1. A Malfoy élet (Befejezett)

Veszély!

" Draco.. " Mondtam halkan a fiú nevét amire ő nem reagált.
"Draco! " Engedtem el a fiút és rá néztem.
" Mond " Nézett rám kíváncsian.
" Rossz megérzésem van , hívj le mindenkit a pályáról és küld be őket!

Öhömm... oké" Értetlenül de megtette amit kértem . Mindenkit beterelt az iskola falai közé és kérdően fordult hozzám.
" Mit érzel?

Nem tudom de nagyon rosszat " Néztem rá kissé ijedt fejjel .
Ez után a mondatom után a pálya másik oldalán lévő üres hely Voldemort jelenlététől bűzlött. A kopasz varázsló közeledett felénk .
" Adjátok fel ne meneküljetek ! "
Én mondtam a fiúnak:
" DRACO MENJÜNK INNEN DUMBLEDOREHOZ

______ , várj egy picit " Mondogatta mire én aggódva húzni kezdtem befele.
" AZT MONDTAM NEM MENTEK SEHOVA! CRUCIO! " Vetette le a bénító tiltott bűbájt. Mikor észhez tértem csak annyit láttam ahogy Voldemort örül a sikerének. Draco pedig szinte megkövülve áll az udvaron .
" DRACO! " üvöltöttem mire ő nem válaszolt . Voldemort egy önbizalom növesztő nevetéssel indult volna az iskolába . Én könnyes szemekkel beálltam elé a pálcám rá helyeztem és üvöltöttem.
" NEM FÉLEK TŐLED SENKI NEM FÉL TŐLED! TE NEM EZ VAGY TE EGY OLYAN EMBER VAGY AKIT SOK TARUMA ÉRT AZÉRT MERT TÉGED VALAHOGY BÁNTOTTAK NEM KELL MÁSOKKAL IS EZT CSINÁLNOD!"
Szokatlanul elloptam a hangulatát és szomorúbban sétált be az iskolába. Mikor elment a látótávból mintha Dracorol eltűnt volna a lefagyás és a kezembe esett. Én a földre hanyatlottam vele és simogatni keztem a fejét könnyes szemekkel.
" Jól vagy?.. Az én hibám "
Szipogtam neki bűnbánóan.
" Én nem akartam elmenni "
Mondta még mindig kissé rossz állapotban.
" Tudok neked segíteni.. például.. bevigyelek a gyengelkedőre? " Kérdeztem tőle  aggódóan.
"Dehogy nem kell... " Sóhajtottotta mire felvette fejét a lábaimról. Elécsúsztam és szembenéztem vele.
" Tiszta véres a pulcsid... beviszlek

Nem kell majd ... leveszem "
vigyorgott rám semmi bajom mosollyal.

" Draco " ismételtem meg a nevét
" Mond ____ mond

Sajnálom...nem akartam hogy ez legyen " Csöppent le egy csepp a szeméből a zöld pázsitra.
" Te most...? " Nézett rám ilyedt és sajnáló fejjel. Nem tudtam hogy mit csinálja így lehajtottam a fejem.
"Én nem úgy értettem... köszönöm hogy elkaptál és köszi hogy itt voltál és nem hagytál itt" Mikor ezt elmondta felcsillant a szemem és megöltem a lelkesedésem kitelt annyira hogy pár perc múlva a földön ölelkeztünk mire mind ketten röhögni kezdtünk. Csak arra nem gondoltunk hogy mi lehet bent az iskolában....

Nagyon örülök 100 megtekintés el sem hiszem ❤️❤️🎉🎉