Titkok a hegy tetején

bársony

Becsuktam magam mögött az ajtót, amikor kiléptem a herceg szobájának ajtaján. Egyik részemet a megkönnyebbülés járta át, hisz' kiléptem a trónörökös "tiltott" ajtaján, azonban az arcomra széles mosolyt csalt az utolsó, belsőséges pillanatunk. Persze sokáig nem örülhettem, ugyanis segítenem kell a reggelinél. Kevés szolgálólány van, így mi kevesen mindent megcsinálunk, amit csak kell vagy lehet. Ezek közé tartozik a felszolgálás, mosogatás is. Így hát elindultam balra, végig a hosszú, gyönyörű folyosón. Hatalmas, csillogóan tiszta, falnyi magas ablakok nyújtottak kilátást az udvarra, pont, mint a herceg szobájában. Puha, bordó bársonyfüggönyök lógtak előttük, amelyek közül néhányat már elhúztak, és szimmetrikusan tűztek fel oldalra, hogy a fény beáramoljon a folyosóra. Az egyiket kinyitottam, had' jöjjön ide is be a friss levegő. Továbbmentem a szintén bársony anyagból készült szőnyegen, majd az egyik nyitott ajtón bementem. Két ajtó helyezkedik el egymással szemben. Az egyik az urak étkezőjébe vezet, ahol minden csillog és minden arany. Magas asztal, tökéletes, egyforma székek. A másik ajtó repedezett, és mögötte egy kicsi konyha található sok szakáccsal és asztalokkal, ahonnan mi hordjuk ki az ínycsiklandó fogásokat. Természetesen én a másodikat nyitottam ki. Bent már várakozott a sok ezüsttányér és tálca teli a reggelivel. Ma nem vár vendégeket a család, de így is nagyon sok különleges étel vár rájuk, olyanok, amiknek mi csak a maradékát kapjuk meg.
Pontosan negyed óra múlva lesz reggeli, így kezdődhet a terítés. Sürgött-forgott a kis szolganép, csendesen, mégis gyorsan vittük át az evőeszközöket, tányérokat a két ajtó között. Persze egymást sosem akadályoztuk, hiszen rendszerünk már szépen kialakult az évek során. Amikor már mindent előkészítettünk, Gloria meghúzta a nagy csengő madzagját, amely így csilingelő, bájos hangot adott ki. Ez jelzi a családnak, hogy készen van a reggeli. Felsorakoztunk a nyitott ajtó mellé. Pár percen belül meg is érkezett a király, majd a hitvese, és végül Nikolaus herceg is.
-Jó reggelt!-köszöntött minket boldogan a király. Szinkronban kívántunk mi is szép reggelt a családnak. Az ifjú trónörökös boldogan állt a mennyei fogások mellett. Hárman kiugrottunk a sorból, és kitoltuk neki és szüleinek a széket.
-Jó étvágyat, Uram!-mondtam neki, amint leült.
-Köszönöm, Penelope!-mosolygott rám. Irultam-pirultam, hiszen a nevemen szólított. Ezt persze a többi lány is észrevette, és irigykedve figyelték, ahogy visszaoldalgok Eriene mellé.