Tormented By Memories

10. fejezet

Rowan hangosan pihegve figyelte a többent tekinteteket, mik mind őt kémlelték.

Fájdalmasan kapott halántékához, de minnél jobban titkolta sérelmét.
Szó nélkül hagyva a társaságot vágtatott be és eltűnt a liftbe.

-Mit csináltál vele? -kérdezte Tony egyre feszengve.
-Mi van a bádogdoboznak bejön a kislány? -fintorgott Loki. A vasember teljes erő bedobással orrba vágta az istenséget, mire mindenki felszinsszentett.
-Nem kérdezem mégegyszer. Mit csináltál vele? -mondta határozottan Tony a feltápászkodó férfit nézve.
-Aaah. -dörzsölte Loki fájlalva orrnyergét és kezdte magyarázatát- Csak egy kicsit beletúrtam a fejecskéjébe. -vigyorgott elégedetten Loki.

-Hogy mit? -kérdezte felháborodottan Wanda.
-Thor innentől a tiéd. -válaszolta Tony és egy pillanat alatt a lift előtt termett.
-Most meg hova mész? -fordult hátra a szőke istenség.
-Van egy kis dolgom. De ha itt lesz még a barátunk, mire visszaérek akkor lesz vele egy kis elintézni valóm. -mondta vasember és eltűnt a felvonóba.

Néhány másodperc múlva a csajos emeleten találta magát. Céltudatosan indult Rowan ajtaja elé. Kezét kopogásra emelte, de mielőtt megtehette volna, szólt ki egy halk női hang a szobából.

-Jól vagyok Wanda. -mondta megtört, elhaló hangon a lány.
-Tony vagyok Rowan. -motyogta épp hallhatóan a férfi- Bejöhetek?

Választ nem kapott, de amúgy se várta volna meg. Egyből benyitott a szobába és az ágyon fekvő, fal felé fordult, magzat pózban kuporgó lányt látta. Lassú mozdulatokkal csukta be az ajtót, majd lépdelt az ágy mellé és ült le.

Csendben figyelte a lányt, kinek arca és pólója könny áztatta volt és arcára az üres közömbösség ült ki.
-Elment? -kérdezte végül a lány.
-Thorra bíztam, nem tudom, hogy ő mit tervez vele. -fészkelődött a lány irányába férfi.
-Miket mondott? -kérdezte finom Tony.
-Sok mindent. Túl sok mindent... -dünnyögte a lány elcsukló hangon.

Pár csendes perc után törökülésbe tornázta magát és így a férfival szemben ült.
-A kísérletekről, a műtétekről... anyáekról. -kezdte hallkan sorolni Rowan- Colanről... -mondta ki bátyja nevét a lány és itt teljesen kifakadt. Fájdalom, kín, szenvedés és a feszteség keserű egyvelege hatotta át könnyeit, szipogását.

Tony most érzi úgy hosszú idő után, hogy nem tudja mit szóljon. Lehet nem is kell. Lehet most úgy a legjobb ha megadja a lánynak a kegyes csend élvezetét és csak ott van neki.
Rowan nagy levegőt vett és a teljes falat beterítő ablak elé sétált. Tony megfontolt léptekkel követte és mögötte, egész közel hozzá állt meg.

-És a merényleteimről. -vallotta be őszintén a lány és Tony felé fordult- Mr. Stark... -kezdett bele nehézkesen Rowan, de a férfi finoman csitította le.
-Tudom Rowan. Semmi baj. -nyugtatgatta Tony a lányt.

Kisírt szemekkel kémlelte a férfit és minden mindegy alapon lépett elé és mellkasának döntötte fejét. Tony meglepetten figyelte a lány ennyire közvetlen reakcióját. Lassan emelte köré kezeit és pillanatnyi biztonság érzetet adó ölelésbe vont a a lányt. Rowan amint visszaölelete őt a férfi eddig soha nem érzett fájdalommal hangjában kezdett zokogni.
-Mostmár nem vagy egyedül. -simította meg feje hátulját a lánynak Tony, mire ő mégjobban rákezdett sírására. Szó nem jött ki száján, de a férfi a mindent átható könnyekből értette a lány minden érzését.

Hosszú percek teltek el így. Rowan megnyugta után letörölte könnyeit és kidörzsölte szeméből az összes érzelmet, majd visszavette szokásos átláthatatlan, kőkemény állarcát.
-Azt csinálhatsz Lokival amit szeretnél. -mondta Tony, miután a lány felvette a számára komfortos két lépés távolságot.
-Akkor indulás. -mondta Rowan ijesztő nyugodtsággal hangjában.

