Tormented By Memories

5. fejezet

Rowan felvágta az összes gyümölcsöt. Lassú mozdulatokkal összeszedte az összes darabot és tálba pakolta.

Miután mindent eltakarított és csak a kés maradt amivel vágta ebédjét a mosogatóhoz kullogott. Hideg vizet eresztett és egy csepp mosogatószert nyomott a szivacsra.

Lárazta róla a felesleges vizet és egy száraz konyharuhával elkezdte finoman eltörölni élét.

-Remélem azzal nem leszúrni készülsz magad. -mondta gúnyosan Pietro kilépve a folyosó nyujtotta félhomályból. Rowan semmit nem szólt rá, csak befejezte a vágóeszköz tisztítását és visszacsúsztatta tartójába. Elő vett magának egy villát és étele társaságában kivonult az étkezőbe anélkül, hogy akárcsak egy pillanatsát is vetett volna a férfira.

Pietro halk kuncogással nyugtázta magában, hogy egy gyilkos nézést se kap. Pár pillanat habozás után a lány után eredt. Az étkező ajtajából lesi Rowant, ahogy jóízűen majszolgatja szegényes gyümölcssalátáját.

-Fáj még a hátad? -kérdezett végül rá gúnytól csöpögő hangon Rowan, miután már kezdett kellemetlenné válni számára, hogy a férfi percek óta bámulja.

-Nem voltam felkészülve. Ha most csapnánk össze... -kezdett bele buzgón Pietro, de Rowan félbe szakította.
-De nem fogunk. -mondta keserű hangon a lány.

Néhány gyors mozdulattal később befejezte ebédjéd és újra a konyhában kötött ki. Tányérját hip-hop elmosogatta, utána egyből a lift felé vette az irányt, de Pietro hirtelen beárnyékolta útját.

-Útban vagy! -mormogta Rowan két méterre a fiú előtt megtorpanva.
-Elég hely van még itt. -jelenti ki oldalra fordulva Pietro. Vékony, de elégségesnek bizonyuló folyosót nyitott meg maga mellett.

-Menj arrébb! -fröcsögte Rowan kicsit ideges a fiú játszadozása miatt- Vagy arrébb tegyelek én? -emelte meg kezét vészjóslóan a lány.

Rowan szárámára egy pillanat gondolkozást nem hagyott a fiú és hatalmas lökettel elfutott a lány mellett. Hangos koppanással ért földet Rowan, de nem volt ott sokáig.

Zabosan kezdett feltápaszkodni, mire egy kellemesen langyos kezet érzett könyögénél fogva felsegíteni őt.

-Hagyj! -kiabált rá és egyből lila buborékot vont maga köré. Pietro csak értetlenül pislogott a lány reakciójára. Nem tudta hova tenni, ezt a hirtelen haragot, de nem is vette nagyon figyelembe.

Rowan semmit nem szólt, csak sarkon fordult és a felvonóhoz igyekezett. Pietro gondolkodás nélkül válla után nyúlt és visszafordította maga felé.

A lány újra buborékot emelt maga köré és a földre zuhant. Kétségbeesetten próbált hátra csúszni, hogy minnél távolabb kerüljön a férfitól. Pietro ezt a megnyilvánulását már abszolút nem tudta hova tenni.

Értetlenkedve figyelte a lány összes mozdulatát. Rowan szeme könnytől fátyolos, keze remeg mint a nyárfa levél, ahogy magakörül tartja a védőbuborékot és mellkasa szabálytalanul ugrál fel-alá.

Pár pillanat után észhez kapott és összeszedte magát. Zavartan pattant fel a padlóról. Fejét megszégyenülésében a padlónak szegte és csak a hangokat hallgatta. Hallotta és érezte, ahogy Pietro közelebb ér hozzá.

Már megint túl közel van hozzá. Mindössze féllépés választja el kettőjüket egymástól.

-Menj hátrébb! -utasította ingerülten Rowan a fiút, miközben fejét ráirányította.
-Nem. -Pietrónak az volt a célja és a feladata, hogy minnél jobban provokálja a lányt, hogy kihozza magából a maximumot.