A remény kora |Star Wars ff.| [Szünetel]

Shara terve

- Mi van? Megérzett? Ki? Hogy? - értetlenkedett Gola.

- A sith aki megölte a mesterem. Tornamissa Qurtua nagyúr. És az erőn keresztül érzett meg.

Gola megint meglepődött.
- Nem úgy volt, hogy nem beszélünk Gila előtt erről? - mondta szemrehányóan.

- Így igaz. De Gila most nem hall minket hisz elájult.

- Jó… - gondolkodott el Gola. - Na de várjál már! Megérzett az erőn keresztül? Azt meg hogy a jó Büdös életbe sikerült neki?

- Segítség… - forgatta a szemeit Shara. - Jó megpróbálom felvázolni neked úgy, hogy te is megértsed.

- Oké? - Mondja Gola inkább kérdésnek mint kijelentésnek szánva.

- Jó. Tegyük azt, hogy mondjuk én egy csillagvadász vagyok aki próbál megbújni az őt kereső hadihajó elől. A hadihajó a Sith nagyurat jelenti. Eddig érted?

- Ühüm.

- Na és vegyük azt példának, hogy a csillagvadász bekapcsolta a rádióját, hogy segítséget kérjen az övéitől. Ez vagyok én amikor az erőt használtam. De a rádió bekapcsolását követően a hajó jeleket kezdett sugározni. Amit a hadihajó befogott. Vagyis a Sith aki megérzett. És a hadihajó így be tudja mérni a bujkáló csillagvadászt. Stimmel?

- Így már ok. Csak nem nagyon értettem mit értesz azalatt, hogy megérzett. Szóval annyi történt, hogy bemért.

- Valahogy úgy.

- És hogyan tervezünk meglógni előle? - mondta hirtelen kitörő életkedvvel és tettvággyal a hangjában.

- Jó kérdés… - töprengett el pár pillanatra Shara. - Ugrunk. A légkörön belül.

- Lehetséges ez?

- Őszintén? Fogalmam sincs. De nagyon más megoldás nincs. Vagy neked van jobb ötleted?

- Nincs. Igaz is. - de még annyit hozzá fűzött az orra alatt, hogy - Már megint kezdi.

- Hmm? - Kapta oda a fejét Shara.
De Gola intett, hogy teljesen lényegtelen. De aztán Shara felkiáltott hirtelen megdöbbenésében.- Még ez is?!

Erre Gola is felkapta a fejét. Mi a csuda történik ott? Pár méter múlva már tisztán látszott hogy a birodalmiak épp egy Felszállásblokkolót helyeztek a hajójukra.

- Az istenit! - kiált fel mérgesen Gola. - Azok a szemétláda vödörfejű idióták! Ezek képesek felszállásblokkolót tenni a hajóra amivel épp meg akarunk lógni erről az átkozott bolygóról?! Hát most komolyan mondom dögöljenek meg! - fejezte be olyan felháborodott arccal a mondanivalóját, hogy az meglepte Sharát. - Szedjük már le őket! Léci.

- Én azt mondom hogy a lövöldözést inkább hanyagoljuk. A végén még nagyobb bajba fogunk keveredni és akkor már esélytelen lesz hogy el hadgyuk a bolygót.

- Ahhh… Ne már! - pufogott Gola.

- Hmm. Van egy ötletem. Csak annyi a dolgod hogy csöndbe maradj egy kicsit és ne zavarj meg.

Gola erre neki ált forgatni a szemét. Látszott rajta, hogy nehezére esik hogy valakit le ne lőjön. Ezek után csak mordult egyet belegyezésképp. Erre Shara előre nyújtotta az egyik kezét és neki ált hihetetlenül erősen koncentrálni. Ami elsőnek szemet szúrt Golánál hogy Shara becsukta a szemét. Azt hogy miért arról Golának fogalma sem volt. Meg azt se értette mit nyújtózkodik most. Ezt nem bírta szó nélkül hagyni így rákérdezett:

- Most meg mi a francot művelsz?! Nem épp meglógni akarunk? - mondja Gola idegesen.

Shara nem válaszolt. Majd hirtelen kinyitotta a szemét és felpattant.

- Maradj itt Gilával. - Majd halványan elmosolyodott. - Van egy tervem.