𝐁𝐋𝐀𝐂𝐊𝐑𝐎𝐒𝐄 ʲⁱᵏᵒᵒᵏ

╿𝟎𝟏╽

「 ˙ ˙ ˙ 𝐉𝐈𝐌𝐈𝐍 . . . 」

Ősz derekán járva mi sem természetesebb a hűvös estéknél és a kacagó szellő jelenléténél, mely csintalanul kabátunk alá szökik, ezzel megfáradt testünket vacogásra késztetve. Ez a minap sincs másként; gördülékeny haladásomat megakadályozza a szakadatlanul süvítő szél, mit az anyatermészet ezúttal jéghideg esőcseppekkel fűszerez meg. Teljes porhüvelyemet átjárja a már-már egészen csontig hatoló hideg, s apró kezem, mivel az esernyőt magam fölé tartom, némán azért könyörög, dugjam zsebre végre és rohanjak haza, ám bőrig ázni eszem ágában sincs. Képtelen vagyok a fogvacogtató időre koncentrálni, mikor jelenleg az örömtől túlcsordult szívem melegsége elnyom minden egyebet.

Minden második sarkon egy hajléktalan vagy egy kóborkutya; baljós környék ez. Az igazat megvallva, nem szeretek erre járni, s őszintén csodálom, hogy néhány szitokszót leszámítva semmiféle atrocitás nem ért még ezen a környéken. S ugyan, veszélyes hazaballagni innen, mikor csacskán nem hozok magammal buszra pénzt és Johnny sem tud egy darabon elkísérni, mégis megéri vállalni az esetleges kockázatot, hiszen napjaim fénypontjaivá váltak a vele töltött percek.

Az egyik kereszteződéshez érve különös érzés kerít hatalmába, minek hatására meg is torpanok. Hosszas másodpercek erejéig egyhelyben ácsorgok, amint pedig megindulnék a megszokott irányba, megpillantom két fazon sötét sziluettjét. Ezt intő jelként felfogva arra jutok, letérek az általános útvonalról és az egyel keskenyebb utcába fordulok be. Döntésemet az égiek a szakadó eső csillapításával díjazzák, s tán' ennek köszönhető az, hogy az egyik megpakolt konténer mellett elhaladva megüti füleimet egy aprócska szörpamacs keserves segélykérése. Habozás nélkül összecsukom az esernyőmet és megpróbálok lehető legközelebb férkőzni a vasóriáshoz, de lehetetlen küldetésnek bizonyul. Néhány méretes faléc van az oldalához támasztva, ezernyi további lommal együtt, s csupán a kicsiny réseken bevilágítva vagyok képes megpillantani a gyámoltalan macsekot. A szívem összeszorul a teljesen lesoványodott, pöttöm mivoltja láttán, és minden errőmmel azon vagyok, hogy kiszabadítsam az őt körülvevő, óriási "falak" fogságából. Hosszú, barna vászonkabátom és fekete nadrágom tisztaságát nem sajnálva a kacatoknak esek, mik a vártnál nehezebbnek bizonyulnak - vizesen meg pláne -, így sajnos nem sokra jutok.

「 ˙ ˙ ˙ 𝐉𝐄𝐎𝐍𝐆𝐆𝐔𝐊 . . . 」

A kellemetlen vacogást okozó esőcseppek hullása lassan alábbhagy, amíg immár jó pár órája az egyik paneltömb tetején hasalva tartom szemmel a környéket, egy bizonyos illető után kutatva. Koromfekete bőrdzsekimnek hála annyira nem áztam át, de mivel az ősznek köszönhető A hűvös szelek idefenn jócskán vad játszadozásba kezdtek, kénytelen vagyok elhagyni a terepet, hogy minél hamarabb hazaérjek.

Természetesen nem tudtam csak úgy elhagyni az őrzött környéket, muszáj voltam még egyszer alaposan körbe kémlelni a sötét éjszakában, hiába éreztem, hogy a lábaim lassan jéggé változnak. Azután hogy megbizonyosodok arról, hogy ma nincs több keresnivalóm itt, a betonon elterülő gitártartóm összepakolom, majd azonnal a hátamra helyezem, és óvatosan az épület oldalára felszerelt tűzlétrán leügyeskedem magam. Amint lejutok, meghallok egy, még az otthontalanok susmorgását is elnyomó szitkozódást, melyet a viszonylag hallgatag körzetben igen furcsának vélek, és mivel a zaj nem illan el azon nyomban a hideg levegőben, úgy döntök, meglesem én magam ennek forrását. A szűk utcákon haladva egyre tisztábban kivehető az ismeretlen nyavalygása, így biztos, ám kissé hektikus léptekkel ballagok a hang irányába, ennek köszönhetően pedig nemsokára meg is pillantok egy fiatalt, aki éppen az egyik tároló mellett küzd meg egy gerendával. A szürreális kép láttán majdnem kitör belőlem egy kacaj, ugyanis a fadarab legalább kétszer akkora lehet, mint a fiú, de szerencsémre idejében türtőztetem magam ez ellen.

Halvány fogalmam sincs, mit keres egy jól öltözött egyén ezen a helyen, pont ebben az időpontban, s mivel felmerül bennem a gyanú, hogy bizony eltévedt, megszólítom:

ㅡ Mi járatban erre?