A harmadik alkalom, amikor Sirius Black sírt, a negyedik éve első éjszakáján volt, azután, hogy elfújták a lámpásokat és mind némaságba burkolóztak.
Azért sírt, mert látta a barátai aggodalmát, ahogy a karcolásokat és zúzódásokat nézték, amiket Walburgától szerzett a nyáron. Az anyja elfelejtette eltűntetni a bizonyítékot a bőréről, amiket a ruhák elrejtenek, de a barátai persze észrevették őket, abban a pillanatban, amikor átöltözött a pizsamájába.
Egy pillanat alatt ütötte meg a tudat, hogy olyan emberekkel vann körülvéve, akik törődtek vele; James szinte ordított, hogy maga is örökbefogadja, Remus azon gondolkozott, milyen legális dolgot tudna Walburga ellen tenni, Peter pedig annyira kikészült, hogy sírt is.
Ezen alkalommal Peter is felébredt ugyanúgy, mint James és Remus, és ő is a szőnyegen üldögélt a két fiúval.
"Talán most" kezdte a suttogást James."Kéne csinálnunk valamit?"
"Nem, " mondta Remus. "Még mindig úgy gondolom, nem akarja, hogy így lássuk."
James összeszorította a kezeit, belenyomva körmeit a bőrébe. Frusztrált volt, hisz' nem tudott segíteni a legjobb barátján.
□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□
Teljesen elfeledkeztem, hogy ma csütörtök van! Na leülök és fordítom a többit.
Remélem tetszett!
ŞİMDİ OKUDUĞUN
A 7 alkalom, amikor Sirius Black sírt // fordítás
Hayran KurguSirius Black már fiatalkorában megtanulta, hogyan kontrolálja az érzéseit. Nem sírt, nem mutatta ki a haragját, így kevesebb esélye is volt arra, hogy megbüntessék. Egyre fejlődött és tizenegy évesen büszkén elmondhatta magáról, hogy nem sírt olyan...
