Here Comes The Sun |szünetel|

Harmadik fejezet

Elkeseredett arckifejezéssel álltam a szekrényem előtt. Ruhából nem volt hiányom, viszont fogalmam sem volt melyik lenne a legmegfelelőbb ma estére. Nem tudtam eldönteni, hogy kiöltözzek, vagy fogjam vissza magam. Csak annyit mondott, hogy megiszunk valamit. Lehet ez egy bárban vagy egy étteremben fog történni és nem mindegy, hogy hova mit veszek fel. Végső kétségbeesésemben felhívtam Laurát, majd belesóhajtottam a telefonba.

- Mi ez az életunt sóhaj? - kérdezte köszönés nélkül.

- Nem tudom mit vegyek fel - panaszkodtam.

- Én mondtam, hogy vegyél új ruhákat.

- Nem az a baj - nevettem fel. Elkezdtem kotorászni a felakasztott ruhák között - Ha neked azt mondaná valaki, hogy igyatok meg valamit, akkor mit választanál?

- Csinosat, de visszafogottat - mondta, majd eltűnődött - Neked randid lesz? - kiáltotta a telefon másik végéből. Olyan hangos volt, hogy el kellett tartanom a fülemtől a mobilomat.

- Nem, csak Carol-lal este elmegyünk egy bárba - füllentettem. Nem akartam a részletekbe menni, végülis még korainak gondoltam, illetve Laura mindent túlreagál, így jobbnak találtam, ha magamban tartom.

- Akkor miért nem Carol-t kérdezed? - kíváncsiskodott.

- Most nincs itthon - zártam le röviden, majd elköszöntem és letettem a telefont.

.............

Egy hosszú piros ruhában, fekete bokáig érő magassarkú csizmában és egy fekete dzsekiben vártam Chris hívását az asztalnál ülve. Szándékosan visszafogtam a sminkemet és telefújtam magam a kedvenc parfümömmel.
Nyolc óra előtt tíz perccel megcsörrent a mobilom. Gyorsan elvettem az asztalról, vártam egy kicsit, majd felvettem.
Chris megérkezett. Felkaptam a táskám, majd kinyitottam a bejárati ajtót. A lélegzetem is elállt, mikor megláttam, hogy öltönyt visel és egy csokor virágot tart a kezében.

- Nagyon csinos vagy - jegyezte meg mosolyogva, majd felém nyújtotta a virágcsokrot - Ezt neked hoztam.

- Köszönöm - válaszoltam zavartan. Próbáltam nem kimutatni, de legbelül úgy mosolyogtam, mint egy boldog kislány és rettentő zavarban is voltam egyszerre.

Gyorsan beszaladtam az ajtón a virággal, beletettem egy üres vázába, majd engedtem rá egy kis vizet. Elhelyeztem az asztal közepén, majd visszasiettem az ajtóba.

Kinyitotta nekem az autó ajtaját, majd megvárta, hogy beüljek. Egyszerűen elvarázsolt az udvariasságával. Furcsa volt, ugyanis még sosem randiztam hozzá hasonlóval. Az odaúton próbáltunk minél többet beszélgetni, viszont rettentő zavarban voltam és úgy vettem észre, mintha ő is izgult volna. Amég beszélgettünk, a háttérben halkan szólt a rádió, majd meghallottam egy számomra jól ismert dallamot.

Észrevette, hogy felvirultam a szám hallatán, ezt követően felhangosította a Here Comes The Sun című dalt a The Beatles-től.

- Ez az egyik kedvenc dalom - mosolyodott el.

- Viccelsz? - nevettem fel meglepetten - Nekem is.

..............

Egy bár előtt parkoltunk le, viszont ez nem olyan volt mint a többi. Akkora volt mint egy nagy étterem nagy üvegablakokkal és az összes vendég csinos, drága ruhában illegette magát. Ez a város csupa meglepetés számomra.
Chris kinyitotta az ajtót, majd előre engedett. Leültünk egy asztalhoz, egy kedves pincér felvette a rendelésünket, majd pár perc múlva már meg is kaptuk az italunkat.
Egy jó darabig beszélgettünk, majd valami olyasmi történt, amire eddig nem is gondoltam, hogy esetleg gondot okozhat.

- Azt említetted még tegnap, hogy másik városból jöttél - tűnődött el - Ha szabad érdeklődnöm, mégis milyen munkát végzel? Mármint úgy értem, hogy hosszú időre eljöttél otthonról. Ez nem jelent problémát?

Hirtelen nem értettem mire céloz? Munka? Honnan szedi ezt? Ilyen idősnek nézek ki?

