A Tél katona felesége

2. fejezet

~Delilah~

- Istenem! - sóhajtottam egyet megkönnyebbülten. Amikor leszálltunk a géppel, meg sem várva a többieket rohantam a palota felé. Ez volt az otthonom, itt nőttem fel. Szinte berúgtam magam előtt a palota ajtaját, és úgy siettem tovább. Ahogy gondoltam, Shuri a saját laborjában tevékenykedet, és éppen elmerülve valamin dolgozott. Szó nélkül léptem hozzá és öleltem meg. Először ledöbbent, majd olyan szorosan viszonozta az ölelésem, hogy levegőt sem kaptam, de nem érdekelt. Most éreztem meg igazán, hogy mennyire hiányzott.
- Haza jöttél! - kiáltotta
Öröm könnyek között bólintottam.
- Haza, haza jöttem - majd újra megöleltem.
- Hol van anya? - kérdeztem.

- Bárhol is legyen, jobb ha nem jön rá, hogy mindenki háta mögött férjhez mentél, és majdnem NÉGY teljes évig nem jöttél haza - szólt egy lágy erő teljes női hang, igencsak neheztelő tónusba.
- Anya! - fordultam felé, és oda léptem, hogy megöleljem. Jó érzés volt újra a karjai közé bújni, az ismerős pézsma, friss fű illata vissza repített az időbe. Újra 4 évesnek éreztem magam, aki minden gondjára választ talál, és biztonságot az anyja ölelő karjai között.
- Hol van a Fehér Farkas, aki ellopta tőlem a lányomat? - nagyot nyeltem James említésére. Nem elég, hogy összevesztünk, de még a királynővel is szembe kell néznie.
Shuri bátorítólag rám mosolygott, ő szerette James-t, de láttam rajta, hogy neki is rosszul esett a távozásom.
- Nem tudom, Steve-el, és T'Challaval ment valahova.
- Talán itt az ideje, hogy köszöntsük az új családtagot. - és királynői méltósággal vonult ki előttük, mi ketten pedig mint két kisgyerek követtük őt.
- Azt hiszem csak volt egy férjed - szúrta oda halkan kuncogva nekem Shuri.
A megjegyzését egy oldalba könyököléssel köszöntem meg. Ekkor észrevettem, hogy anyánk minket néz a szeme sarkából, így befejeztük a piszkálódást.
Igen, tényleg úgy éreztük, hogy megint kisgyerekek vagyunk.

~James~

A palota egyik félreeső szobájában ültünk éppen. Wakanda nagyon gazdag ország, de én kifejezetten szerettem azt a szerény kiskunyhót, ahol évekig éltem. Tudtam, hogy amint lesz egy kis időm, elmegyek oda.
Körül nézve a luxus szobában, hiányozni kezdett a kis kétszobás lakásunk. Az enyém és Delilahé. Kezem közé hajtottam a fejemet. Nem voltam már dühös Delilahra. Amikor az óceánba veszekedtünk, legszívesebben tényleg elfenekeltem volna, olyan ostoba volt, amikor nem ment el, baja eshetett volna. Én pedig gyűlölném magam érte. Ez már a többedik alkalom volt, hogy Delilah nem hallgatott rám, és veszélybe sodorta magát. A legutóbbi alkalom, csak esélyt adott arra, hogy megtámadják, de szerencsére nem történt semmi. Viszont a feleségem pont annyi időre terelte el a figyelmem, hogy több ütést is emiatt szerzetem.
Amit ott vágtak egymás fejéhez a vízben állva, vissza emlékezni is rossz volt. A lány ott állt kiengedett hajjal, a ruhája nedvesen tapadt bőrére, kiemelve formás melleit. Úgy nézett ki mint egy tengeri istennő. Alig bírta ki, hogy ne nyögjön fel az emlékhatására. De Delilah egy mondta elég volt ahhoz, hogy úgy érezze egy egész hegy omlott rá. A bűntudat olyan mélyen mart bele, hogy képtelen volt tovább ott maradni, és szembe nézni a bűneivel.
Azóta pedig nem szóltak egymáshoz.
- Mi a baj Bucky? - szólította meg legjobb barátja.
- Tudod Steve, hogy bírlak, de nem tőled fogok párkapcsolati tanácsokat kérni - vigyorogtam keserédesen a szőke férfira. Steve egy kissé gondterhelt arccal nyugtázta kijelentésem, de abban igazam volt, hogy ő nem feltétlen alkalmas bármiféle kapcsolat helyre hozására.
Nem is tudtuk ennél tovább folytatni, mert az ajtó kitárult, és megjelent a királynő, maga mögött a két lánnyal.

