Tormented By Memories

8. fejezet

A nap közben történtek után nem is találkoztak többet a bosszúállók. Rowan szobájában elvonulva magába roskadva kucorogta végig a délutánt, majd ideje korán nyugovóra tért.

Kivételesen a lány noszogatás nélkül, ámbár kedvetlenül ment a reggeliző társasághoz. Unottan huppant székébe és kezdte enni vajas pirítósát.

-Hogy érzed magad? -kérdezte Tony.
-Hamar elmúlt a nagy erő érzetem. -vallotta be őszintén Rowan.
-Ha mostantól te is az élvonalban fogsz táncolni, akkor szükséged lesz néhány órára. -mondta Natasha. Vasember karcos pillantását a nő összeszedett, megalapozott és teljesen jogos érvekkel törölte el.
-Te mondtad, hogy ő is jön. Akkor csak nem várhatod el tőle, hogy felkészületlenül, tapasztalatlanul és semmi harc tudás nélkül, ne vedd magadra -biccentett a lányra Nat és folytatta heves magyarázását- szálljon szembe másokkal.

Tony néhány pillanat után beletörődve a tényekbe válaszolt.
-Teljesen igazad van Natasha, tényleg nem várhatom el tőle. Akkor ki fogja edzeni? -tette fel az igen fontosnak bizonyuló kérdést a férfi.
-Majd én és Steve megoldjuk a verekedős részét. -nézett a kapitányra a nő aki egy bólintással eggyezzett bele.
-Az erejével segítek én. -dőlt hátra megfontoltan Thor.
-Abba mi is beszállunk. -mondta Wanda.

Rowan egész végig csendben ült és tűrte, hogy jövőéről önfeledten beszélgessenek a beleszólása nélkül, hisz ők ezerszer jobban értenek hozzá, mint ő, de amint meghallotta a fiú nevét...

Lassan pillantott fel és egyből Tony tekintetét kereste, mit hamar meg is talált. Ő volt az egyetlen aki tudta, hogy Pietro semmi képpen se jöhet szóba. Egy alig észre vehető fejcsóválás és Tony már vette is a célzást.

-Pietro nekem fog kelleni. -mondta kezével megtámasztva fejét.
-Minden nap? -kérdezte Wanda szemöldökét kételkedve felhúzva.
-Pontosan. Minden nap. -mondta férfi, majd Rowanre nézve csak a megnyugvást látta arcán. Egy kedves mosolyt eresztett a férfi és ebből már Wanda is látta mi történik, majd egyetértően bólintott és folytatta reggeliét.

A reggelit követő szokásos egy óra pihenő elteltévél Nat, Steve, Thor és Wanda tűkön ülve várták Rowan befuttát.

A lány bő ruhai combja közepéig lógnak róla és haja most copfa fogva leng fejéről.

-Mivel akartok kezdeni? -kérdezte fejét a földnek szegve Rowan.
-Szerintem, fedezzétek fel a legtöbbet amit tudtok az erődről, mielőtt a harcra koncentrálnánk. -mondta Steve.
-Egyetértek! -mondták egyhangúan a vöröskék.

***

Sok órás gyakorlás és kisérletezés után, minek a főszerepében Rowan és Thor állt Wanda segítségével, a lány fáradtan kullogott szobájába.

Hideg zuhanyt vett, haját is megmosta, majd megszárította és tiszta ruhába bújt.
Választása egy szürke melegítő nadrág és egy fekete rödivujjú poló, mi majdnem térdéig lóg és ujjai is könyékig takarják a lány felkarját.
Világos barna tincsei vállára omolva keretezik Rowan heg díszítette arcát.

Alig négy órát ütött az óra mikor a lány befejezte saját maga rendbe tételét és újra szobájába ücsörgött.

