Ᏼᥣᥲᥴ𝗄 Ⲋᥕᥲᥒ || Ꭻเ𝗄ꪮꪮ𝗄

ᦔꪮꪮɾ

Mint minden nap ez is egy korai edzéssel kezdődik.
Már hajnali ötkor fent vagyok, hogy az utcán fussak vagy a parton végig.

Sosem értettem azokat az embereket, akik nem szeretnek ilyenkor futni. Valóban hűvös van, de a látvány és az ébredező városnál nincsen szebb.

Ez alakalommal is elindítottam a lejátszólistámat, amin a kedvenc zenéim voltak és amivel rá hangolódom a napomra.

Én szeretem a rendet és a fegyelmet magam körül. Ezt megköveteli a tánc is, amit tanulok.
Régóta ez volt az álmom és ezt mind fegyelemmel és kemény edzéssel értem el.

Azt hiszem eléggé nyugodt ember vagyok, aki sokkal inkább szeret egyedül lenni és gondolkodni az élet nagy vagy éppen kis kérdésein.

Szeretek filozofálni. Az emberek és az érzéseik mind különlegesek.
Viszont van, amikor a színpadon állok. Igényelem, hogy mindenki csak engem nézzen.

Azt gondolom képes vagyok elvarázsolni az embereket és a táncommal megindítani az elméjük összes rejtett kis zugát.
Egyszerűen ilyen típus vagyok.

Hajnali ötkor nincsenek sokan, sőt szinte egyáltalán senki.
Szeretem a hideget.

Az arcom csípi a hűvös még is nyugodtan futottam végig a hídon a folyó felett.

Innen egyenesen az edzőterembe szoktam menni, hogy aztán elkezdjem a napi rutinom következő részét.

Lihegve nyitottam ki a cég ajtaját, ahol dolgozom. Menet közben a folyosón egy üveg vizet és törölközőt adtak, hogy felfrissüljek egy kicsit.

Mosolyogva néztem a tánctanáromra, aki átkarolta a nyakamat, hogy megöleljen.

- Ma is gyorsabb voltál nálam. - halkan nevettem és megpaskoltam a hátát.

- Mint mindig. - odébb dobta a kezében tartott üveget és a telefonjával a kezében kifelé tartott. Azt hiszem a feleségét hívta.

Igazából nem tudom miért tánctanárnak hívom. Egyszerűen ő csak amolyan segéd.
Segít összeállítani a lépéseket és javítja, ha esetleg valami nem úgy néz ki, mint amit én akartam.

A világ egyik leghíresebb balett és modern táncosa vagyok.
Azért csak az egyik mert a másik nem más, mint Jeon Jungkook.

Egy arrogáns és beképzelt férfi, aki tényleg csodálatosan táncol.
Illetlen és szemtelen. Az első szembe jövő nővel flörtöl aztán a következővel és a következővel.

Nem kedvelem a stílusa és a rendetlensége miatt. Sokkal inkább lazább. Túl laza, ami nem megengedett egy modern táncban.

- Itt vagyok. - a tánc tanárom tért vissza hozzám. - Azt hiszem a főnök nem hiszem, hogy mostanában visszaér. -

- Merre van már megint? - forgattam a szememet.

- Ne tőlem kérdezd. Szerinted van olyan ember, aki képes pórázon tartani őt? - megráztam a fejemet.

A menedzserem általában nem kezeli a dolgokat olyan komolyan, mint ahogyan azt az én munkám megköveteli.

Sokkal jobban szereti a partikat és a megállás nélküli csajozást és ivást.
Mondjuk a legtöbb férfi ugyan így van ezzel, mint ahogyan említettem Jeon Jungkook is.

- Ma este a Incheon-ba megyünk? -

- Igen. Már régóta szerettek volna "megkapni" téged. - büszkén mosolyogtam.

Ennyi elég is volt a lazsálásból és többször újra és újra eltáncoltam a régóta berögzült mozdulatokat.
Mindennek tökéletesnek kell lennie.

Egy enyhe izgatottság száguldott végig rajtam miközben az autó hátsó ülésében ültem.