- Ami azt illeti - kezdtem bele zavartan, majd szőke hajamba túrtam - a suli mellett nincs időm munkát vállalni, mármint eddig minden nyáron dolgoztam valamit, viszont most úgy éreztem ezen a nyáron szeretnék egy kicsit pihenni.

- Áhh - mosolyodott el megvilágosodva - Szóval egyetemista vagy - beletúrt barna hajába - Ne haragudj azt hittem - magyarázkodott.

- Nem, nem semmi baj - nagyon kellemetlenül éreztem magam. Még mindig idősebbnek látott, mint amennyi valójában voltam, viszont volt egy olyan furcsa érzésem, hogy én pedig fiatalabbnak látom őt, mint amennyi.

- Szóval mit tanulsz, milyen egyetemre jársz? - érdeklődött. Kicsit feszültebbnek éreztem a hangulatot.

- Őszintén... - kezdtem bele, majd elhallgattam. Beleittam az italomba, majd próbáltam nem kimutatni, hogy mennyire nem érzem magam komfortosan.

- Mi a baj? - mosolyodott el zavartan - Az vicces lesz, ha a végén kijelented, hogy gimibe jársz - nevette el magát.

Erre a kijelentésre nem válaszoltam, csak ismét beleittam az italomba. Chris arcáról eltűnt a mosoly. Nagyon kellemetlenül éreztem magam. Próbáltam kerülni a szemkontaktust.

- Te... - nézett rám sejtelmesen - még gimnáziumba jársz?

Csak óvatosan bólintottam egyet, majd láttam, hogy Chris teljesen ledöbben. Úgy éreztem jobb lesz, ha megmagyarázom.

- Már végeztem és már felvettek az egyetemre amire jelentkeztem - próbáltam menteni a menthetőt.

- Ne haragudj, tudom nem illik csak úgy megkérdezni, de mennyi idős vagy?

- Nos - megköszörültem a torkom - tizenkilenc.

- Aszta - hátradőlt a székén, majd a szája elé tette a tenyerét - Ne haragudj, sokkal idősebbnek nézel ki - magyarázta.

Elgondolkoztam, majd megemlítettem azt, amit őszintén gondoltam.

- Azt hiszem te pedig idősebb vagy annál, mint amennyinek néztelek, ugyanis ha tudtad volna, hogy mennyi idős vagyok, el sem hívsz - nevettem fel kínosan.

- Ez nem igaz - rázta meg a fejét, majd megkérdezte - Mit gondolsz, hány éves vagyok?

- Maximum harminc - válaszoltam, majd kedvesen elmosolyodott. Láttam az arcán, hogy messze járok a valóságtól. Ha tudtam volna, hogy sokkal idősebb, talán el sem jövök.

- Ez aranyos - jegyezte meg, majd mélyen a szemembe nézett - harminckilenc éves vagyok.

Mindenre számítottam, csak erre nem. Rendesen tátva maradt a szám. Azt hittem rosszul hallok.

- Hogy mi? - hüledeztem, majd megráztam a fejem.

- Nos - mosolyodott el - mostmár kvittek vagyunk.

.........

Hosszú percekig egy szót sem szóltunk, majd miután feleszméltem a ledöbbenésből, eszembe jutott, hogy Chris mit mondott még percekkel ezelőtt.

- Amikor azt mondtam, hogy ha tudtad volna mennyi idős vagyok, akkor el sem hívsz - törtem meg a csendet - te azt felelted, hogy ez nem igaz - tűnődtem el.

- Ez így van - válaszolta egyszerűen, de én csak összevont szemöldökkel méregettem.

- Ezt nem értem - zavarodtam össze teljesen.

- Tudod - kezdett bele - érettebb és okosabb vagy mint ahány éves. Kedvellek, szóval egy percre sem bántam meg, hogy elhoztalak ide - magyarázta - Nem zavar az életkorod, viszont ezzel nem megyek sokra, ugyanis ahogy észrevettem és ahogy említetted is, azt hitted fiatalabb vagyok, szóval - tárta szét a karját.

- Szóval? - kérdeztem vissza. Nem válaszolt, majd lehajtotta a fejét - Ha kezdetekben tudtam volna, hogy ennyivel idősebb vagy mint én, akkor nem jöttem volna el, viszont így, hogy sikerült előtte egy kicsit megismernem téged, így rájöttem, hogy hiba lett volna nemet mondani - vallottam be.

- Ez azt jeleni, hogy - emelte rám a tekintetét.

- Azt jelenti, hogy nem zavar - válaszoltam, majd kedvesen elmosolyodtam, mire végre neki is kezdett felfelé görbülni a szája.