***
A délután ugyan úgy telt mint az elmúlt napokba. Rowan szobája biztonságába roskadva ült és a New York utcái nyújtotta tájat kémlelte. Minden szabad másodpercében próbál egyedül lenni. Ez nem a legbiztonságosabb az előző merényleteit tekintve. Magányában bátyján jár az agya. Csak azon, hogy miket tehetett volna. Saját magát kínozza a lány gondolataival. Őrületbe kergeti elméjét emlékeivel. Minden nap azzal telik, hogy ágyában ül a falnak dőlve, vagy éppen fekszik takarójába csavarva és bámul ki az ablakon. Úgy érzi ez az egyetlen módja, hogy átértékelje életét és tetteit. Véres harcot vív magával, élete megtartása kapcsán és az újabb hír, hogy akar e bosszúálló lenni vagy sem. Akar e mások megsegítésere összpontosítani vagy sem. Nem kérdés, hogy szeretné, de nem érzi magát elég jónak a feladathoz. Ködös, problémmákkal és veszteséggel teli múltja nem teszi lehető, véleményeszerint, hogy eljátsza a jóembert. Nem érzi magát annak...

Lassan a Nap is kezdett már lemenni mikor hasa az ételmegvonás ellen tanusított ellenszenvének morgón hangot adva lekényszerítette a konyhába.

Rowan már hálótermében is furcsálta a kietlen csendet, de amint kilépett ajtaján a nyomasztó kihaltsággal ütközött szembe. Sehol egy teremtett lélek.

A lány ügyet sem vetve rá indult a lifthez, mi egyből a konyha szintjére vitte. Most először a toronyban töltött napok során frusztrálta őt az egyedül lét. Hozzá szokott már az általános nyugodtsághoz ami napközben uralkodott, de ez idő tájt, mikor kezdett nyüsögni már az élet a bosszúállók körében, a hangerő is jóval megnőtt, mit még Rowan a szobájában gubbasztva is meghallott. De most... senki.

Légies léptekkel cammogott a hűtő elé és mogyoróvajat vett ki belőle. Szendvicsét egy suhintásra összedobta, majd tányérját kezébe véve kutatta fel a nappalit, hátha talál valakit.

-Fura... -dünnyögte orra alatt a lány magában akceptálva, hogy bizony rajta kívül senki sincs itt. Vagy talán még is?

-Jarvis! Fent vagy még? -kérdezte Rowan, megfeletkezve Jarvis létezi formájáról.
-Magának mindig hölgyem. -adta udvarias válaszát a mesterségesintelligencia. Rowan halvány mosolyt nyomott el magában, mikor tudatosult benne mit is kérdezett és kitől.

-A többiek? -kérdezte a lány tányérját a kanapé előtti üvegasztalra csúsztatva üresen.
-Küldetésen. -válaszolt Jarvis.
-Ilyenkor? -hüledezett Rowan, szemével egy órát keresve a félhomályban. Pár pillanat és az előtte kirajzolódó óráról olvashatta le az időt, mi akkor váltott 20:13-ra.

A lányt kissé elkeserítette, hogy tudta nélkül elmentek, hisz arról volt szó, hogy ő is elkezd a csapattal dolgozni.

-Szólsz, ha megjöttek? -kérdezte a lány a hangtól.
-Ez csak természetes Miss. -adta válaszát Jarvis.
-Csak simán Rowan. -kérte a lány a hangot tegezésre.

Rowan már tányérjához nyúlt mikor az előtte tántongó sötétségbe valami csörrenést hallott.
-Ki van ott? -kérdezte a lány kezeivel készen állva a védekezésre.

Választ ugyan nem kapott, de kitartóan kémlelt a távolba, mikor hátán érezett egy fürkésző szempárt, amint őt vizslatja.

-Pietro, ez nem vicces. -sóhajtott a lány hátat fordítva kezeit teste mellé engedve. Azt hitte a fiú járatja vele a bolondját, de mikor megfordult ismeretlen arc tárult elé.

Fura ruhába öltözött alakot világít meg a pislákoló lámpa fénye. Fekete, hosszú haján csillan vissza az a kevés világosság a lány szemeibe. A falnak támaszkodva ezüst markolatú, hosszú pengéjű tőrt fényesít ruhája ujjával.

-Meglep, hogy a nagy Tony Stark ennyire gyenge biztonsági rendszert épít a főhadi szállásának. Ráadásul még egy kislányt is itt hagyott. -sziszegte az ismeretlen kilépve a sejtelmes félhomályból.
-Jó estét Hook kapitány, nem számítottam magára. -fintorgott Rowan lenézően végig mérve a férfin.
-Kicsoda? -nézett rá értetlenkedve az alak.
-Még egy alian? Szuper. -forgatta szemeit Rowan gúnyosan.
-Isten vagyok te ostoba midgardi! -csattant fel a férfi.