Here Comes The Sun |szünetel|

Hatodik fejezet

Chris háza előtt alig hittem a szememnek. A ház hatalmas volt, nagy üvegablakokkal, tökéletesen rendbetartott udvarral. Olyan volt mintha egy álomba csöppentem volna bele. Számomra nehéz volt elképzelni, hogy milyen lehet egy ilyen luxus lakásban élni, de biztos könnyen hozzá lehet szokni.

Ahogy befelé haladtunk az udvaron, megpillantottam egy hatalmas medencét. A vize kristálytiszta volt. Nem volt kérdés számomra, hogy itt minden tökéletesen rendbe van tartva.

Chris kinyitotta az ajtót, majd beinvitált a házba.

Végighaladtunk a folyosón, majd beértünk a nappaliba, ami egybe volt nyitva a konyhával. Az utóbbiban egy göndör, barna hajú, közepesen magas, bajszos, szemüveges férfi ügyködött köténnyel a nyakában.

- Nagyon jó illat van - jegyeztem meg mosolyogva. A szemüveges férfi a kijelentésem hallatán megfordult, majd széles mosolyra húzta a száját.

- Xavier, ő itt Chloe Harrys. Chloe, ő itt Xavier Smith, a szakácsom és egyben nagyon jó barátom - mutatott be minket egymásnak Chris.

- Nagyon örülök Chloe - nyújtott kezet Xavier, majd a kézfogásunk után visszatért a gáztűzhely mellé.

- Van kedved körül nézni? - kérdezte izgatottan Chris. Mosolyogva bólintottam egyet, majd elindultunk, hogy körbevezethessen a házban.

A lakás minden egyes pontja tökéletes volt. Meg kell hagyni, nem minden nap jár az ember ilyen makulátlan házban, kivéve, ha az illető baromi híres.

- Be kell, hogy valljam, iszonyatosan szép helyen laksz - mosolyodtam el. Chris a vállamnál fogva átkarolt, így tértünk vissza az étkezőbe.

- Reméltem, hogy tetszeni fog - mondta halkan, majd leültünk az asztalhoz.

- Íme a vacsora - helyezett elénk egy-egy tányért Xavier.

- Te nem eszel velünk? - kérdeztem kíváncsian.

- Nekem még van egy kis dolgom - somolygott, majd egyet felénk biccentve jó étvágyat kívánt, ezt követően megpördült saját tengelye körül és elhagyta a házat.

- Hogy tetszik Xavier? - érdeklődött Chris, majd vett egy falatot a tányérján levő vacsorából.

- Nagyon szimpatikus - vallottam be, majd én is nekikezdtem az evésnek.

..............

Vacsora után még beszélgettünk egy kicsit, majd Chris haza vitt Carol-hoz. Még délután írtam egy üzenetet a nagynénémnek, hogy késő este érek csak haza, persze leírtam, hogy miért, így nem volt ellenére a dolog.

Az autó mellett állva búcsúzkodtunk, amikor Chris egy nem várt meglepetéssel állt elő.

- Tudod - kezdett bele, majd zavarában a tarkójára tette jobb kezét - nagyon megkedveltelek ez idő alatt. Különleges lány vagy Chloe, éppen ezért szeretnék adni neked valamit.

Nagyon meglepődtem Chris kijelentésén. A zsebéből elővett egy kis dobozt. Volt egy sejtésem, hogy nem egy olcsó dologgal készül megajándékozni és már nyitottam a számat, hogy közöljem vele, hogy nem fogadhatom el, amikor mutatóujját ajkaimra helyezte.

- Meg se próbáld nem elfogadni - mosolyodott el.

Kinyitotta a kis dobozt, majd kivett belőle egy ezüst nyakláncot, melynek medálján a keresztnevem kezdőbetűje szerepelt.

- Chris, ez nagyon szép, de....

- Semmi de - szakított félbe, majd kezével jelzett, hogy forduljak meg. A nyakamba helyezte az ékszert, majd összekapcsolta a tarkóm mögött. Lassan visszafordultam vele szembe.

- Köszönöm - hálálkodtam

- Szeretném elmondani, - folytatta - hogy nagyon fontos lettél a számomra és azt hiszem beléd szerettem - hangját a mondat végére visszafogta.

- Ennek örülök - mondtam majdnem suttogva - ugyanis én magam is hasonló képpen érzek.

Ezt követően egyikünk sem mondott semmit. Chris közelebb lépett hozzám, kezét az arcomra helyezte, majd lassan megcsókolt. Ez a csók valahogy nem olyan volt mint az előzőek. Több volt benne az érzelem és sokkal tovább tartott. Egyik kezemet a vállára helyeztem, másikkal lassan a hajába túrtam. A derekamnál fogva a lehető legközelebb húzott magához, eközben egy pillanatra sem szakadt el tőlem. Őszintén úgy éreztem, hogy tényleg szerelmes vagyok. Sokat jelentett számomra ez a férfi és tudtam, hogy ez fordítva is így van.

Kis idő múlva lassan elszakadtunk egymástól, majd megkérdezte.

- Nem sok van már a nyárból. Mit szólnál, ha elmennénk egy hétre valahová? Valami nyugis helyre, a tenger mellé.

A kérdés hallatán egyből felvirultam. Tudtam, hogyha vége a nyárnak, vissza kell mennem Los Angelesbe az egyetem miatt. Szerettem volna minden pillanatát a nyárnak Chris-szel tölteni. Belegondolva abba, hogy elutazunk és csak mi ketten leszünk és senki más, így mégjobban akartam az egészet.

- Fantasztikus ötlet - vallottam be széles mosollyal az arcomon.

- Remek - bólintott - Holnap megbeszéljünk - mondta, majd hosszan megcsókolt, ezt követően elköszöntünk egymástól.

.............

Halkan mentem be a lakásba, hogy Carol-t még véletlenül se ébresszem fel, de nagy meglepetésemre a nappali kanapéján ücsörögve olvasott egy újságot.

- Carol, te miért nem alszol? - kérdeztem meglepetten - Késő van.

- Még nem vagyok álmos - válaszolta fel sem nézve az újságból, majd egy pillanatnyi szünet után összehajtotta azt, majd rám emelte kíváncsi tekintetét. Ahogy ezt megtette, egyből megakadt a szeme a nyakamban lógó ékszeren.

- Aszta, ez nagyon szép - ugrott fel a kanapéról, majd közelről is megcsodálta a nyakláncomat.

- Szerintem is - válaszoltam őszintén - Valamit el szeretnék mondani - ültem le a kanapéra, majd Carol is helyet foglalt mellettem.

- Ki vele - parancsolt rám izgatottan.

- Azt hiszem szerelmes vagyok - vallottam be, majd elnevettem magam.

- Ez szuper - vigyorodott el Carol - Akkor itt az ideje, hogy mesélj egy kicsit erről a pasiról.

Elmeséltem Carol-nak, hogy merre jártunk aznap, hogy együtt vacsoráztunk és, hogy szerelmet vallottunk egymásnak. Az utazásról még nem akartam beszélni. Úgy voltam vele, hogy csak akkor említem meg, ha már biztos lesz, viszont annyit elmondtam, hogy szeretném a nyaram utolsó heteit Chris Evans-szel tölteni.