Ne Sírj

Nem Lehet

,,Oly hatalmas bennem a csend, hogy akár halott is lehetnék."

Az idősebbik testvér futólépésben közeledett húga kórterme felé, de elkésett.

Mire odaért csak a kisebbik barátját találta összetörten, a kórház vegyszeres, betegség szagát érezte és hallotta, hogy a gép, aminek húga egyenletes szívverését kellett volna jeleznie most csak egy folyamatos csíkot mutat és monoton, idegtépő sípolással tölti ki a kórházi szobában keletkezett csendet.

A darabjaira tört fiú úgy gondolta, jobb, ha a barátnője élő mivoltjára utaló testet és annak nővérét most egyedül hagyja.

-Nem lehet. - szólt hitetlenkedve a lány. Még nem tudta teljesen felfogni, hogy mi történik körülötte. Pár perc múlva újra megszólalt.

-Nem lehet, hogy hiába vettem meg azt a két mozijegyet! - jutott eszébe, húga mennyire lelkesen mondta neki, hogy melyik filmre akar nővérével elmenni névnapja alkalmából.

-Nem lehet, hogy pont te, aki minden esést és balesetet túlélt most eltávozzon egy hülye betegség miatt.

-Nem, ez nem lehet.

-Nem lehet, hogy elmész.

-Nem lehet, hogy itt hagysz!

-Nem lehet az, hogy nélküled legyek ezek után. - az idősebb tényleg tehetetlennek érezte magát, húgával mindig egymás nyakán lógtak, igaz sokat veszekedtek, de nem utálták egymást.

Az idős testvért ezer meg ezer emlék támadta le egyszerre és ő csak nézte a tized másodpercre megjelenő emlékképeket, fel sem fogva, mi játszódik le a fejében. Próbált belekapaszkodni valamelyikbe, próbálta visszahozni a kislányt, de nem tudta.

Később, a temetésen már csak ürességet érzett, eltűntek az emlékképek, a helyüket a nagy semmi vette át.

Így tanulta meg, hogy Nem Lehet visszahozni senkit a halálból. Ha valakit elvesztünk, nem arra kell emlékezni, hogy milyen szomorú az, hogy nincsen itt, hanem azt, hogy milyen jó volt amíg itt volt.