A Tél katona felesége

1. fejezet

Delilah a reggeli kávéját töltötte éppen ki. Fáradtan ásított egyet, majd a forró bögrét megfogva indult a konyhában lévő kis asztal felé. Leült az egyik székre, majd elmerengve nézett ki az ablakon. Még korán volt, az utcán ilyenkor csak pár ember lézengett, de egy óra múlva megindul majd a tömeg. Valaki a reggeli bevásárlást intézi majd, van aki a gyerekét viszi iskolába, és sokan csak rohannak, hogy időben oda érjenek a munkába.
Előre nyúlva résnyire nyitotta az ablakot, hogy a reggeli friss hűvös levegő élettel töltse meg a tüdejét, és kicsit felébressze a reggeli kotyagságból. A hideg levegő finoman kúszott végig csupasz karjain. Az egyszerű top, és pamut rövid nadrág, nem sokat takart, vagy védett a hideg levegő ellen, de a lánynak jól esett a testén végig simító levegő.
Ekkor meghallotta az ágy halk nyikorgását. Elmosolyodott a bögréje felett, a férje most fordult át az ágyukba - nem az a korán kelő típus - hogy kényelmesebb pozíciót keressen.
A kávé maradékát kiitta, majd a bögrét a kis asztalra helyezte, és lábait felhúzva ücsörgött tovább a reggeli félhomályban, az utcát kémlelve.
Hiába teltek a percek, nem világosodott oda kint egy cseppet sem, helyette méginkább sötétségbe borult a város. Amikor Delilah beleszippantott a levegőbe már érezte is. Esni fog! A levegő ilyenkor súlyosabb valahogy rátelepszik az ember vállára, figyelmeztetve őt a beállt változásra. Még ha az utcán siető emberek ezt nem is vették észre, a fejük felett gyűlő felhőket, már annál inkább. Esernyőiket kézben tartva készültek, hogy menedéket biztosítsanak maguknak, ha a természet úgy dönt, kisírja lelkét, és kiadja bánatát az esővel.
Delilah szerette ezt az időt, és ahogy erre gondolt aprócseppekbe megindult az eső. Ahogy jobban rákezdett az eső, már lehetet érezni a forró beton, és eső egyvelegének összetéveszthetetlen illatát. Még nem volt nyár, de már jócskán a tavasz végét taposták. A kinti időt az ember inkább mondta volna nyári zápornak, mint tavaszi esőzésnek.

- Mióta vagy fent? - szólt egy álmos hang mögüle. Hátra fordulva először egy kissé fáradt arccal találta szembe magát, majd egy édes fél mosollyal, majd tovább haladva, vette szemügyre az előtte állót. Enyhén hullámos barna haj, ami az alvástól még kócosan keretezte arcát - amire ráfért volna egy hajvágás, de neki így is tetszett - egy metszően kék szem - ami sok-sok hölgy szívét dobogtatta már meg - és egy izmos kidolgozott test, amin még látszottak a takaró okozta gyűrött piros csíkok.
Ha ez nem lett volna elég, hogy valaki elaléljon az előtte álló férfitól, akkor a rajta lévő trikó, és a laza térd fölé érő nadrág, már biztos út volt egy hőgutához.

- Nem néztem, de már egy ideje. - mondta mosolyogva. A férje mellé lépett, majd felemelve az ülőhelyéről, ő maga foglalta el a széket, és feleségét az ölébe vonta.
Együtt néztek ki az ablakon. Mind ketten elmélázva, saját gondolataikba süllyedve néztek kifelé az ablakon.

- James valaha vége lesz ennek? - kérdezte, de nem nézett a férfira, hanem a kezén lévő arany karikagyűrűt piszkálta.

- Vége lesz, nem fogunk örökké így élni! - hangzott az ígéret a férfi szájából. Delilah nagyot sóhajtva fordult felé, majd találkozott azzal a gyönyörű kék szempárral, és előre hajolva egy apró csókot lehelt azokra a hívogató ajkakra.
Készült felállni, de a férfi nem elégedett meg ennyivel, ajkait erőteljesen neki nyomva ültette fel a nőt az asztalra. Feszes combjain végig simítva próbált utat törni magának a lány lábai közé. Beletúrt a selymes barna hajba, és egy pillanatra sem szakította meg a csókot.
A lány kezei végig simítva a férfi oldalán a derekánál állapodtak meg, hogy közelebb tudja húzni magához. Egy hirtelen mozdulattal rántotta meg a nadrág zsinórját, amitől a férfi felmordult.
Iszonyatosan vágyott a lányra, ugyanúgy mint az első alkalommal. Nem akart semmi komolyat tőle, csak egy éjszakára az ágyába vinni, de a lány kerekperec visszautasította, és onnantól kezdve egy macska-egér harc vette kezdetét, amit a lány az elején fel se fogott. Nem, abban az időszakban a lányt az a bájgúnár Walter érdekelte. De végül az övé lett.