Talking To The Moon [Suayeon FF.]

6. rész

Siyeon pov:

A büfében találkoztam Jiuvan és Yoohyeonnal. Jót beszélgettünk, de nekik is és nekem is mennem kellett. Mosolyogva elköszöntem tőle, majd elindultam vissza a terembe, egy üveg vízzel.

Mikor bementem, lefagytam, és az üveget is leejtettem a kezemből.

Te meg mi a rohadt életet képzelsz magadról?! Milyen jogon nyulkálsz Suához?!

Odamentem hozzá, és a ruhájánál fogva "felkentem" a falra.

Egy jó okot mondj, hogy ne verjek be az arcodba.

Emeltem fel kezemet ökölbe szorítva. Nagyon ideges voltam, magam is meglepődtem erre a reakcióra, de másra nem tudtam gondolni. Megéreztem egy puha kezet az enyémen, mire a gazdája felé fordultam.

Hagyd Siyeon. Nem éri meg. 

Mondta Sua, mire enyhítettem a szoritásomon, és kirohant Hani a teremből. Majd ha kettesbe leszünk, el fogom intézni.

De akkor is...

Néztem rá komolyan, mire megölelt. Hirtelen tette, és nem kicsit lepődtem meg. De átkaroltam, és szorosan visszaöleltem

Furcsa vagy mostanában... Van valami? Miért vagy velem kedves? És miért védesz meg minden nap?

Mert.... Nem szeretem az ilyen embereket. És nem szeretném ha ilyen ember, mint ő, nyúljon hozzád. Érted?

Szóval akkor kedvelsz?

Nézett fel rám amolyan kis aranyos mosollyal, mire csak félrenéztem, és elengedtem.

Mondhatni...

Felvettem vállamra a táskámat, majd zsebretettem a kezeimet.

Szerintem ha megvagy, mehetünk.

Rendben, menjünk.

Mondta mosolyogva, és amikor ő is felvette a táskáját, elindultunk hozzám.

_____________

_Otthon_

_____________

Mikor hazaértünk megfogtam Sua kezét, és egész végig húztam a szobába, majd becsuktam az ajtót magunk mögött.

Akkor folytassuk a vulkánt.

Rendben, de mire fel ez a nagy siettség?

Hát... Igazából nem tudom.

Kuncogva toltam a szoba közepére a kerekes asztalt, amin a vulkán volt.

Na, már nem kell sok hozzá, és készen leszünk.

Állapította meg Sua egy kisebb mosollyal. Én is mosolyogva néztem a mesterművet, majd pár óra után sikerült tökéletesíteni. Kinéztem az ablakon, és a sötét, mégis fényes utcára néztem.

Felálltam, és Sua felé nyújtottam kezemet. Értetlenkedve, de megfogta, majd felmentünk a tetőre. Szokásosan, mint mindig, majdnem a szélére ültünk, és csak az eget kémleltük.

Pár perc múlva éreztem a kezemen, hogy valamiért egyre melegebb. Lenéztem, és Bora kezét láttam meg az enyémen.

Aranyos vagy Bboya.

Suttogtam mosolyogva mire rám kapta a tekintetét, ami nem kicsit volt piros. Szép lassan összekulcsoltam az ujjainkat, és visszanéztünk a holdra.