Ne Sírj

Kettévágott barátság

„Az eső könnyeket sírt az ablakra."

A két kislány boldogan játszott a hátsó kertben, nem törődve azzal, hogy pár órácskán belül el kell szakadniuk egymástól. A magas, szőke hajú lány a játékvárban tartotta a királylányt és a sárkánnyal kergette a másik, alacsonyabb aranybarba hajú lányt, aki a herceggel azon volt, hogy kiszabadítsa a királylányt. Hamarosan mindketten az ötödik születésnapjukat ünnepelték remélve, hogy szüleik engedik, hogy a szőke kislány és családja visszautazzon arra a pár napra. Természetesen a két csöppség nem volt tudatában annak, hogy a szőkeség apukájának azért kell külföldön dolgoznia mivel ott jobban megfizetik és amennyiben már az elején szabadnapot vesz ki csökkenteni fogják fizetését, ez által a család szorult anyagi helyzetbe kerül. Igaz meg lehetne oldani úgy is, hogy csak a gyermek és az anyja utaznak vissza viszont az nem lenne olyan kalandos; félreértés ne esssék, a lányka szerette anyukáját és apukáját egyaránt, de mindketten másban jeleskedtek. Édesanyja kedves, okos személy volt ki mindig gyermeke mellett volt, támaszt nyújtott neki és gondoskodott róla, Édesapja volt az, akivel több kalandot megélt, mindig vele bohóckodott, együtt ugratták Édesanyát és Apukát könnyebb volt rávenni, hogy játsszon a két lánnyal.

De ez jelenleg nem számított sokat. A két kicsi tovább játszott és egyszer csak az alacsonyabbik felkiáltott.

-Most menj innen Sárkány, hadd szabadítsam ki a királylányt!- s a királyfi kardjával jókorát suhintott a Sárkány felé.

-Nem kell kiszabadítanod a Királylányt ifjú Királyfi! Én voltan a védelmezője, hogy senki rossz akaratú ne tudja bántani a Királylányt, de látom, neked jó lelked van. Felmehetsz a Királykisasszonyhoz.- felelte boldogan a magasabbik. Nevetgélve játszottak tovább, de hamar rájöttek, kevesebb mint egy órájuk maradt hátra. Beszélgetni kezdtek, hogy minden héten legalább háromszor felhívják a másikat és ebből minimum kettőször kamerával beszélnek, hogy lássák egymást, el is tervezték, hogy melyik társasjátékot hogyan tudnák így játszani. Ezek után szóltak a szülők, hogy már csak öt perc és indulnak, kezdjen készülődni a magasabbik kishölgy. A lányok kissé megszeppenve mentek a bejárati ajtóhoz, míg a cipőjüket vették feltették a kérdést szüleiknek, hogy a születésnapukat együtt tudják- e ünnepelni. A szőke hajú lány apukája így felelt.

-Sajnálom drágám, de ez jelen helyzetbe nem lehetséges. Mindent meg fogunk tenni, hogy úgy érezzétek együtt vagytok, meg lesz engedve nektek, hogy a kamera előtt, vigyázva a számítógépekre fogyasszátok el a tortátokat és játtszatok együtt.- sóhajtott fel az apa kinek fájdalom és megbánás csillant szemébe melyhez társult szomorú mosolya az arcán. A lányok fel sem fogták mi történt a szülők már vonszolták is el lányukat a megpakolt autóba, ezzel elszakítva őt aranybarna hajú barátnőjétől. A két szülő szomorúan, bűntudatot érezve szállt be az autóba míg lányuk ugyan ezen művelet közben úgy érezte, hogy a világ fájdalmát cipeli a vállain. Az alacsonyabbik szülei lányukkal együtt a kapuból integettek, az anyukának könnyel teltek meg szemei a lassan elguruló autót nézve.

A két lány gondolkodás nélkül cselekedett mintha tudták volna mire gondol a másik. A világosabb hajú lány leengedte az ablakát és azon majdnem kiesve integetett alacsonyabb barátnőjének, aki lélekszakadva a kocsi után rohant.

-Ígérem, egyszer visszajövök! Ne felejts el kérlek!- kiáltotta a szőke lány kétségbeesetten az autó ablakában egyensúlyozva.

-Soha nem foglak elfelejteni, minden nap írok neked és beszélünk! Jó?- sírta a másik lány.

-Rendben!- üvöltötte vissza a másik, aki már nem küzdött könnyei visszatartásával, szabadon engedte patakként lefolyni őket az arcán.

-Vigyázz magadra!- kiáltotta a kicsi majd egyszerre mondták.

-Ég veled!

Útközben eleredt az eső minek hatására bepárásodott az ablak. A kis szőkeség rögtön rajzolni kezdett. Lerajzolta barátnéjét és saját magát amint a játékvárral játszanak boldogan. Viszont a pára túl sok volt így a rajz vízcseppekben kezdett lefolyni és a végére úgy tűnt a két lány szája már lefelé görbült, szemükből mintha könnyek folytak volna ahog lefolyt a víz és köztük a vár helyén egy hatalmas paca állt. Akárcsak egy feketelyuk.

Ez lett volna a második fejezet, aki rávette magát ennek a fura agyszüleményemnek olvasására annak gratulálok és köszönöm.