A mai reggelen éles fájdalom nyilallt a fejembe, amikor magamhoz tértem. Azt sem tudtam, hogy egyáltalán hol vagyok, mikor pedig kinyitottam a szemem, azt kívántam, bár ne ébredtem volna fel. Egy idegen ágyban találtam magam, egy idegen szobában, ami egy hotelhez tartozhatott. Legnagyobb félelmem mégis az okozta, hogy a mellettem alvó legjobb barátom meztelen felsőtestére nyílt rálátásom. Félve emeltem meg a takarót magamról, majd egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. Csak a póló nem volt rajtam. Semmire sem emlékszem a tegnap éjjel történtekből, bár most voltam életemben először részeg, így nem csoda. Addig van meg, hogy Jungkook felhív délután, hogy ma elmegyünk egy buliba mert inni akar. Természetesen azonnal nemet mondtam, de aztán kijelentette, hogy egy újabb szakításon esett túl, és szüksége van a legjobb barátjára, sok-sok feles társaságában. Csak úgy mentem bele, hogy én nem iszom, hiszen a közelében ügyelnem kell a tetteimre. A mostani helyzet alapján, ezt nem sikerült megtennem, de hogy hogyan alakult így, azt én már nem tudom.
-TaeTae?- hallottam meg magam mellől édesen rekedtes reggeli hangját a szerelmemnek. Lassan már egy éve táplálok a legjobb barátom felé gyengéd érzelmeket, de természetesen sosem vallanám be neki, ugyanis tisztában vagyok az identitásával. Viszonylag rövid idő alatt megszoktam a folytonos érzést ami a mellkasomat nyomta, akárhányszor láttam egy-egy újabb barátnőjével.
-JK? Jó reggelt! Ha te ezt nevezed jónak...-dünnyögtem.
-Jajj, csak nem hasogat a fejünk?- gúnyolódott- Nyugodj meg, nem történt semmi. Leöntöttük magunkat sörrel, ezért amikor feljöttünk a szobába, levettük őket.
-Ez valamit javít a helyzeten. De miért ittam?
-Hidd el, én próbáltalak megállítani- kezdett azonnal mentegetőzni- de amikor a szakításomat meséltem, egyszer csak megragadtál egy random üveget és durván meghúztad, aztán már nem lehetett leállítani.
Sejtem mi történhetett. Valószínűleg rohadtul valami intim jelenetet mesélt, és azért nekem is van egy határ amit már nem bírok, és a helyszín kapóra jött.
-Na gyere, húzzunk innen- lökte meg a vállam finoman Jungkook, majd kikászálódott az ágyból. Természetesen pont úgy kellett beletúrnia káve barna hajába, hogy tökéletesen lássam minden egyes kar- és hátizmát. Már magába a mozdulatba belepirultam, hát még amikor felém fordult és bíztatóan rám mosolygott. Gyorsan a mosdóba mentem, a további kellemetlen pillanatok elkerülése érdekében.
Nagyjából fél óra elteltével már a buszmegállóban vártunk a közlekedési eszközre, ami majd elszállít minket otthonaink utcájába. Jungkook körülbelül két házzal arrébb lakik tőlünk, és szerintem ez az egyetlen oka a barátságunk kezdetének. Különben egy olyan nyitott, kedves és népszerű srác, miért is akart volna barátkozni egy csendes, visszahúzódó, antiszociális gyerekkel mint én? Még mindig emlékszem a közvetlenségére amikor először jöttek hozzánk. Mindketten csupán 8 évesek voltunk, ők pedig akkor költöztek Seoulba, és bemutatkoztak. Az első pillanattól kezdve kedves volt, én viszont meg sem mertem szólalni. Amikor viszont belépett a szobámba és felismerte a zenéket amik a polcomon sorakoztak, már kétségtelenül a szívembe lopta magát. Persze, akkor még nem úgy.
-Taehyung gyere már az ég áldjon meg!- ragadta meg a kezem a mellettem álló, és húzni kezdett a busz felé, mire én szó nélkül követtem.
Hazaérve fáradtan botorkáltam el az ágyamig, és egy nagy sóhaj kíséretében rávetettem magam. Át kellett gondolnom a tegnap történteket, de erre nem volt végül lehetőségem, ugyanis a családnak feltűnt az érkezésem, és Eon Jin be is jött a szobámba "foglalkozz velem kicsit" címszóval, így nem volt mit tenni, játszani kellett. A szórakozást követte az ebéd, utána tanulnom kellett a sulira. Egyedül este jutott idő a gondolataimra, így zene hallgatás közben aludtam el.
