Álompár-𝑆𝑎𝑠𝑢𝑆𝑎𝑘𝑢/BEFEJEZETT

2. fejezet - Már megint Te?

Sakura

Ijedtemben egy apró sikoly szaladt ki a számon, amivel majdnem sikerült felébresztenem a mellettem alvót. Rémületemben pár pillanatig tágra nyílt szemmel figyeltem, mi lesz velem, mert a fiú félálomban utánam kezdett tapogatózni. Majdnem újra felsikoltottam, amikor a karját lazán átvetette a hasamon, és kényelmesen elhelyezkedve ismét elszenderedett.

Mi szexeltünk? – jutott eszembe a kétségbeejtő gondolat. Annyit tudtam az egészről, hogy azt csupaszon szokták csinálni és általában az ágyban. Így, ez alapján sajnos úgy nézett ki, hogy igen. Én legalábbis meztelenül feküdtem a keskeny heverőn egy hímneművel, ami nem túl jó hír.
Talán odaadtam magam egy vadidegennek, akinek még a nevét se tudom? Csak nem tehettem!

A tegnapi buliról semmi emlék nem ugrott be, így fogalmam sem volt, hogy kerülhettem ide, merre hagyhattam el a ruhám, mert sajnos a szobában nem volt, na meg az is teljesen homály, vajon mit műveltem konkrétan az éjszaka?
Anyáék talán már a rendőrséggel kerestetnek, mert nem értem haza reggelig – gondoltam dobogó szívvel.

Ekkor azt tettem, ami ebben a helyzetben a legfeleslegesebb volt: kétségbeesésemben sírva fakadtam. Reszketni kezdtem a sokktól, hogy ilyen megalázó helyzetbe kerültem.

El kell innen menekülni minél előbb! – fogalmazódott meg bennem, mikor próbáltam végre uralkodni magamon. Egy percig az alvó fiút figyeltem, aki békésen feküdt mellettem. Szerencsémre meg se moccant, amikor araszolni kezdtem a karja alól. A takarót természetesen húztam magammal, és fel voltam készülve a hányingerre, ha őt is meztelenül találom alatta. Ismét sírni lett volna kedvem, de most megkönnyebbülésemben, amikor kiderült, hogy csak a karja volt fedetlen, amúgy egy pólót meg melegítőnadrágot viselt. Azt hiszem, még soha nem örültem ennyire semminek. Erre én

Bár, ha már megtörtént köztünk a dolog, elég álszent dolog tőlem így szemérmeskedni.

Mekkora egy hülye vagyok!

A torkomban lüktetett a szívem, amikor sikerült gond nélkül lekászálódni az ágyról és a meleg paplant magamra tekerve a ruhámat kezdtem keresni. A szobában feltűnő rend uralkodott. A polcok roskadoztak a rengeteg dvd-től. A fiúnak iszonyú sok filmje volt, és ha nem ilyen szörnyűséges körülmények között tévedek ide, azonnal rájuk vetettem volna magam, hogy átnézzem őket. Imádtam, főleg a vígjátékokat. A méretes plazma mellett egy Xbox is díszelgett, de alapon egy házimozi volt a tévére kötve. Kánaán!

Eléggé szeretném én ezt a szobát... amúgy... - állapítottam meg magamban - mert buta módon lenyűgözött a lehetőség, milyen jókat is lehetne itt mozizni, meg játszani. Tudom! Nehezen növök fel.

De most jobb dolgom is volt ennél, sajna. Reménytelenül ténferegtem, hátha meglelem a holmim. Az ő tegnapi ruhája összehajtogatva hevert az íróasztalán, amin kicsit elgondolkoztam. A vad szerelmeskedések a filmekben mindig úgy történnek, hogy a párok össze-vissza hajigálják közben, amit levesznek magukról. Olyat még nem láttam, hogy ráérősen hajtogatni kezdik a ruhájukat, és csak utána ugranak csukást az ágyba. Talán mi sem csináltuk AZT, hanem csak aludtunk – kezdtem reménykedni.

Valószínűleg lenne valami nyoma, ha én most vesztettem volna el a szüzességem.

Nem fájt semmim, de visszalopóztam az ágyhoz, hogy a lepedőt is megnézzem vérnyomok után kutatva. Patyolatfehér volt. Kezdtem a helyzethez képest megnyugodni, bár a ruhátlanság már borzalmasan zavart. Utolsó ötletként csendben nyitogatni kezdtem a szekrényeket, aztán szégyen ide vagy oda, kiloptam magamnak mindent, amire szükségem volt. Szerencsémre ez a fiú nagyon pedánsan tartotta a holmiját, illatosan sorakoztak a cuccai, így könnyedén találtam magamnak pólót, zoknit, bár a nadrágot és a pulcsit többször föl kellett hajtanom, hogy jó legyen. Felöltözve már sokkal kellemesebb volt. Kíváncsian a fiúhoz hajoltam, hogy ellenőrizzem, tényleg mélyen alszik-e, mielőtt kilopózni készültem tőle.