Talking To The Moon [Suayeon FF.]

2. rész

Sua pov.

-Siyeon... Ne, ne csináld, nem engedem. ~szóltam rá a tető szélén áldigáló lányra~ Kérlek ne tedd.

-Miért ne tenném? Hiszen... Nem kellek senkinek. Sayonara Hitori. ~azzal elkezdett hátrafelé dőlni~

-SIYEON!!!!

Riadtam fel, könnyekkel arcomon. Ez egy álom volt csak? Körbenéztem. Megtapogattam az ágyat, és realizáltam hogy tényleg álom volt. Megnyugodtam. Majd hallottam lépteket. Amik egyre, s egyre hangosabbak voltak. Erre valaki majdnek kitörte a szoba ajtaját. Klassz, az aggódó anyám az

-Kicsi Sua drágám minden rendben van? ~szaladt oda hozzám, és amint meglátta az arcomon a könnyeket, letörölte kezével őket~

-Nincs semmi baj... Csak... Rémálom. ~nyugtáztam meg őt, egy enyhe mosollyal~

-Valóban? Biztos? Nem fáj semmid? Had nézzelek... ~elkezdte forgatni a fejem jobbra-balra, majd elkezdett csikizni~

-Ig... NEEEE ANYU NEEEE NEM SZERETEM HA CSIKIZNEEEEEK. ~kiabáltam hangosan nevetve, de a nő akkor se hagyta abba, mire elkezdtem forgolódni~

-Jólvan na, kellj ki az ágyból. És... Ki az a Siyeon? Akihez kiabáltál.

BASSZUS HALLOTT MINDENT?

-Ő... Csak... Igen, csak egy osztálytárs. Igen, az... Osztálytárs. ~bólogattam hevesen~

-Okés, akkor gyere le enni. ~mondta mosolyogva, majd kiment~

Huuuuu miért is tudja hogy gyengém a csikizés? Tudom hogy az anyukám, de mégis miért?? Vagyis tudom miért az anyám... Jó, ebbe nem megyek bele. Kimásztam az ágyból, rendbeszedtem magam, és lementem, és a konyhában megláttam anyukám, és apukámat ahogy az asztalnál olvassa az újságot.

-Jó reggelt! ~mondtam mosolyogva mire apám felnézett az újságból~

-Jó reggelt hercegnőm. Vagy már királynő? ~kérdezte tőlem mosolyogva~

-Királynő kérem szépen. ~kuncogva néztem rá, majd ő folytatta az újság olvasását.~

Szeretem a szüleim, mindig kedvesek, viccesek, és van rám időjük. Mikor megkaptam a reggelim, megettem, és felvettem cipőm. Kabátot nem vettem, mert nincs hideg.

-Suli után jövök. ~köszöntem el a kis családomtól, mire ők integettek nekem~

Végre mehetek suliba. Siyeon mellé. Ahwww már várom... Nem érdekel hogy nem érdeklem. Elfelejteti velem az illata. Ahogy kinéz... Jesszus miket beszélek? Siyeont nem érdekli a jelenlétem, és hogy egyáltalán létezem... Sebaj.

Beérve a Suliba, megláttam Siyeont ugyan ott, ugyan úgy ülni. Felsóhajtottam és Odamentem hozzá.

Siyeon pov.

Hallottam lépteket. Amik egyre jobban kezdtek hangosabbak lenni. Tudtam hogy ki az. Fél szemmel figyeltem őt, mire láttam hogy felém emeli kezét.

-Ha hozzám érsz, nem lesz karod. ~mondtam szín tiszta komolysággal, mire a másik csak leült mellém.~

Győzelemittam mosollyal, persze amit eltakartam néztem az ajtó felé. Vártam a tanárt. Hogy végre teljen gyorsabban az idő, mert menni akarok innen.

Aztán megrezzent a telefonom. Elővettem, és megnéztem az üzit.

Jiu Bunny

-Hali Si!

Szia Jiu

Gyere ma ki a parkba.

Öm... Jó, de minek is?

Csak látni akarlak, barátok vagyunk, gyere ki Suli után.

Jó, kimegyek, de csak miattad.

Szuper, várlak.

Juhé...

Elraktam a telefonom. Majd pár perc múlva be is jött a tanár, és elkezde szokásos előadását tartani. Közben néha-néha figyeltem Suát. Pontosabban az arcát. Nagyon szép. De... Nem szabad... Nem, nem, nem. Nem fogom őt szeretni. Nem tudok megbízni senkiben.

Az óra vége felé figyeltem a tanárt, és mikor meghallottam hogy "párban fogtok dolgozni" elkezdtem imádkozni ne azt a bizonyos embert kapjam párba.

-Dami, Gahyeonnal. Yoohyeon Handonggal. És... Siyeon... ~elkezdett habozni, majd rámnézett~ Borával.

BASSZUS... NEM LEHET IGAZ... MIÉRT PONT VELE? Aish... Mérgesen összeszedtem cuccaimat, és mivel a többi órám nem lesz megtartva, írtam Jiunak, és a park felé mentem.

Nagyon ideges voltam. Nem akarok vele egy légtérben lenni. A parkhoz érve bementem, és leültem egy fához. Kis idő Múlva megláttam Jiut felém közeledni. Leült mellém, és megölelt. Látta rajtam mennyire ideges vagyok.

-Si, mond, mi történt?

-Csak összerakott a tanárom egy olyan emberrel, akit azt hiszem utálok. Egy projektet kell csinálnunk.

-Hogy érted, hogy csak azt hiszed? És ez szívás. ~nevetett~

-Azt még én sem igazán értem. És ne nevess. ~néztem rá komolyan, majd elmosolyodtam.

Ő az egyetlen akiben bízok. Már nagyon régóta barátok vagyunk. Mintha nővérem lenne. Elmondunk egymásnak mindent. Titkot tartunk. Még ha az kell, pletyizünk is, ha egyáltalán tudunk.

Még egy jó ideig beszélgettünk mire besötétedett. Megöleltük egymást, és mindketten hazamentünk.

Otthon ugyan úgy, mint eddig, kimentem a holdat megnézni. Ugyan olyan gyönyörű volt, mint tegnap. Leültem szokásos helyemre. De nem maradhatok sokáig. Hideg van. Majd meghallottam magam mögül, hogy valaki felém jön, és egyből hátra fordultam.

-Szia anya.

-Szia kincsem.

-Honnan tudtad...

-Ez a kedvenc helyed, apáddal mindig ittkint voltatok. ~mondta halkan, hangjában pedig szomorúság hallatszott~

-Ez volt a kedvenc helyünk. Annyira hiányzik.

-Tudom, nekem is.

Egy ideig csend volt. De nem a kínos csend. A jobbik fajta, mire megtörtem a csendet.

-Anya...

-Igen?

-Ma egy páros feladatot kaptam. És... Sua a partnerem... Holnap állunk neki a feladatnak, azt szeretném kérdezni...

-Nyugodtan, jöjjön csak.

-Tudod... Én nem bírom őt... De mégis.... Ez most mi? És miért van ez?

-Kezded őt megkedvelni. De ebben nincs semmi rossz. ~Simogatta vállamat~

-De.... De... Nem bízok benne.

-Nem azt mondtam hogy bízz benne.

Elmosolyodtam, és lecsuktam szemeimet. Valószínűleg már olyan fáradt voltam, hogy nem tudtam tovább fent maradni. Éreztem hogy anyum bevisz a szobába. Nagyon hálás vagyok neki, hogy még a kis ideét is rám fordítja.