Fake sounds

You're The Reason

(Egy kicsit talán rövid lehet. De remélem így is olvasható lesz.)

Hogy meddig nem voltam eszméletemnél nem tudom, de az biztos hogy már nem abban a nappali félében voltam amire emlékeztem. De nem ám. Egy szobában voltam, egy hatalmas nagy szobában ami amilyen sötét színű volt olyan ijesztő is. De persze csak addig volt ijesztő míg fel nem ültem, mert akkor már inkább tetszeni kezdett. Erőt s bátorságot gyűjtöttem, így aztán fel is keltem és úgy döntöttem szétnézek. Kezdetnek azt szerettem volna tudni milyen magasan vagyok, ezért az ablakok felé vettem az irányt. El is húztam a füvgönyöket, meg ki is nyitottam az ablakokat és kiléptem az erkélyre mert hogy olysn is volt ott. Sajnálatos módon túl magasan voltam, így esélytelen volt leugornom. Hisz ha megtenném biztos meghalnék. Nem is mentem kintebb, inkább csak visszahátráltam a szobába és be is csuktam az ablakokat. Mikor aztán megfordultam úgy megijedtem, hogy lekevertem egy pofont a mögöttem illetve rz után már velem szemben állónak.
- Érezd megtisztelve magad. - egész lassan beszélt hisz értettem, de még így is figyelnem kellett.
- Miért?
- Más egy ilyen után már golyóval a fejében feküdne. - megijesztett és biztos észrevette mit ért el mert egy érdekes, furcsa mosoly jelent meg arcán.
- Nem félek magától. - mondtam ugyan, de amint lépett felém én hátráltam el tőle.
- Nekem úgy tűnik az ellenkezője van kölyök. - egész addig jött míg engem az ablak állított meg - Ha tökön rúgsz eltöröm a lábaid, hogy többé nem fogsz járni.
- Nem is akartam ilyet. - elfordítottam fejem mert kezdett kínosan közel lenni hozzám.
- Még akarhatod. - visszafordította fejem s így láttam mit mond - De addig is mondd meg mit csináljak most veled meg a kis barátoddal?
- Engedjen el minket. - hiába reménykedem.. Ugye?
- Valami mást kell mondanod. - hogy miért tette nem tudom, de hozzám ért. Arcom érintette, simította végig ami után keze fülemnél. - Innen hiányzik valami ugye? - bólintottam csak - Mi lenne ha azt mondanám visszaadhatom.?
- Hallanám magát anélkül is, hogy magára néznék.
- Oh.. Tehát zavar ha nézned kell? - nem hagyta, hogy elfordítsam fejem - Ez esetben jobb ha felkészülsz mert egy darabig még nézned kell. - el is lépett tőlem, sőt, eltávolodott rendesen.
- Nem tarthat fogva!
- Oh dehogynem. Te és a barátod élvezni fogjátok a vendégszeretetem.
- Az nem vendégség ha a fogjai vagyunk. - ment volna, de szavaim megállásra késztették.
- Hm... - felém fordult - mondjuk, hogy bizonyos feltételek mellett elengedlek. Mit adsz cserébe?
- Bármit. - azt hiszem felelőtlen kijelentés volt részemről.
- Bármit? Biztos vagy te benne, hogy van olyasmid ami érdekelni tudna? - fejem ráztam nemlegesen - Habár.. Lenne itt valami mégis. - visszafordult és visszasétált hozzám - Vetkőzz. - nem akartam megtenni ezért húzni próbáltam az időt, de nem jutott semmi eszembe. Így aztán kénytelen voltam megtenni amit mondott. Kissé lehajtva fejem álltam neki kigonbolni ingem, hogy aztán levegyem azt. Kellemetlen volt és igazán megalázó érzés. Nadrágomhoz nyúltam, hogy azzal folytassam, ám nem tudtam semmit tenni mert az a férfi megakadályozott benne. Nem értettem miért gondolta meg magát. De azt sem, hogy miért ér a nem túl szép heghez mely mellkasomon fut végig. S azt sem hogy miért hagyja hogy eltoljam kezét. - Fáj? - értettem hisz felnéztem rá.
- Nem. - mondtam csak hisz felesleges lett volna magyarázkodnom.
- Feküdj az ágyra. - parancsolónak hatott ahogy beszélt és a tekintete is olyan más lett.
Tettem is amit mondott, mentem és felfeküdten az ágyra, mire ő valami kis tubust szedett elő az ágy melletti szekrényből. Azzal ült le mellém és abból nyomott két ujjára a tubusból s azt állt neki mellkasomra kenni. Jobban mondva arra a kis területre ahol az ütés ért még a mosdóban.
- Kíváncsi vagy mi? - beszélt közben és mert figyeltem így értettem is - De el kell szomorítsalak mert ennyi még nem elég ahhoz, hogy elengedjelek titeket.
- Akkor mit akar? Ha pénzt a szüleim bármennyit kér is megadják.
- Nem kell a penzedt. Abból van elég nekem is.
- Mi mást akar akkor? - lehet jobb lenne csendben maradni, de még ha félek is úgy érzem meg kell szólalnom.
- Téged? - kész volt a kenegetéssel ezért meg szerintem mert hagyta el tudtam kicsit húzódni - Mi lenne ha itt magadnál cserébe a barátod szabad lehet.
- Nem bántaná sosem? - meglephettem mert fura arcot vágott.
- Garantáltan elfelejtene mindent, szóval nem, nem esne bátódása.
- Sosem?
- Soha.
- Rendben. - anya, apa, bocsássatok meg, de ezt kell tennem. Ez a helyes. Yeosang is megtenné értem, így nem kérdés hogy helyesen cselekszem e vagy sem.
- Kimondtad kölyök. - fel is kelt mellőlem, eltette a tubust, aztán rám terítette ingem, majd távozott. Egyszerűen csak otthagyott engem.