1. A Malfoy élet (Befejezett)

Felszállás!

Draco próbált valamit csinálni ezért ölébe ültetett szemben magával. Fejemet a vállába döntötte és hagyta ,hogy elöntsenek a több éves érzelmek. Egy idő után teljesen eláztattam a pólóját de ő nem foglalkozott vele. Kezével simogatta a hátam kis időnként a fejem is megpuszilta. Vagy 15 perce ülhetünk így , ő megtörte a csendet.
"Hé... kislány...biztos nagyon szeretett.. és büszke lenne rád ,hogy milyen szép lány lettél... és nem örülne neki ha miatta lennél szomorú szóval mosolyogj helyette is...."
Olyan halkan mondta ,hogy épp hallottam. Fejemet felemeltem és a fiú szemébe néztem. Gyengén hátratűrte a fülem mögé a szemembe logó tincset.
Lassan fejem az arcához döntöttem és szememet becsuktam. Draco csak pislogva figyelt engem és egy idő után mosoly ült a szájra.
"Mért mosolyogsz?" Nyitottam ki résre a szemem és felkuncogtam. A fiú próbálta menteni a menthetőt és komoly arcot vágott.
"Ch... én nem is mosolyogtam..." Forgatta meg a szemét amire én halkan nevetni kezdtem.
"Ne hazudj" Súgtam neki bazsalyogva és egy puszit nyomtam arcára. Eltávolodtam a tőle majd megfordultam ölében és tovább hajtogattam a ruháit. Hátra néztem a fiúra.
"Rakj le légyszi" Enyhén bólintott és lerakott az öléből.
Én nyugodtan hajtogattam a gondolataimmal együtt. Oldalra néztem és annyit láttam ,hogy a fiú nem a ruhákat nézi hanem engem. Ránéztem és célomat elérve a fiút teljesen zavarba hoztam. Kissé el is pirult ami nem szokása. Csak nevettem és tovább hajtogattam. Valahogy éreztem , hogy vissza fogom kapni. Be is következett amitől féltem. Az alsó gatyái következtek ahogy a kezembe vettem az elsőt kínosan éreztem magam. A fiúra néztem aki alig bírta visszatartani nevetését. Amikor kissé aggódva a szemébe néztem kitört belőle a hangos nevetés.
"Ne nevess!" Csaptam rá a lábára de nem hagyta abba. Halkan én is kuncogni kezdtem.
"Na jó elég! Nézd , nem tudok mindig helyetted hajtogatni! Segítek megtanulni.

Oké." Mondta még mindig kissé nevetve és a homlokomra nyomott egy puszit. Miután testemet végigjárta a hideg újra a gatyára néztem. Az arcom piros volt de gyorsan összehajtottam. Elvettem egy pólót és megvártam ,hogy ő is elvegyen egy ruhát. Elvett egy pólót ő is és követte a mozdulataimat. Az volt benne a legjobb ,hogy hajtogatás közben többször is rám nézett. Végülis tökéletesen leutánzott. A ruhák elfogytak.
"Mehetünk Malfoy." Szóltam rá majd felálltam és a bőröndöt húzni kezdtem magam után.
"Neked csak Draco!" Sétált elém kivette a kezemből a bőröndöt majd kinyitotta az ajtót.
"Hölgyem" Mondta mire én felkuncogtam és kisétáltam. A fiú utánam majd bezárta az ajtót. Elsétáltunk az én szobámba elvettem a bőröndöm majd tovább indultunk. Megtörte a mellettem sétáló fiú a csendet.
"Lehet még egy kérdésem?" Kérdezte mire bólintottam.
"Hogyhogy csak az ötödik évre jöttél ide?

