Titkok a hegy tetején

álmok

Sötét, meleg a mai este. Persze ez nem ritka itt fent, a hegy tetején. A kőfalak nyáron bezárják a meleget. Szerényen berendezett, szolgálói szobám egyetlen ablakát kinyitottam, azonban onnan a tenger éjjeli, forró szelén kívül semmi nem jön be. Egyszemélyes, keskeny ágyamban forgolódok, mintsem elaludnék. Izgalomra van okom. Holnaptól kezdve a herceg szobalánya leszek. Eddig a naponta váltakozó, úri vendégek díszes szobáit kellett takarítanom és megágyaznom, holnaptól azonban maga Nikolaus Yiorgos herceg szobáját kell majd rendben tartanom.
Mióta csak az eszemet tudom, ezek közt a kőfalak között élek. Anyám, Lisandra is szolgálólány volt itt fiatalkorában. Most a konyhán teszi a dolgát. Apám egy csatában vesztette életét, én sajnos nem ismerhettem. Amikor elég idős lettem, a király kérésére anyám mellett kezdtem dolgozni. A fizetés csekély, azonban kapunk szobát és ételt, valamint szabadon mozoghatunk az épületben és az udvaron is. Hetente lemehetünk a városba, ahol a lányokkal különleges selymeket vagy ruhákat veszünk a kevéske összegyűjtött pénzünkből. A feladatunk sokszor változik. Én szobalány vagyok, de ha kell, felszolgálok vagy takarítok is. Néha leküldenek a városba húsért vagy zöldségért, és akkor több pénzt kapunk a nagylelkű királyunktól. Mind meg vagyunk elégedve az életünkkel.
Nikolaus herceg két évvel idősebb mint én. Alexander király már feleséget szeretne neki találni, így a fiát bálokba és ünnepélyekre küldi különböző, távoli országokba, ahová a magamfajta szolgálólány sosem fog eljutni. A hercegnek persze egyik leány sem tetszik. Pedig itt is jelentek már meg szemre való hercegkisasszonyok, és gazdag grófkisasszonyok, azonban a hercegnek egyikük sem felel meg. A király egyre idősebb, és azt szeretné, hogy amikor meghal, a fia vegye át a helyét, oldalán egy gazdag, szép leánnyal. Én és a lányok persze megannyi éjjelen át álmodoztunk róla, hogy talán mi leszünk azok, akik közül kikerül ez a lány. Persze mi nem vagyunk sem gazdagok, sem meseszépek. Koszosak vagyunk és a kezünk száraz a munkától. A pénzünk még egy darab kenyérre sem lenne elég, a ruháink pedig már évek óta ugyan azok. Hogy is élhetne bármelyikünk a nagy Nikolaus Yiorgos, Görögország hercege mellett?
Persze ezek csak álmok. Szép képzelgések, rózsaszín felhők és részeg gondolatok.
Nehezen, de végül rászállt az álom a fejemre. Szépet álmodtam, csillogó vizű patak volt benne és báli ruhák. Talán az esküvőm Nikolaus herceggel. De ez csak egy álom. Egyedül az álmok világában lehetünk teljesen szabadok. Az történik, amit szeretnénk, olyan, ami csak a miénk. Aztán amikor felébredünk, újra a valóságban vagyunk, ahol már semmi nem olyan mesebeli, mint az álmainkban. Persze álmodhatunk valami rossz és sejtelmes dologról is. Ezekből az álmokból felkelve a valóság tűnik mesebelinek. Talán mi irányítjuk az álmainkat, talán valami más, természetfeletti erő. Nem tudhatjuk. Vágyaink mégis az álmainkban válnak valósággá.