Leértük után már a nappaliban  nyomott hangulatban ücsörgő társaságot látták és Lokit az egyik kanapé mellett megbilincselve állva. Halk kattanással csapódott a felvonó ajtaja, mjre mindenki felkapta a fejét. Wanda és Nat ugrásra készen ültek és a lányra nézve jelre vártak, de Rowan csak egy bíztató bólintáson kívül nem adott semmit nekik.

Mindenki feszülten nézte a lányt, ki a kedves mosolyból egy teljesen elködösödött tekintet vett fel amint a megbilincselt istenre nézett.

-Tony ezt most lehet nem kéne eröltetni. -kérdezte Thor aggódva figyelve az egyre idegesebbnek tűnő lányt.
-Tudom, hogy mindent elmondott. Nézettek magatokra, olyanok vagytok mint a mosott rongy. -szólt vissza Rowan ridegen.
-Had beszéljen vele. -mondta Tony. A lány csak egy kedves pillantást vetett az őt végig támogató férfire és várta, hogy elvonuljanak a többiek.

Miután mindenki egytől egyig kivonult a konyhába Rowan minden figyelmét Lokira fordította.

Hatalmas, mélyről jövő sóhaj után kezdett volna bele a lány, ha Loki nem előzi meg.
-Megnyugodott? -kérdezte lenéző hangon.
-Azt hiszi fenséges. -fonta hátra kezeit háta mögé Rowan és lassan közeledett a férfihez- Pedig maga is csak egy tűnyéken porszem egy hatalmas, képlékeny univerzumba. -rázta fejét kísérteties hanggal vegyítve a lány.
-A csínytevés istene. Pontosabban. -kötött bele Loki fennhangon.
-És ez mégis ki a francot érdekel? -csattant fel a lány.
-Kit nem kislány? -válaszolta a férfi.
-Ettől még egy szemét ember marad. Játszhatja a megváltót, de maga nem fog megváltozni. -fröcsögte Rowan undorral hangjában.

-De nem ezért jöttem le. -szólt a lány kis szünet után- Azt hiszi, hogy kemény és kiismerhetetlen. Téved. Ugyan olyan mint én, vagy mint bármelyik ember. Átlátható. -állt meg a férfi előtt biztosan Rowan karjait mellkasa előtt összefonva.
-Feleslegesen kóstolgatsz. -húzta fel fél szemöldökét Loki.
-Én nem kóstolgatom. Ha már maga is megengedte magának a turkászást akkor én meg összegezném miket tapasztaltam amíg beszélgettünk. -nézett fel kaján vigyorral az értelmetlenül pislogó férfira Rowan.

Egy rövid hatásszünet után folytatta is összefoglalását.
-Nos, akkor... napóleon komplexus. Ahogy érzékeltem biztos van ott valami probléma apuval vagy anyuval. Kétségbeesetten uralkodni akar, de nem tudja mi a helyes és mi a helytelen. Mindenkiben keresi a hibát, de magában soha. -Rowan úszott a férfi lenyűgözött tekintetében és ennyivel zárta le- Eltaláltam?
-Nem tudsz te semmit. -fortyogta Loki.
-Ember vagyok és nem hülye. Jó az emberismeretem. -rántott vállat Rowan.

-Szertnél a bátyád után menni? Ja igen, rossz kérdés, már megpróbáltad. -vigyorgott aljas megszólalása után Loki- Ti mindgardiak annyira nevetségesek vagytok. -kacagta jóízűen a férfi.
-Most én beszélek! -kiabált rá hirtelen a lány. A konyhában várakozó társaság az egész beszélgetést hallotta.

Rowan a férfi derekára kötött tőrre terelte figyelmét. Lila energia buborékba csavarta és magához röptette a nemesfémet.
Ujjbegyéhez tolva forgatta másik kezében.
A lány finoman lépdelt a férfi elé és tőrt hegyével tolta torkához. A hideg fém pont nem sértette az istenség tökéletes, sima, hamvas bőrét.

Thor a hangos kiabálásra rontott a nappaliba és csak az elborult elméjű lányt látta bátyja előtt állni.
-Gyerünk. Tedd meg! -kóstolgatta Loki a lányt.
-Csak azért nem teszem meg, mert tudom, milyen elveszíteni egy testvért. -fortyogta a lány és egy futó pillantást vetett válla felett az aggódóan álló Thorra. Vissza pillantott a tőre végén ácsorgó Lokira és elengedve magát eresztette le teste mellé karját, mire a fegyver elegáns koppanással ért földet a férfi lába előtt.
-Velem ne játszadozzon, fenség. -fintorgott lenézően Rowan és hátat fordítva a férfinak, vágott át lift bejáratát elzáró, éppen előtte szétnyíló tömegen.