Talking To The Moon [Suayeon FF.]

4. rész

Sua pov.

Reggel felébredek az órámra. Kikapcsoltam, de még nem volt kedvem kikelni. Még feküdni akartam.

6:30

Eleget feküdtem, ezért kikeltem az ágyból. Elkészültem, és felvettem a táskámat. Lementem a konyhába, köszöntem szüleimnek, és megreggeliztem. Elköszöntem tőlük és elindultam a suliba.

Szokásosan Siyeon mellett foglaltam helyet. Olvasott.

-Mit olvasol Siyeon? ~kérdeztem tőle egy apró mosollyal~

-Harry Potter. ~Mondta ő is mosolyogva~

Nagyon megörültem hogy mosolygott. És nem bunkón válaszolt. Várjunk... Ő mindig bunkón viselkedik. És nem olvas semmit. Mi ütött belé? Nagyon fura... Mindenesetre szeretem amikor mosolyog. Ekkor bejött a tanár, egy új diákkal.

-Jó reggelt gyerekek, ő az új osztálytársatok. Mutatkozz be kedves.

-Sziasztok, Han Hani vagyok. ~meghajolt felénk.~

Ránéztem Siyeonra, akit ez nem érdekelt. Közben az új lány rám nézett. Furcsáltam, egy kicsit. Aztán elkezdett felém közelíteni.

-Szia, Hani vagyok, tegnap érkeztem a városba. Arra gondoltam, hogy megmutatnád nekem a sulit?

-Szia, Kim Bora vagyok, és persze, miért ne? ~válaszoltam neki mosolyogva~ Tanítás után?

-Nekem megfelel. ~mondta nagyobb mosollyal majd leült a helyére amit kapott~

Visszafordultam, és egyszer Siyeonra néztem. Éreztem egész végig hogy figyel. De mindegy is, csak az órára figyeltem.

Siyeon pov.

Mikor bejött az új csaj, nem néztem rá, csak hallgattam mit mond. Majd mikor odajött hozzánk, fél szemmel néztem mit csinál, és figyeltem a beszélgetést. Mivan én nem is vagyok itt? Azért egy "Szia"-t megérdemlek... Szerintem... Egy mélyet sóhajtottam. De ahogy Suát nézte... Mi ez? Vagy inkább... Ki? Senki se nézhet így Suára. Senki se érhet hozzá... Jesszus... MIKET GONDOLOK? NEM LESZEK FÉLTÉKENY...

Az órák végezetével Suára néztem. Olyan nyugodtan, és boldogan mosolygott... Mire feleszméltem, már én is mosolyogtam, és észrevette hogy figyelem.

-Siyeon, minden oké? ~kérdezte~

-Ja öm igen, minden, megyek haza, legyen jó napod. Szia. ~felálltam, és megfogtam vállát, és elmentem mögötte. Majd úgy tettem mintha hazamentem, de egy fal mögé mentem. Egy kicsit még vártam, mire lépteket hallottam.

-Nos Bora, megmutatod a sulit?

-Persze Hani, gyere csak.

Egész végig hallgattam, és követtem őket. És leesett mit is csinálok. Jesszus én normális vagyok?? Jó, felhívom Jiut, majd ő segít. Kimentem halkan, hogy ne vegyenek észre, és a járdán felhívtam Jiut.

Jiu Bunny

Szia Si, mizu?

Beszélnünk kell...

Okés, tali a parkban.

Rendben, megyek.

Leraktam, és elindultam a parkba. Muszáj volt valakivel beszélnem. Mikor megérkeztem a park területére, egyből Kiszúrtam Jiut.

-Szia Ji. ~integettem neki mosolyogva~

-Szia Si! Ejnye, milyen mosolygósan vagy ma! Jól áll a mosoly. ~jegyezte meg szintén mosolyogva~

-Köszönöm, én se tudom, hogy mi ütött belém. De nem baj. Más miatt akartam veled beszélni.

-Mitől?

-Asszem féltékeny vagyok. ~ültem le mellé~

-Oooo kire? És... Hogy hogy? Ki tetszik neked?

-Na na na, nem tetszik senki! Csak... Hanira. Az új csaj. Fura volt ahogy Suára néz. Aztán ideges lettem. Nagyon fura.

-Si... Mit érzel Sua iránt?

-S...Semmit. azthiszem... ~simítottam végig kezemet tarkómon~

-Nem úgy néz ki. Egy ember nem tud csak úgy féltékeny lenni. Kell egy olyan másik fél, aki tetszik, és így már lehetséges a féltékenység... Siyeon... Neked tetszik Sua ezek szerint.

-Aish... Nem tudom... Nem merek ebbe belegondolni.

-Nyugalom. ~tette kezét vállamra~ Először figyeld meg a cselekedeteit. Ő volt a sulidban az első aki megszólított nem? Várj.... Yoohyeon jóban van vele, kiderítem. Rendben?

-Rendben. ~bólintottam egyet~

Sokáig beszélgettünk. Erről az egészről, és elkezdtem faggatni Yooról. Honnan is ismerte meg, meg ilyenek. Mosolyogva hallgattam ahogy áradozik róla. Eme csodálatos beszélgetést a telefonom csörgése szakította félbe. Felvettem. Anyukám volt az. Végighallgattam, és letettem.

-Jiu, haza kell mennem.

-Menj csak nyugodtan, majd holnap hozom az infókat. ~rámkacsintott, én meg megöleltem, és hazamentem~

Sua pov.

Egész nap a suliban voltam Hanival. Kedves lánynak tűnik. Sorban megmutattam neki a sulit, mire elkezdett faggatni.

-Figyelj Sua, neked van valakid?

-M... Mi? Ez hogy kapcsolódik ide? De egyébként nincs, miért?

-Semmi, csak kérdeztem. ~nézett rám mosolyogva.~

-Okés, de nekem haza kell mennem, már későre jár. Jó éjszakát Hani. ~integettem neki, majd elindultam haza.~

Otthon intettem szüleimnek, és felmentem a szobámba, ahol leraktam a táskám, vagyis pontosabban dobtam. Kinéztem az ablakon. Megláttam a holdat, és egyből Siyeon jutott eszembe. Vajon most is kint üldögélhet a tetőn és a holdat nézi? Jut eszembe, ideje lenne befejezni a feladatunkat. Mindjárt felhívom. Még egy ideig néztem a holdat, és elővettem telefonom. Basszus nincs meg a száma... Áhjjjjj nem jo... Akkor majd suliban beszélek vele erről.

Lefürödtem, és bebújtam az ágyba. Siyeon ma nagyon fura volt. A vállamhoz is ért... Amit soha se tenne önszántából... De nem is vagyok mérges, jó hogy Siyeon egyre jobban kezd megbízni bennem. Vagy csak így gondolom?

Hosszas gondolkozás közepette beállítottam az ébresztőt, és az oldalamra fekve aludtam el.