A Tél katona felesége

5. fejezet

- Megyek, segítek készülődni a többieknek. - csókoltam meg, még az ágyban fekvő férjem, majd felpattantam, és elviharzottam.
A kisestélyit, majd a gépen veszem át. A zsebembe lapuló karperecet pedig felhúztam a csuklómra. Mire a hangárba értem a többiek már ott voltak. Az össze csukott lándzsát Nakia adta nekem oda. Öt perccel később pedig már a gépen ültünk Amerika felé tartva.
Az út felénél éreztem elérkezettnek az időt, hogy felöltözzek. Egy zöld földig érő ruhát választottam. Egyszerű vékony spagetti pántos darab volt, smaragd zöld színben. Szorosan ölelte körbe testem, és baloldalt egészen a combomig volt felhasítva. Nem éppen egy vissza fogott darab. Felraktam némi sminket, a számat pedig egy élénk vörös rúzzsal emeltem ki. A lándzsát pedig a ruha alatt erősítettem a hátamra, hogy bármikor ha kell könnyedén tudjam elő kapni.

Mikor vissza sétáltam, hallottam, hogy Okoye a női ruhák tervezőit szidta éppen. Magamba csak mosolyogtam, majd összenéztünk Nakiával, és tovább vigyorogtunk magunkba.
Amikor már mindhárman készen álltunk, megjött T'Challa is. Okoye öltözékét gyorsan nyugtázta, Nakián egy ideig elidőzött a tekintete, rám pedig kikerekedett szemekkel nézett.
A tekintete azt ígérte, hogy mindjárt előhúz valahonnan egy zsákot, és rám aggatja.

- Nehéz attól elvonatkoztatni, hogy a húgom vagy, és ilyen ruhában készüllek a farkasok elé vetni. - mutatott a lényegre. Végül legyintve arrébb ment.

Mikor megérkeztünk, már majdnem este kilenc volt. Leszálltunk, és T'Challa láthatatlanná tette a gépet. Ekkor néztem végig a négyesünkön.

- Miért is ti jöttetek pontosan? - tettem fel a kérdést.
- Ez egyszerű - válaszolt Okoye - Én a királyt követem, Nakia pedig a seggedet félti.
- Na! - háborodtam fel.
- Ne aggódj - szólt közbe T'Challa - mindenki téged félt. Még a férjed is, csak nem tud róla. - szúrta oda.
Auu. Fájópont.
- Alkalmatlannak találsz? - néztem farkas szemet vele.
- Nem, egyáltalán nem. - tartotta a szemkontaktust - De Walter eszelős, és nem szívesen vetlek elé akár milyen kecsegtetőnek tűnik a végeredmény.
- Vigyázni fogok! - karoltam belé, és elindultunk.

A klub pár háztömbnyire volt. Természetesen egy elhagyatott büdös sikátorból lehette bemenni. Miközben a szemeteket kerülgettük, próbáltunk higgadtak maradni. Bár a terv nagy vonalakban meg volt, rengeteg mindent kell majd rögtönöznünk, mert nem tudhatjuk, hogy pontosan mi vár ránk.

A klubhoz érve, egyesével léptünk be. Itt még a zene nem volt hangos. Az ajtóban álló kigyúrt kopasz férfi, szobor mereven állt, és a sötét éjszaka ellenére napszemüveget viselt. A mellette kihelyezett géphez léptünk, hogy a karpereceket elhúzva fölötte engedjük be magunkat. Egy-egy csipanás jelezte, hogy tovább mehetünk. A kopasz férfi is csak egy aprót biccentett, majd újra mozdulatlanná merevedett. - Érdekes - gondoltam.

Nakia magabiztosan haladt előttem, én pedig követtem. Mielőtt beértünk volna a főterembe, szétváltunk. Nem lett volna szerencsés, ha Walter meglátja őket. Én azonnal a pulthoz vonultam. Neki dőltem, és elkezdtem szemlélődni. Kerestem a tökéletes áldozatot, és meg is találtam. Egy négy fős társaság egyik tagján állapodott meg a tekintetem. Az egyik férfi egy lépéssel kijjebb állt, és néha körbe pásztázta a helyiséget. Nem tartozott a társasághoz, csak hozzájuk csapódott - egyedül volt itt, tökéletes a tervhez - és a nézelődéséből egyértelmű volt, hogy éppen vadászik. Majd kereső szeme megakadt rajtam. Apró mosolyra húztam a számat, a pult felé fordultam, majd mégegyszer vissza néztem a vállam felett.... és igen, felém tartott.

- Egy ilyen bájos hölgy, és itt álldogál egyedül. - villantotta rám mosolyát. Nem az én esetem volt. Nem volt sokkal magasabb nálam, szőke haja, és unalmas zöld szemei voltak. Vonzónak vonzó volt, de nem számomra. Pár perces beszélgetésből megtudtam, hogy egy számomra ismeretlen cég igazgatója, és rettenetesen nagyra tartotta magát. Próbáltam nem forgatni a szemem a nagy önajnározása közben. Kedvesen mosolyogtam, és néha erőltetetten felkacagtam mondani valóján.