~Delilah~

- Üdvözöllek Bucky Barnes! - szólt anyám Jameshez. - Tudomásomra jutott, hogy van egy frigy amit meg kell ünnepelnünk. - nézett nem kicsit neheztelve a férfire. Elkerekedett szemekkel néztem fel anyámra, de mivel mögötte álltam, így a tarkóját szuggerálva próbáltam elérni, hogy ne hozzon kényelmetlen helyzetbe. De vagy nem érezte, vagy nem érdekelte. Őt ismerve pedig az utóbbira tippelnék.
Ekkor összeakadt a tekintetem Jamesével, de szinte azonnal tovább kapta a tekintetét.
- Hogy ne fenség! - felelte anyámnak.
- Akkor a holnap utáni napon Wakandához illő módon is megünnepeljük az egybekeléseteket. - és ezzel a végszóval kivonult.
Hallottam, ahogy Shuri kinevet, hogy T'Challa oda lépve hozzá szintén halkan nevet a helyzeten, de én csak őt láttam, illetve a hátát, ahogy távozik.
Ekkor már bennem is elszakadt valami.
Nem fogok utána futni, lehet, hogy rémes dolgot vágtam a fejéhez, de mélységesen sajnáltam, és ezt el is mondtam neki, ezek után, ő nem lehet megsértődve. A haragom egyre csak nőt James viselkedése miatt. - Hát jó-gondoltam, majd sarkon fordulva kivágtam magam előtt az ajtót, és elindultam a szobámba.
Mire a szobámba értem addigra az ágyam frissen volt bevetve, és egy ruha is rá volt fektetve.
Becsuktam az ajtót, és közelebb léptem a kikészített ruhához. Előre sejtettem, hogy anyám nem fogja értékelni a shortot és topot amit éppen viseltem.
Nagyot sóhajtva dobáltam le magamról a ruháimat, majd beléptem a zuhany alá. Már mindent elő készítettek a számomra. A szappan amivel bedörgöltem magam, Wakandát keresztül szellő folyóra, és az eső utáni friss fű illatára emlékeztette. Imádtam ezt az illatot. Ez az illat jelenti nekem az otthont.
A frissítő zuhany után, felvettem a kirakott ruhát. Egy hosszú földig érő ujjatlan színes ruha volt. Amilyen egyszerű volt a ruha, annál színesebb volt az anyaga. Végül leülve a szobában lévő tükrös kisasztalhoz egy egyszerű fonatot készítettem a hajamba. Nem akartam az összes hajam fonatba rakni, szerettem kieresztve, így csak pár tincset fontam le hátra felé, a többi szabadon hullott alá a vállamra. A hajam már egészen a derekamig ért. Szerettem, hogy ilyen hosszú, és imádtam, ahogy James beletúr.
Ahogy végeztem, fölálltam, hogy kilépjek a hatalmas erkélyre. A kétszárnyú ajtót kitárva léptem ki. Sehol nem volt olyan friss, és finom a levegő mint itt. Ha az ember kidugja a nyelvét szinte érzi az ízét. A vastag korláthoz léptem, majd elkezdtem vizslatni a tájat. Gyönyörű volt, hiányzott ez a hely. Itt éltem szinte egész életembe, és sose jutott eszembe, hogy elmenjek innen. Elmerengve kémleltem a hatalmas mezőket, a távoli kiskunyhókat, figyelemmel követtem a pásztorokat, akik éjszakára terelték vissza a nyájakat. Melegséggel töltött el a tudat, hogy végre itt vagyok. A naplemente ezer színével festette be a mezőt és az égboltot. T'Challanak mindig is igaza volt ebben, sehol máshol nincs ilyen gyönyörű naplemente mint itt, Wakandában.
Ekkor feltűnt egy alak, aki átsétált az egyik mezőn. Hatalmas nyúlt árnyéka követte bárhová lépett. A lehunyó nap bíborra festette remegő körvonalát. Egészen addig követtem a tekintetemmel, amíg már nem tudtam kivenni többé az alakját. Tudtam hova megy, ismertem már.
Hamarosan beszélnünk kell, nem állhatunk majd egymással szembe elhidegülve, amikor egy rakat ígéretet teszünk egymásnak. Ráadásul azok után, hogy titokba keltünk egybe, nem mondhatjuk azt a családomnak, hogy nem fogunk egy Wakandai esküvőt tartani. Ez a legjobb módja annak, hogy bocsánatot kérhessenek az esküvő miatt, és örülne, ha a férjét nem kell majd a pap elé rángatni.
Mire rászánta magát, hogy felkeljen, és elinduljon, jócskán besötétedett. Félúton felpillantott, és elakadt a lélegzete, gyönyörű volt az ég. Rengeteg csillag volt felette. Mint egy vászon amit kifeszítettek és valaki mesterien a legapróbb részekig festette volna rá a tökéletességet. A tejút, a csillagok, a feje felett keringő bolygók, és egy-egy hullócsillag kísérte tovább lépteit, míg el nem érte az apró kunyhóig.
