Ᏼᥣᥲᥴ𝗄 Ⲋᥕᥲᥒ || Ꭻเ𝗄ꪮꪮ𝗄

᥉ꫀꪖ

Reggel hét órakor a közeli és nem annyira ismert kávézóba igyekeztem. Nem siettem hiszen úgy gondoltam Jungkook nem egy pontos ember.

Ezért nagyon meglepődtem amikor az ablaknál lévő asztalnál iszogatta a kávéját.

- Lehet, hogy utálom a kora reggelt, de szeretek pontosan érkezni. - jegyzete meg hangjában egy kis célzással. Majdnem huszonöt percet késtem.

- Elnézést. Többet nem fordul elő. - megköszörültem a torkom. A pincér srác hatalmas vigyorral jelent meg az asztalunknál.

- Mr. Park jó újra itt látni. - rá mosolyogtam és tenyerembe tettem az állkapcsom.

- Mondtam már, hogy csak hívj Jiminnek. - kuncogni kezdett és vörös lett az arca. Hajába túrt aztán tarkóját vakarta.

- A szokásos? -

- Igen, köszönöm. -

Miután elsétált vissza néztem Jungkookra aki a pincér fiút mérte végig aztán rám nézett.
A kávéját kevergette.

- Ezt nem hiszem el... -

- Micsodát? - felvontam a szemöldököm miközben elővettem a gépem és a pultra helyeztem. Innen tökéletesen rá lehet látni a házakra és az emberekre, akik végig sétáltak a macskaköves úton.

- Semmit. - megrázta a fejét, de aztán újra azzal a tekintettel méregetett.

- Jungkook miről van szó? - félig lehajtottam a gép tetejét, hogy tökéletesen rá lássak arcára. - Gyerünk, bökd ki! -

- Tudod nem hittem el. - zavart tekintettemre megforgatta a szemét mintha hülye lennék. - Nem hittem el a híreket. Tudod azokat, amiket mondtak rólad. -

Nem szóltam semmit csak megvontam a vállamat.
Újra az ablakon néztem ki, amikor megszólaltam.

- Sokat pletykálnak rólam. Tudod kitalálnak mindent csak hogy cikket lehessen írni rólam. - hajamba vezettem kezem, hogy rendezzem a rakoncátlan tincseket.

- Megértem, de ez akkor is... Nem hittem el, hogy ekkora hatással vagy a férfiakra. - szemeibe néztem.

- Nem vagyok hatással rájuk. - újra megforgatta a szemét, ami valóban idegesítő, de talán ez a szándéka.

- Ó, gyerünk már! Nem láttad hogyan viselkedett ez a srác? Teljesen odáig van érted. -

- Úgy gondolod? - megvontam a vállam és visszafordítottam a figyelmem a gépre.

A bók miszerint népszerű vagyok a nők és a férfiak körében jól esik. Amikor kisebb voltam sokat piszkáltak amiért dundi gyerek voltam.

Rengetegen terjesztik azt a hírt, hogy valami féle erővel magamra vonom még a férfiak figyelmét is.
És valóban sok férfi rajongóm is van.

- Te is elég népszerű vagy. - féloldalasan mosolygott. - Jeon Jungkook a nők bálványa. - idéztem az egyik újságcikket, amit néhány napja láttam.

Halkan nevetett és megvonta a vállát. Úgy néz ki zavarba hoztam.
És tetszett, hogy hallottam nevetni őt. Gondolom nem sokan hozzák zavarba Jungkookot.

Megérkezett a kávé rengeteg habbal ahogyan szeretem.
Otthon sokat szoktam kávét csinálni, de csak feketén iszom. Úgy sokkal egészségesebb. De itt valami egyszerűen csodálatos a kávéjuk.

- Rendben. A menedzserem eléggé lusta szóval nem tudok semmi információt. - Jungkookok előszedte a telefonját és az asztalra dobta.

- Szerencsédre az enyém túlbuzgó. - meglepődtem, hogy egyáltalán nem használt jelszót a telefonjára és csak úgy hagyta, hogy az üzenetei között lapozzak.

- A helyszín Busan lesz. Mind a kettőnknek lesz saját száma, de a végén együtt is fogunk táncolni. - bólintottam és leírtam a címet, időpontot a gépembe.

- Imádom Busant. - suttogta halkan miközben az ablakon bámult ki. Mosolyogva bólintottam.

Csak néztem az arcát, ami csillogott. Egészen biztos vagyok benne, hogy Busanra gondol ezekben a percekben és rengeteg gyönyörű élmény pereg le a szeme előtt.

- Imádom a tengert. Olyan gyönyörű éjjel. - Jungkook megrezzent mint aki teljesen elbambult és rendezte vonásait.

- Én szívesen megtervezem a táncot. - felnevettem és megráztam a fejem.

- Szó se lehet róla. Én fogom megtervezni a közös táncot. Nem igazán tudok azonosulni az ízléseddel. -

- Nekem meg a te stílusod nem tetszik. - felvontam a szemöldököm és csomagolni kezdtem. Megfogta a karomat.

- Ne haragudj. Bunkó voltam. -

- Nem csak voltál. Te mindig az vagy. Engedj el. - megrázta a fejét.

- Mit szólnál, ha ketten terveznénk meg? Egyenlő feleknek kell lennünk, hogy tökéletes legyen. Csiszoljuk egymást, hogy megtáláljuk az összhangot. Tudod, ami mind a kettőnknek megfelel. Mint a gyémántok. - hallgattam miközben beszélt. Kis idő után bólintottam.

Vissza ültem a helyemre. Keresztbe fontam a kezemet a mellkasom előtt és körbe néztem. Az a kevés kis ember, aki itt volt mind írtak, zenét hallgattak vagy hasonlók. Nem úgy néztek ki, mint akit érdeklik, hogy a világ két leghíresebb táncosa épp együtt beszélgetnek.

- Figyelj fontos ez nekem. - lehajtotta a fejét és a mellkasára szorította a kezét.

- Nekem is az. -

- Mind a kettőnknek fontos hiszen itt születtünk. Mindennek tökéletesnek kell lennie. - egyetértőn bólintottam.

- Csak ígérd meg hogy nem leszel bunkó. - gondolkodva elnézett mögöttem. Halkan nevettem és hozzá vágtam a szalvétám.

- Nem tudom, hogy megtudom-e ígérni, de próbálkozom. - mosolyogtam és az utolsó korty kávém is elfogyasztottam. - Viszont akkor neked is meg kell ígérned valamit. -

- Rendben van. Mi az? -

Sokat sejtő mosollyal végig mert aztán felvette a kabátját. Egy adag pénzt dobott az asztalra miután összeszedte a cuccait és a táskába hajította.

Mélyen a szemembe nézett azzal az idegesítő mosollyal. Visszatért a magabiztossága és az asztalon hagyta a kezét.

- Tanulj meg lazítani. -