A remény kora |Star Wars ff.| [Szünetel]

A múlt árnyékai

Nem sokkal később már a Sorana felszínén volt. Miután lezárta a hajóját elindult a közeli kocsma felé. Mikor belépett kishílyán megsüketült. Borzasztóan nagy volt a hangzavar. Leült a bárpulthoz és rendelt magának egy italt, de közben már a kocsma népét fürkészte. És nagy meglepetésére észrevette egy nagyon régi ismeretlen – ismerősét. Gola Nomát. Az volt a vicces, hogy legutóbb három éves korában látta utoljára. Az meg már elég régen volt. Kicsit odébb csúszott a székén és meglátta kivel beszélget Gola. Egy alakváltó volt. Mázlijára az alakváltó hamar elment. Mikor megürült Golával szemben lévő hely azonnal elfoglalta. Ott ültek egymással szemben vagy fél percig néma csendben. Elsőként Gola törte meg a csendet.
- Azt hittem örökre a Morakon maradsz. - mondta.
- Én meg nem hittem hogy ilyen rossz társaságban talállak majd.
- Neked meg semmit sem változott a humorérzéked. Mindig is tudtál érvelni meg visszavágni.
- Ellenben te nagyon megváltoztál.
- Te szintúgy.
- Igaz. Lehet hogy még nálad is jobban megváltoztam.
-Mi a fene??? Mióta vagy te ilyen bölcs?
Erre Shara nem válaszolt.
- Na jó! Mi történt veled Shara? Én téged nem ilyenek ismertelek meg. Mond már! - nyaggatja Gola Sharat.
- Oly sok, hogy nehéz lenne most mindet elmondani. Ez egy hosszú történet, meg most nem vagyunk biztos helyen.
- Nocsak? Mi ilyen titkos Miss. Titokzatos?
- Mondjuk úgy hogy amit mondani akarok az nem tartozik az egész galaxisra. Menjünk vissza a hajómra és majd ott beszélhetünk bizalmasan.
- Mi a fene?! Neked van hajód? Milyen és honnan szedted?
- Mondom majd a hajómon megbeszéljük.
Gola értette a célzást. Ezért mindketten felálltak és szó nélkül távoztak. Shara mutatta az utat és Gola mögötte loholt. Nem értette miért sietnek ennyire. De inkább nem kérdezte meg.