Egy pillanatra megállt mielőtt félre húzta volna a bordó függönyt, hogy beléphessen. A férfi a földre terített puha perzsa szőnyegen aludt, egy vékony takaróval. Most volt először, hogy ilyen békésnek látta. Még álmában is olyan gondterhelt arcot vágott. De most kisimult, és békés volt. Mezítláb, lábujjhegyen mellé lépkedtem, majd mellé térdeltem. Finoman megsimítottam az arcát, mire rögtön felpattantak a szemei - van ami soha nem változik - és rám nézett.
- Szia! - suttogtam neki, de nem is volt többre szükség, mert keze a tarkómra csúszott, és lehúzott egy csókra. Azonnal reagáltam az érintésére. Az ölébe ültem, és úgy hajoltam le hozzá. Újabb, és újabb csókokra. Egy hirtelen mozdulattal ült fel, így egy vonalba került az arcunk. Végig simítottam homlokát, arcát, majd az ajkain húztam végig ujjaimat. Perzselt a tekintete, olyan volt mint egy isteni tűz, ami kék lánggal ég. Éreztem ahogy növekvő vágya nekem nyomódik. Mozdítottam egy aprót a csípőmön mire felnyögött. Kezei bejárták a testemet, perzselő ösvényt hagyva maguk után. A lábamon fel, míg felsőtestemen letolta a ruhát. Csupasz combjaimra csúsztatta kezeit. A fém karja hideg volt, míg a másik keze melegen kényeztette bőrömet. Ettől a kettőségtől felnyögtem, és hátra vetettem a fejem. Meglepően puhán tudott érinteni a kezével, csak a fém hűvös érintése miatt tűnt fel bárkinek is, hogy nem egy hús-vér kéz amit megérint.
Kezeit tovább csúsztatta fel a ruhám alatt, majd a csípőmnél állapodott meg, és apró mozgásokra ösztönzött. Apró sóhajok hagyták el mindkettőnk ajkait.
- Istenem, úgy kívánlak! - zihálta a fülembe.
- Tied vagyok! - suttogtam, és finoman beleharaptam a nyakába. Egy morgásszerű hang szakadt fel a torkából, a következő pillanatban pedig a hátamon találtam magam, a puha szőnyegbe süppedve.
Lenyúlva kikapcsoltam az övét, ő pedig egy mozdulattal húzta át a fejemen a ruhámat. És újra ott magaslott felettem, teljes valójában. Azzal a furcsán édes melankolikus kisugárzással. Tenyerén támaszkodva nézet le rám, és lehajolt egy csókra, majd még egyre, és még egyre. A következő pillanatban pedig belém hatolt. Innen pedig nem volt megállás. Alkarjára támaszkodva jött közelebb hozzám. Csókolt ahol csak ért, a számon, az arcomon, megízlelte a melleim. Felnyögve nyomtam magam közelebb hozzá. A combomon végig simítva vezette a lábaim a dereka köré, anélkül, hogy abba hagyta volna a mozgást. Már nem tudtam mást tenni, csak izmos hátába kapaszkodni. A következő pillanatban pedig elvált tőlem, és egy gyors mozdulattal hasra fordított, hogy így feszítse magát belém. Tudta, hogy így hamar végem lesz. Alkaromra támaszkodva próbáltam teste melegéhez közelebb férkőzni, ő pedig egy másodperccel később végig feküdt rajtam. Izzadt testünk teljesen összetapadt. Lökéseit éreztem a fenekemnek csapódni, ami áramütésszerűen cikkázott végig gerincem mentén, hogy vissza felé az ölembe összpontosuljon, megsemmisítve engem. James egyre erőteljesebben mozgott bennem, majd megadta a végső lökést.
- Gyerünk, élvezz el, bébi - kérte, én pedig mint akinek ez volt a végszó, a szőnyegre rogyva adtam meg magam. Lassított a mozgásán amíg csitult testem remegése, majd újra gyorsított, és egy perc múlva a gyönyörtől izzadva rogyott rám.
Nem beszéltünk, csak hagytuk, hogy a testünkben cikkázó gyönyör, és az este nyugalma ránk telepedjen. Hogy elménknek hazugan azt súgja, minden rendben lesz.
Éreztem James lágy érintését magamon, majd azt ahogy legördülve rólam mellém fekszik, és magunkra húzza a vékony pamut takarót. Közelebb húzódtam hozzá, és egyik lábamat combjai közé fúrva aludtam el.
Itthon, Wakandában!