Fake sounds

Csak az enyém

Az a férfi, Jeno, szóval ő csak a székek felé bökött fejével mikor a konyhába értünk, aztán már nem is foglalkozott velem. Legalábbis látszólag így volt. Ezért aztán csak leültem az egyike székre és figyeltem őt. Kipakolt pár dolgot a hűtőből, aztán edényeket szedett elő, meg pakolászott. Nagyon úgy tűnt főzni készül. Meg is lepett vele rendesen, hisz nem gondoltam volna, hogy egy olyan ember mint ő ilyesmire is képes, főleg egy olyan kívülálló előtt mint én vagyok jelenleg.
Figyrltem őt egy darabig, jobban mondva addig nyugodtan míg bele nem vágott egy nagy kést a konyhapultba. Ekkor ijedtem meg kissé. Aztán eszembe jutott mi van ha megsérült. Fel is keltem és oda is mentem hozzá mikor a mosogatóhoz lépett. Ahogy észrevettem be is igazolódott feltevésem. Megsérült. Megvágta az egyik ujját, de elég csúnyán, hisz rendesen vérzett. Egy pillanatra bepánikoltam, aztán meg tettem amire emlékeztem, hiszen sérültem már meg én is így. Először megnyitottam a csapot s a víz alá tettem kezét, azután mikor úgy tűnt kevésbé vérzik akkor papírtörlőt szorítottam kezére.
- Van itt elsősegély doboza? - nem válaszolt, csak felnyúlt az egyik polcra és könnyűszerrel levette onnan amit kértem. Így aztán pillanatok alatt el tudtam látni sebet, ami megjegyezném nem volt olyan kicsike. - Kész van. - mondtam is mikor végeztem vele.
- Túléltem volna kölyök. - csakis azért néztem rá mert ép kezét vállamra tette - De azért kösz. - hirtelen nagyon furcsán éreztem magam ahogy rá néztem s ahogy ő rám nézett - Úgy tűnik összevéreztelek. - elengedte vállam, hogy aztán megemelje az inget mellkasomnál.
Egy szó nélkül állt neki kigombolni az inget és leszedni rólam. Természetesen ellenkeztem, de semmi esélyem nem volt ellene. Persze ellenkezésem addig tartott míg valahogy cxak leszedte az inget rólam. Azután már csak kezeimmel takartam magam és néztem nagy szemeket meresztve rá, ugyanis lekapta magáról az inget és azt adta rám. De nem is ez kötötte le figyelmem hanem csupasz felsőteste. Iszonyatosan jól nézett ki. Sőt, még annál is jobban. Aztán persze mikor észbekaptam és ő is mondhatni kinevetett, vöröslő arccal hajtottam le fejem és hagytam, hogy begombolja az inget rajtam. Aztán mintha semmi se történt volna visszaültetett a székre ő maga meg visszament főzőcskézni. Mérhetetlen zavarba hozott, ám mégsem tudtam másfelé nézni. Titkon őt néztem, figyeltem míg nem vett észre.
- Miért ilyen velem? - eszembe jutott valami és szerettem volna választ kapni - Biztos nem ilyen mindig. - céloztam arra amit tett, amit láttam - Magát biztos mindenki kiszolgálja. Nem értem miért viselkedik így ha nem is ilyen. - jó ideig nem kaptam választ ezért azt hittem, gondoltam, hogy biztos felbosszantottam szavaimmal. De akkor se értem miért ennyire... más. Bár igazából nem tudom milyen lehet hisz nem is ismerem. De akkor is hiszem hogy nem ilyen.. kedves féle.
- Miből gondolod, hogy nem ilyen vagyok igazából? - hirtelen ért közelsége, az ahogy odaült elém, ezért néztem rá és ezért tudtam mit mondott.
- Én csak... furcsa így látni magát azok után, hogy két embert is... szóval hogy... - képtelen voltam kimondani.
- Tudod kölyök - kezei combjaimra kerültek, ott taperolt, simított végig rajtam - bármilyen lehetek, kedvemtől függ és az embertől aki velem szemben áll, jelen esetben ül.
- Azt mondja én különleges helyzetben vagyok? - zavarom nem tudtam semennyire rejteni.
- Hm... Mondhatjuk. - tovább simogatott. Úgy tűnt élvezni, hogy fokozhatja zavarom. - Csak nem élvezed, hogy hozzád érek? - kezei fentebb csúsztak.
- Nem. - toltam elfelé kezeit, de ő csak visszacsúsztatta őket. Egyszerre ijesztett meg és tetszett ahogy megérintett. Nagyon nem értettem már magam sem.
- Pedig nekem nagyon úgy tűnik, hogy az ellenkezője van. - hirtelen kapott meg és húzott át ölébe. Annyira meglepett, hogy igazán reagálni sem tudtam. - Mi lenne ha téged falnálak fel inkább? - meg se várta válaszom máris nyakamhoz hajolt és harapott meg ott melynek nyomán furcsa hang hagyta el szám. Kaptam is kezeim szám elé. Azt hittem kinevet majd vagy valami más, ehelyett csak megismételte a dolgot, hogy közben kezei fenekembe markoltak.
- Kérem... Kérem én ezt nem akarom.. - szavaimmal ellentétben testem olyan jeleket küldött, hogy igenis vágyja ezt a furcsa figyelmet.
- Megmondtam kölyök - elhajolt nyakamtól s szemeimbe nézett - azt csinálok, ott és amikor akarom veled. Ha ezt akarom ezt teszem. Világos? - nyakamra, oda ahol ajkaival érintett, simított mire én csak bólintottam neki - Helyes. Most pedig ideje enni is valamit. - csakis ezután tett le öléből. Az ételt, ami egyszerű pirított tészta volt zöldségekkel, ezután tette az asztalra, tányérokkal meg mindennel ami kellett s mindezt ahogy volt még mindig félmeztelenül. Zavarom már eltörpülni látszott amellett amit tett.
S igen, ezután valóvan ettünk. Be kell vallhsm, hogy igazán finomat alkotott annam ellenére, hogy milyen ember. Végülis lehet neki is egy ilyen... kedves oldala is. Vagy nem? Evés után aztán mikor el akartam volna pakolni majdnem a kezemre csapott. De persze nem tette, azr viszont igen, hogy felkapott és magával cipelt engem. Azt hittem majd letesz engem, de tévedtem, mert nem tett le mikor az emeletre értünk. Legalábbis ott nem ahol számítottam. Hogy akkor hol tett le mégis? Megmondom én. A saját szobáhában, jobban mondva a saját fürdőszobájában. Furcsa volt, mert ez a fürdőszoba az a fürdőszoba volt melyben én fürödtem. Hamar leesett, hogy bizony ezelőtt hol is voltam. Annyira elbambultam, hogy mire feleszméltem az a férfi, Jeno, már anyaszült meztelenül állt előttem és húzta le rólam saját ingét. Ellenkezni is elfelejtettem, ismét. Így aztán alsómtól is meg tudott szabadítani engem. Ezután jött némi ellenkezés, s csakis addig míg hirtelen haragjában karjaim szorítva nem tett engem a túlméretezett zuhanyfülkébe.
- Nem kell félned tőlem kölyök. - biztos látta ijedelmem, nincs az az isten, hogy ne vette volna észre - Sosem bántanálak. - arcomra simított - Esetleg akkor ha ellenszegülsz nekem.