Sokan ellenzik az alfa-omega kapcsolatot. Pláne két férfi között. Egy férfi omega manapság már nagyon ritka volt, így vigyáznia kellett nehogy csak arra kelljen az alfáknak, hogy elvegyék ártatatlanságát, majd eldobják, vagy legrosszabb esetben egyedül hagyják egy gyermekkel. Én a szerencsések közé tartoztam, ugyanis pontosan két évvel ezelőtt ismertem meg alfa társamat, aki olyan pozitív hatást ért el az életembe, amit elképzelni sem tudtam volna.
-Boldog évfordulót Életem!- hallottam meg szerelmem hangját magam körül. A következő pillanatban pedig két erős kar ölelt át hátulról, amibe készségesen belebújtam. Mindig is mondták, hogy az omegák közül is az alázatosabb fajta vagyok, és teljesen igazuk volt. Úgy teljesítettem alfám minden akaratát, mint egy kiskutya. Ennek ellenére párom nem szerette volna irányítani az életem, és szabad teret kaptam sok mindenben.
-Neked is Namjoon!- fordultam vele szembe, és lágy csókba hívtam dús ajkait. Puha párnácskái tökéletesen illettek az enyéimre, nem csoda hát, hogy percekbe telt, mire elszakadtunk egymástól a "rövid" üdvözlő puszit követően.
-Ma sok meglepetéssel készültem neked Angyalom-lehelt még egy utolsó csókot ajkaimra, majd elhúzódott tőlem és a kezemet megfogva vezetett a konyhánkba. Csak pár hónapja költöztünk össze, és eddig minden rendben ment közöttünk. Mindketten lediplomáztunk már, ezért amint összegyűlt annyi pénz ami elegendő volt egy kisebb kertes házra, azonnal kerestünk egyet ami megfelelt az elvárásainknak.
Amikor beléptem a konyhába, a szám is tátva maradt döbbenetemben. Az étkezőasztalon a kedvenc ételeimet véltem felfedezni, ízléses terítéssel egy kamillacsokorral megfűszerezve. Másoknak furcsa lehetett volna, de én tudtam, hogy az illatom miatt van ott elhelyezve, ugyanis ez volt az én aromám.
-Tetszik?- kérdezte Namjoon mosolyogva, mire könnyes szemekkel fordultam felé és bőszen bólogatni kezdtem.
-Imádom- vigyorogtam rá.
-Ez még csak a kezdet- kacsintott rám, mire egy picit elvörösödve helyet foglaltam az asztalnál. Reggeli közben felszabadultan beszélgettünk egymással, ami nagyon jól esett, mivel mostanában mindkettőnknek kevés ideje volt a másikra a sok munka miatt. Még szerencse, hogy az évfordulónk hétvégére esett, különben kénytelenek lennénk a munkahelyünkön poshadni, és csak este foglalkozni egymással.
-Én is készültem ám valamivel- mondtam neki, miközben már a mosogató gépbe tettük bele a tányérokat. Amióta elkészült az ajándék, azóta izgatott vagyok, hogy végre odaadhassam szerelmemnek. Nem vagyok éppen egy türelmes ember, csoda, hogy nem adtam oda hamarabb neki.
-Szeretnéd most odaadni?- kérdezte Namjoon, mire egy pillanatra elgondolkoztam, de aztán úgy döntöttem odaadom most, ezért bólintottam. Visszasiettem a szobánkba és elővettem a gondosan elpakolt apró dobozt. Az ajándék felét kivettem belőle és magamra akasztottam, a másik részét békén hagytam. Rettentően izgultam, hogy tetszeni fog-e neki az ajándék, és remegő kezekkel nyomtam a kezébe ajándékát, amikor már újra előtte álltam. Kíváncsian nyitotta fel a doboz tetejét, és egy boldog mosollyal emelte ki a nyakláncot eddigi helyéről. Külön magunknak készíttettem nyakláncot, neki egy kamilla virágos, magamnak pedig egy fahéj rúdas medállal. Ezek természetesen az illatainkat jelképezték. Hálásan ölelt át karjaival, amit szeretetteljesen viszonoztam, és be is szívtam bódító aromáját.
-Jin, köszönöm. Ez nagyon sokat jelent nekem- suttogta a fülembe, mire fülig érő szájjal örültem a sikeremnek. Megmutattam neki az én nyakláncomat is, majd segítettem neki felvenni a sajátját. Ezek után boldogan vetettük bele a nap további részébe magunkat. Elmentünk sétálni a közeli parkba, ahová minden héten kijárunk, és piknikeztünk egyet. Namjoon tényleg sokat készülhetett erre a napra, mivel hozott szendvicseket is, szamócát, és facsart nekem narancslevet, amiről tudta, hogy a kedvencem. Az idő pont kellemes volt ehhez a programhoz, a májusi idő már jelezte a nyár közeledtét.
A délutánt házon belül töltöttük, és a kedvenc animénket néztük meg újra, 2 tál popcorn társaságában. Namjoon nagyon jól ismer, nem hiába mondom erre a napra, hogy tökéletes. A kedvenc időtöltéseim a szerelmem társaságában. A vacsorához készülődve az alfám elküldött fürdeni, mondván, majd ő megcsinálja a vacsorát, hiszen mindig én szoktam. Fogalmam sincs, hogy fogom meghálálni neki ezt a napot, olyan törődő volt, és figyelmes.
Fürdés után egy elegáns ruha volt kikészítve az ágyamra, amit mosolyogva öltöttem magamra. Mégis mit tervez Namjoon? Ahogy a konyhába értem, meglepetten láttam, hogy az asztal eltűnt és semmi nyoma nincs annak, hogy itt valaki sütött vagy főzött volna. Ilyen sokáig fürödtem?
Hirtelen éreztem meg párom erősödő fahéj illatát, így a kert felé vettem az irányt, ahonnan az aromát éreztem. Ahogy kiléptem, egy ösvényen virágok voltak leszórva a fűre, jelezve, hogy merre menjek. Egyre izgatottabb lettem, és ezért gyorsítottam lépteimen. Az út a hátsó kerthez vezetett, ahol meg is pillantottam egy megterített asztalt a fűzfa mellett. Megint sikerült levennie a lábamról, olyan meghitt volt az egész. A nap már lemenőben volt, a bútoron gyertyák voltak elhelyezve, mindezt bearanyozta a kedvesem, akit megpillantva majdnem dobtam egy hátast. Fehér inget viselt, egy bézs színű nadrággal. Ezüstre festett hajába a szél néha-néha belekapott, szemei pedig vörösen izzodtak, ahogy engem kémleltek. Ennek hatására az én szemeim is felvették égszínkék árnyalatukat, és kezdtem kapisgálni mi fog történni. Csendben lépkedtem oda elé, és világító szemeimet kíváncsian emeltem rá.
-Kim Seokjin- kezdett bele- Pontosan két éve mondhatlak az enyémnek. Előtte sokáig szenvedtünk, mire megtaláltuk egymást, de azt állíthatom, hogy mindent megért. Sosem gondoltam volna, hogy valaha szeretni fogok valakit ennyire, de te megmutattad ez hogyan lehetséges. Éppen ezért szeretném egy kicsit is viszonozni azt a sok jót amit velem tettél. Hozzám jönnél?
Könnyes szemekkel meredtem rá, és hirtelen borultam karjaiba, folyamatosan az 'igen' szót ismételgetve. Hihetetlen boldogság járt át, és azt kívántam ez sose múljon el. Szeretném vele leélni az életemet, egy hivatalos esküvel is megpecsételve, megáldva őt két gyermekkel.
Örökké vele akarok lenni.