Fülemből újra kilógott a fülhallgatóm. Lehunytam a szemem és ellazítottam a testem.
Pihentetem amikor csak tudom.

Régebben mindig túl terheltem magamat, aminek az lett az eredménye, hogy gyakran összeestem és nem bírtam lábra állni, vagy csak úgy elájultam.

Mindig is sokat küzdöttem a kilókkal. Sosem eszem többet, mint amennyire megengedett gyakran inkább annyit sem eszek.

A balett igényli, hogy vékony testünk legyen a modern tánc sokkal inkább izmosabb testet követel.

Gyakran aggódtam, hogy talán nem vagyok eléggé vékony. Az izmok szerencsére rám szálltak az évek alatt, amiket megállás nélkül futással és edzéssel töltöttem.

Egy pillanat alatt elrepült az idő és Incheon-ban találtam magamat miközben rengetegen akartak lefotózni.

Mosolyogva intettem a kamerának és szabályos testtartással igyekeztem az operaházba.
Imádom ezeket a színpadokat. Egyszerűen csodálatosak.

Saját öltözött kaptam, aminek mindig rendkívül hálás vagyok.
Nem mondanám, hogy izguló típus vagyok mert egyáltalán nem, de az az egészséges izgalom mindig végig fut a gerincemen.

- Menni fog. - suttogtam a tükörképemnek. - Meg fogod csinálni, mint ahogyan eddig mindig megcsináltad. - mosolyogva bólintottam.

Hátra léptem és kimentem az ajtón.
A vörös függöny mögé álltam. Hallottam ahogyan az emberek halkan zörögnek és beszélnek.

Lekapcsolták a fényeket ezzel együtt az összes hangzavar elnémult. Egy kattintásra lekapcsoltak mindent.
Imádtam ezt a feszült várokozást és csendet. Ez mind nekem szól. Érdeklem őket.

Lehunytam a szemem és hagytam, hogy a testemet a ritmus és a berögzült mozdulatok vegyék uralma alá.
Élveztem ahogyan a fény csak rám összpontosul és követi mindenegyes mozdulatom végig a színpadon.

Észre szem vettem amikor vége és az emberek állva tapsolnak és fütyülnek.
Őszinte mosolyt terült szét az arcomon. Enyhén zihálva meghajoltam.

Vissza tapsoltak és mint a filmekben rózsákat dobáltak a színpadra.
Az operaház vezetője egy hatalmas csokor virággal lépett felém.

Kezet ráztunk aztán át nyújtotta a virágot.
Boldog vagyok.
Ezek a pillanatok az életem a legszebb percek a táncolás után.

Újra meghajoltam és visszatértem az öltözőbe, ahol szokás szerint vártak a kollegáim és akik segítenek nekem.

Tapsoltak és szorosan megöleltek. Gratuláltak nekem aztán a virágokra mutattak.
Imádom a virágokat. Mind annyira gyönyörű.

A tükör elé ültem és az ásványmentes jéghideg vizemet kortyolgattam.
Büszke vagyok magamra.
Mondjuk ez a két óra túl kevésnek tűnt és a testem még többre vágyik.

- Az én angyalom! - meghallottam a menedzserem hangját. A szemem forgattam és halkan nevettem.

- Az első sorban kellett volna lenned, mint ahogyan mindig. Remélem alapos indokod van miért nem voltál ott. - felálltam és kezet ráztam vele egy gyors ölelés után.

- Tárgyaláson voltam. - felvontam a szemöldököm. Finoman alám tolta a széket és mögöttem állva a vállamra tette a kezét.

- Miféle tárgyaláson? - általában mindenről tájékoztat, de ez új volt számomra.

- Kérlek ne legyél rám dühös. -

- Miért lenné– - belém folytották a szót, amihez egyáltalán nem vagyok hozzászokva.

- Ugye nem haragszol, ha én voltam az első sorban? -

Az ajtó kivágódott és egy kicsit sem barátságos arckifejezéssel lépett be az ajtón Jeon Jungkook akit a hátam közepére se kívántam nem, hogy az öltözőmbe.