"Ez így nem lesz jó nem szerethetek bele egy szülőbe."
Nem nem csak kevés férfival beszélgetek biztos ezért lehet ez a hirtelen reagálás.
-Oh igen én is nagyon szeretem a kis lurkót, igazán a szívemhez nőt e kis idő alatt. - mosolyogtam, megint , általában mindig mosolygok.
-Igen tudom látom mennyire szereti, ráadásul picurnak is szólítja.- nevetett fel. Oké megbolondultam lehet de olyan mint elmo.
-Ez egy megszokás, olyan kis picuros pofija van kis édes- nem találjátok ki, még mindig mosolygok.
-Igen tudom gyönyörű kislány, viszont ez nem az amiről akartam beszélni.- megszeppenve néztem rá. Megint túl komplikálom.
-Hát mondja akkor - igen igen már megint vigyorgok.
-Annyira jó hatással van a lányomra, hogy az utóbbi hónapokban még tündéribb. Szeretnélek megismerés. - Na itt nyeltem egyet...viszonylag hangosan.
-Hát rendben egy kávé keretein belül megfelel önnek? - kérdezem.
-Persze de kérlek tegezz. - hahotázott magának egy picit. Igen nagyon vicces hogy a memóriám mint egy halé.
-Rendben csak az én memóriám is véges- nevetek a kínos szituáción hátha nem veszi észre.
-Akkor holnap megfelel neked úgy délután három óra körül?
-Persze, hol találkozzunk?
-Itt van a közelben egy Starbucks ott szerintem okés.
-Igen okés, akkor holnap délután a Starbucks előtt.
-Úgyvan - mosolyodott el. Istenem olyan ,mint egy nyuszi.
-Ja és még valami - torpant meg egy pillanatra. - Szeretném ha próba időre az óvoda mellett nálam modelkedne.
-Modelkedni ,én?- nevettem hihetetlenkedve- Ne haragudj de ahogy látod nem vagyok egy modell alkat.
-Dehogynem - mosolygott oldalasan -mindegy is holnap megbeszéljük. Szia!
Én áltam ott mint hal a szatyorba és csak arra eszméltem fel hogy nyitódik a bejárati ajtó. Kínosan egy sziát ordibáltam utána. Remélem azért hallotta.Sokkolva pakolgattam össze a cuccaim. Most flörtölt velem? Elhesegettem ezeket a gondolatokat, csak túl spirázom megint. Eldöntöttem hogy felhívom Sooyeont hogy kibeszéljem magam neki. Remélem a nagyija nem bánja hogy így fél kilenckor hívogatom. Bár mire haza megyek lesz az tíz is.
Gyorsan bepakoltam a cuccaim a kocsiba és elindultam. Még mindig Jeongguk járt az eszembe. Vajon tényleg Eunbi miatt csinálja? Viccelt mikor modellnek kért? Ha bele is egyezek,lesz időm erre? Annyi de annyi megválaszolatlan kérdés
A nagy gondolkodásokban már haza is értem. Elpakoltam a holmijaim, gyorsan össze dobtam egy piritóst egy kis jázmin teával. Majd leültem és tárcsáztam is Sooyeont.
-Hello Jimin! Mizuka?
-Sziaa~ Mond hogy vágod Eunbi apukáját.
-Ohh igen a helyes magas csávó bambi szemekkel ma reggelről.
-Igen igen, szóval ő volt az utolsó szülő aki ott maradt az oviba és-
-Ugye nem csináltál vele semmit?
-Nem dehogy hagyd hogy végig mondjam. - tetettem áll hisztis.
-Jólvan mondjad
-Szóval beszélgettünk majd kiküldte Eunbit és elhívott beszélgetni, mert picture úgy látszik sokat fecseg rólam otthon. - egy meglepődött sóhajt hallottam a telefon másik végéről.
- És képzeld az ovi mellett modellnek akár állítani a cégénél
-FOGADD EL FOGADD EL- ordibált a telefonban.
-Sooyeon drága mit ordibált? - kérdezte a nagyija, nagy forma a nő.
-Semmi különöset nagyon - sóhajtott gond terhelten.
- Úgy látom elfoglalt vagy lerakom majd holnap hívlak.
-Okés szia jiminiee
-Szia yeonyeon- köszöntem el tőle.A telefon beszélgetés után gyorsan ágyba bújtam holnap hamar kell kelnem.
Sziasztok! Remélem tetszett a mai rész.😊 A vasárnapi el fog maradni viszont kedden dupla részt rakok ki, kárpótlás ként.
VOUS LISEZ
Because of the kid... 《Befejezett》
FanfictionHello Jimin vagyok, egy óvóbácsi. Az óvodában van egy kislány akit Eunbinak hívnak. Az apukája Jeongguk aki egy modell cég vezetője. Elhívott kávézni hogy többet beszélgessünk Eunbiról. Nézzük mi sül ki belőle. 2021 03. 25~ 2021 09. 25