A 7 alkalom, amikor Sirius Black sírt // fordítás

Hatodik

A hatodik alkalom, amikor Sirius Black sírt majdnem tizenegy év egyhangú érzéktelenség után, az Azkabanban történt.

Azon a napon, amikor a mágiaügyi miniszter, Cornelius Caramel látogatott el oda, keménykalapjával, kezében a Reggeli Próféta legújabb számával. Igazán normális beszélgetést folytatott vele, bár titokban sóvárgott az épelméjű emberi kontaktusért. Még azt is elérte, hogy a férfi odaadja neki az újságot. 

Ahogy Caramel elment, láthatóan megrázva a nyugtalanító beszélgetéstől, kombinálva a dementorokkal, Sirius nekidőlt a cellája falának, és olvasi kezdett, elejétől a végéig. Tudta, kincsként fog bánni ezzel a lappal, ami adott neki valami elfoglaltságot a soha véget nem érő szabadidejében.

Egy cikk a belsőbb lapokon felkeltette az érdeklődését; Roxfort új Sötét Varázslatok Kivédése tanára: Remus Lupin. 

Sirius megvizsgálta a cikket, amilyen rövid volt, semmit nem írt a vérfarkasságáról, vagy Harry Potterről.

"Ne..." motyogta Sirius, egyre jobban pánikolva. A Reggeli Próféta, hacsak nem ment át drasztikus változásokon, miután őt bezárták az Azkabanba, megemlítette volna a Kis Tűlélőt. Ha Harry Remus felügyeletében lenne, beleírták volna.

Első alkalommal tizenegy év alatt megengedte magának, hogy Harryre gondoljon, és arra, mi lehet vele. Soha nem gondolta volna, hogy a fiú Remushoz kerülésén kívül bármi más megtörténhetett, de most, ahogy leült, és belegondolt, Remus sosem kaphatta volna meg a gyermeket. A férfi vérfarkas volt, valószínűleg csak Dumbledore miatt taníthatott. 

"Oh, Merlin," nyögött fel Sirius. "Harry." James és Lily fia- ő és Peter és Remus fia is- valószínűleg egy olyan háztartásban nőtt fel, ahol nem is ismerték a szüleit.

Megrázta a fejét, és olvasott tovább, hogy elvonja a figyelmet a kínról mellkasában. Egy cikk a minisztérium versenyének nyerteseiről, a Weasley családról. Emlékezett rájuk a rendből. Kiderült, lett egy lányuk is, a hat fiú után. Mosolyogva futotta át a szöveget, mielőtt tekintete megakadt a Harry Potter néven.

Kikerekedett szemekkel olvasta el újra, meg újra a mondatot, amiben a név szerepelt:

A legfiatalabb fiuk, Ronald, ugyanabban az évfolyamban tanul, mint Harry Potter, a Kis Túlélő, aki később ezen a nyáron fog csatlakozni a családhoz, a mugli nagynénje és nagybátyja kedvéért.

Sirius látása elhomályosodott. Ordítani szeretett volna. A keresztfia ezekhez az emberekhez került. Lily nővéréhez, Petuniához és az borzalmas férjéhez, Vernon Dursleyhez.

"Ne ne ne ne ne," motyogta Sirius. Maga ellenére, zokogás tört fel a torkából, majd a könnyek is kiszöktek a szeméből. Harry boldogtalan lehetett Dursleyéknél, valahogyan tudta. A pár alkalomból, amikor találkozott Petuniával, és röviden bemutatkozott Vernonnak, felfogta, szörnyen bánhattak Harryvel. 

A dementorok kicsattanva az izgalomtól gyülekeztek a cellája előtt, csontos ujjaikkal átnyúlva a rácsokon. Sirius kényszerítette magát, hogy leállítsa a könnyeit, hogy ne törhessék meg őt is. Sokat és ridegen gondolt Peterre, az árulására. A saját ártatlanságára!

Utolsó keserves ötletétől vezérelve, az újságra szegezte tekintetét. A Weasley család képére, amin mind a kilencen mosolyogva integettek a kamerába a sivatag közepén. Észrevett egy patkányt Ron vállán. Egyet, aminek gyanúsan hiányzott egy ujja...