Tormented By Memories

7. fejezet

Másnap reggel Rowan vonakodva, de mégis rászánva magát tette tiszteletét a reggelinél.
Kapucniába burkolózva próbálta kerülni a fürkésző tekinteteket, főként azt a bizonyos kék szempárt, mit amúgy is mindig magán tudhatott.
Semmi kedvet nem mutatva huppant székébe és amennyire csak tudott a földik süllyedt benne.
Unottan turkált reggeliében és néha néha bekapott egy falatot belőle.

-Egyél valamit Rowan, szülséged lesz rá! -mondta Tony kávés bögréjébe szürcsölve, mire a lánytól, csak egy kérdő pillantást kapott- Na, gyerünk! -biztatta a férfi- Jó dolgokat találtam ki. -dörzsölte tenyerét izgatottan Tony.

Rowan ételének egy részét elfogyasztva dőlt hátra székében és az asztal alatt játszott ujjaival. Jelét nem mutatta, mégis izgatott volt és kíváncsi, Tony mivel rukkolhatott elő a mai napra.

Felpillantani nem szándékozott, pedig egész reggel érzi Pietro tekintetét és, hogy viszonzára vár, de nem akarta megadni neki azt az örömet, hogy a szemébe nézhessen.

A tegnapit illetően bűntudattal nem küzd, de az utólag tudatosult mondatok, amiket múltjáról ejtett, kellemetlen helyeztbe sodorták, így próbált nem is rágondolni, bár ezen a fiú égszínkék tekintete nem igazán segít.

-Najó csipetcsapat, dologra! -rugaszkodott ki székéből Tony és Rowan székéhez lépdelt.
-Készen állsz? -kérdezte a férfi a bántosnak tűnő lánytól.
-Mondhatjuk... -sóhajtotta Rowan.

Ütemes tempót felvéve vágtattak az edzőterem felé. Az út közben hangosan csörtető léptek csapódtak hozzájuk hátulról.

-Houdini is jön? -kérdezte Rowan a férfire sandítva.
-Kísérletezünk. -szólt Tony és drámaian dőlt neki az edzőterem csapóajtajának, mivel megnyitotta maguk előtta teret.
-Erről nem volt szó. -torpant meg Rowan a bejáratnál.
-Nyugi,nem olyan amikhez hozzászoktál. Ez amolyan hasznos jellegű felfedezés. -vázolta fel a férfi.

Tony egy, a terem falának tolt asztalhoz lépett, min mindenféle tárgy van felsorakoztatva.
Pár röpke percig pakolászott, majd tettre készen csapta össze tenyereit, a lány felé fordulva.

-Szeretném látni, milyen hatással vannak rád más eredetű áramforrások. -lépett Thor mellé Tony.
-Ezért kell? -bökött a mellette álló istenségre Rowan.
-Tudd, hogy kivel beszélsz! -mordult fel Thor.
-Elnézést, ha megsértettem főúriságát fenség. -hajolt meg túljátszott megbánással Rowan.
-A villámlás istene vagyok! -méltatlankodott a szőkeség.
-Valóban? Én is lehetnék. -rántott vállat a lány és markában egy kék golyó képződött.

-Igazán szórakoztató nézni titeket, komolyan, mintha a kisgyerekek veszekednének, de koncentrálhatnánk esteleg másra? -lépett közbe Tony.
A férfi erélyes hangjára mind a ketten kizökkentek egymás piszkálásából és neki szentelték összes figyelmüket.

-Szóval... -csapta össze tenyerét Tony- Küldj bele egy villámot! -mutatott az unottan ácsorgó Rowan a férfi.

Thornak nem is kellett több, egy pillanat alatt a magasba lendítette pörölyét és a másikban már kacér villámok csapdostak szét belőle, miket örömmel küldött a lányra.
A választás vagy szó nélkül hagyott lány tehetetlenül állt és várta az őt sorozó kék fénycsóvákat.

Rowan teste hirtelen megfeszült, majd elernyedve rogyott térdeire kezévek elől megtámasztva magát.
Ennél elevenebbnek, ennél erősebbnek még soha nem érezte magát. Kívülről úgy tűnt mintha, fájdalmai lennének, de nem így volt. Valamiért Thor villámai máshogy töltik fel és ez kellemesen jóleső, ráadásul még hasznos információ is.

-Valami baj van? -térdelt aggódóan a lány mellé Tony.
-Ez... -akadt el a lány szava feltápászkodva- ez fantasztikus volt! -szinte már ujjongott ujjait maga előtt forgatva Rowan, mivel letörölte Thor arcáról azt az elégedett mosolyt.
-Hogy érzed magad? -kérdezte Tony.
-Soha jobban. -válaszolta Rowan először őszintén boldog mosollyal.
-Kifejtenéd? -kacagta Tony, amíg az asztalkához sétált.
-Fel vagyok villanyozva! Szó szerint -fordult Thor felé a lány- Soha nem éreztem magam ennél erősebbnek!