? - egy pár perce csak néz engem, hogy közben én az asztalon ülök míg ő leült az asztal előtti székek egyikébe.
- Lehet róla szó. - szinte morgott ahogy beszélt. Ijesztő volt.
Nem is kellett sokat várnom, hogy telefonáljon egyet az ügy érdekében. Ahogy aztán ahhoz sem kellett túl sok idő, hogy a halálra rémült öcsémet Jeno embere, az az ijesztő alak aki a kocsiban is ott volt tegnap, odahozza. Öcsém akkor állt le a kapálózással mikor meglátott engem. Mikor aztán az az alak elengedte oda is rohant hozzám és át is ölelt, ahogy én is őt így. Pár percnyi öröm után jelelve kérdezett mi történt, hogy miért rabolták el s hogy igaz ehogy anyáék eladtak engem. Válaszoltam is minden kérdésére és igyekeztem is megnyugtatni őt. De valahogy nagyon nem akart sikerülni.
- Lehetne, hogy ne bámuljon minket? - szavaim annak az ijesztő alaknak intéztem - Halálra rémítette már így is a testvéremet.
- Te nem parancsolsz nekem. Örülj, hogy nem tekertem ki a nyakát amiért belém harapott. - na jó ezzel meglepett. Kérdeztem is öcsém, hogy igaz e hogy megharapta azt a morcos alakot mire ő igennel válaszolt és azt is mondta, hogy megérdemelte mert fájt neki mikor csak úgy magával hurcolta.
- Na jó, ebből elég. Kölyök, köszönj szépen el az öcsikédtől. - nem tudom Jeno mit elégelt meg, de ő sem volt jó kedvében már. Öcsém jelelve kérte őt, hogy hadd maradjon, hogy nem akar szüleinkhez visszamenni. - Gyerünk, fordíts.
- Csak maradni szeretne. - nyeltem egyet, mert kész voltam odadobni magam neki, csak hogy öcsém velem maradhasson - Kérem.. Én.. Én tényleg bármit megteszek csak engedje, hogy..
- Ez esetben menj vissza a szobába. Most. - bólintottam csak neki és indultam is. Öcsém jött volna velem, de őt az a morcos alak lefogta. - Te kölyök maradsz vele. - öcsém hiába kapálózott maradnia kellett.
Alig értem el a lépcső közepéig Jeno máris utol ért. Fel is kapott és vitt tovább magával. Szégyelltem magam ezúttal is, mégis hagytam hadd vigyen. Egy pillanatra sem ellenkeztem mikor a szobájába érve letett engem az ágyra és újra taperolni kezdett. Az ellen sem ellenkeztem mikor levette ingét és kezem fogva simogatta úgymond magát.
- Tudom, hogy akarsz engem. - hajolt fölém és beszélt szinte számra - El fogom érni, hogy te is akarj engem. Addig is... - ezúttal csak megcsókolt, aztán úgy döntött, hogy mellkasomon hagy jelet nyakam helyett.