Most kaptam a levelet..😅

Értem" Bólintott majd mindketten észbe kaptunk és rájöttünk, hogy a vonatok előtt állunk. Draco felé egy mosolygós asszony futott. Draco anyja. Odafutott és nagy lendülettel átölelte a fiát.
"Anya! Ne! Na légyszi ,megfulladok!"
Próbált nem zavarba kerülni és rávenni anyját ,hogy eressze el.
"Sajnálom kicsim" Engete el és nyomott egy puszit a fia homlokára. Kuncogva hátranéztem és megpillantottam az ismerős arcot.
"Apa!" Kiáltottam majd visszanéztem a családra.
"Egy pillanat és jövök" Mondtam és futni kezdtem a vigyorgó férfi felé. Egy nagy ölelést adtam neki és körbe ugráltam.A hátam mögött hallottam ahogy a barátom anyjával "beszélget".
Draco: "Légyszi ne égess le"
Narcissa: "Oké nem foglak" Nevetett és összeborzolta a fiú haját
Draco: "ANYA" kiáltotta mire az anyja nevetni kezdett. A fiú pedig dühösen próbálta beállítani a haját. Eközben éppen apukám szólt hozzám.
"Kicsim kicsim nyugodj meg" Nevetett mire én válaszoltam.
"Apa látod ott azt a szőke fiút és az anyját, ha nem baj egy hétig náluk leszek egyet pedig veled. Ő a barátom."
Őrjöngem mire apukám döbbenten nézett rám.
"Barátod???!! Egy szobába?!

Nem nem nem apa legjobb fiú barátom nem úgy. Gondolom külön!"
Az arca hamar a normális lett.
"Legyen! De először én is megszereteném ismerni.

Oké beszéljük meg ezt az egészet, gyere!" Kezdtem el húzni a család felé, akik kedvesen vártak minket.
A fiú anyja köszönt először utána apám és Draco.
A barátom és az apám kezet ráztak. Amin én jót mosolyogtam. A szüleink beszélgetni kezdtek. Mivel unatkoztam ezért Draco hátára ugrottam aki reflexből elkapott.
"Hé mit csinálsz?" Kérdezte kíváncsian.
"Draco vigyél valahova" Nevettem mire a fiú is nevetni kezdett és nekem súgta.
"Ezt biztos a szüleink első találkozásakor kell csinálni?"
Megpusziltam a fejét ,hogy végre induljon el.
"Öhömm oké?..." Súgta és nevetett kínosan.
"Indulj Draco unatkozom addig a szülők nyugodtan beszélhetnek." A szüleink bólintottak majd Draco elindult.
Apa szólalt meg gyorsan.
"Megakarom ismerni a kislányom barátját szóval ,hogyha nem probléma elhívlak titeket sétálni és enni egyet a városba"
Narcissa: "Örömmel" Mosolygott a nő apámra és rám.
Draco: "Még maradhatunk egy kicsit elakarok köszönni a többiektől"
"Persze" Mondták egyszerre a szüleink majd Draco és én elindultunk.
Draco: "Figyelj nem fura , hogy a barátaimmal a hátamon fogsz találkozni?"
Y/n: "Ahhjjj jó leszállok"
Leszálltam a fiú határól és mellette kezdtem gyalogolni.
Oda értünk egy fiúhoz aki egyidős lehet Dracoval.
Draco: "Szeva Blaise!"
A Blaise nevű fiú megfordult Draco felé.
Blaise: "Szevaaa!"
Megölelték egymást és bordatörően rácsaptak egymás hátára. Én csak pislogtam és néztem ahogy szinte kitörik egymás hátát. Elengedték egymást és beszélni keztek.
Blasie: "Ja amúgy szia!"
Nézett rám a fiú mire én enyhén bólintottam. Draco rám mosolygott és enyhén nevetett.
Draco: "Blaise ő itt Y/n , Y/n Blaise"
Blaise: "A barátnőd? Haverrr"
Nevetett a fiú.
Draco: "Legjobb barát"
Blaise: "Értem" Nevetett.
Darco: "Na akkor mi most megyünk ,szeva" Köszönt el majd ökölpacsiztak. Szerintem nem akarták , hogy lássam de Blaise kacsintott egyet Dracora. Megfordultunk mire a fiú elkezdett visszahúzni a szüleink felé.
Y/n: "És a többi barátod?"
Draco: "Nincs, Blaise az egyetlen, na meg a két töklé agyú gyerek.De ők inkább csak követők."
Biztos.... gondoltam magamban mire a szüleinkhez értünk.