The Black book /Lily Evans ff🏳️‍🌈/

1. Fejezet - Nyár

1965. augusztus 5.

Charlotte szemszöge

A nyár utolsó hónapja van az 5. tanévünk megkezdése előtt. Míg a bátyám a Potterékkel, én a Lupin családdal élvezem ki a szabadság utolsó heteit. Most reggel van, Emus - csak én hívhatom így Remust, de még így se nagyon békélt meg vele - még mélyen alszik, de én már felkeltem. 3 napja vagyok itt, kezdem megszokni a helyet. Felöltöztem, majd lementem reggelit készíteni a korgó gyomromnak. Mire leértem, azt láttam, hogy Mrs. Lupin sürög-forog a konyhában.
-Jajj kicsikém de jó, hogy itt vagy! - kiáltott fel az asszony - Tudnál segíteni kicsit?
-Persze, miben?
-Ma vendégek jönnek 10-re és még nincs semmi süti! Tudnál gyorsan csinálni valamit? - hadarta el, és választ nem várva tolt be a konyhába, mivel már fél kilenc volt. Nekiálltam egy egyszerű, gyors sütinek, mikor a lépcső felől nyikorgást hallottam. Gyorsan odakaptam a fejemet, de már nem volt ott senki, mert Remust elrángatta onnan édesanyja, és ráparancsolt, hogy segítsen sütit sütni. Szegény fiúnak köpni-nyelni nem volt ideje, mert már mellettem ált és könyékig benne volt a ragacsos tésztában.

-Jó reggelt Latte! - nyögte ki végül, mikor kikerült a hirtelen sokkos állapotból. - Mikor keltél?
-Úgy fél órája. - válaszoltam szűken, mert még ránkfognák, hogy nem figyelünk a dolgunkra. Ezek után csendben sütöttük meg a sütit, s mikor kész lett, az órára pillantottam, ami fél tízet mutatott. Gyorsan karon ragadtam Remust, tekintve, hogy ő még pizsamában volt, ami nála egy szál alsónadrág és egy trikó. Rajtam sem volt egy "vendéget várós" ruha, csak Sirius egyik ellopott pólója és egy rövidnadrág. Felszaladtunk, és átöltöztünk. Rajtam egy fehér csipkés rövid overál, a fiún pedig egy kockás ing és egy farmer rövidnadrág volt.

Mikor visszatértünk, Mrs. Lupin már a szokásos reggeli Lattémmal várt - innen kaptam a Latte becenevet - Remust pedig a forrócsokijával. Gyorsan megittuk, elmosogattuk, és amint visszakerültek a bögrék a szekrénybe, kopogást hallottunk.
-NYITOM - kiabálta Mr. Lupin.
-Kik jöttek? - kérdeztem suttogva Emust.
-Unokatesómék. - mondta halkan - Nagyon nem szeretem őket, szóval ha nem bánod én lépek.
-És szerinted majd én szót érték velük? Ne legyél már bunkó! - csípem oda a fiúnak, aki mint egy kisgyerek, összefonta karjait mellkasa előtt, és bevágta a Lupin-féle durcát. Nehéz volt nem kinevetni a fiút, de valahogy csöndben maradtam.

Miután köszöntünk és bemutatkoztam, Remus legnagyobb örömére, a családfő felküldött minket az emeletre. A szoba ablaka alatt van egy nagy kupac avar. Lehet, hogy az emeleten vagyunk, lehet, hogy 15 évesek vagyunk, de 2 perc múlva egyszerre landoltunk a sok levélben. A közelben van egy játszótér és egy fagyizó, és mivel kiderült, hogy Emus nadrágjában lapul egy kis pénz, vettünk fagyit és a hintákon ülve elmajszoltuk azokat. Már vagy egy órája kint voltunk, mikor eszünkbe jutott, hogy senki nem tud a kis kiruccanásunkról, szóval vissza kéne menni. Felmásztunk az ablak előtti diófán és bemásztunk az ablakon. Szerencsére nem tűnt fel senkinek a kirándulás, így nyugodt szívvel nyitottunk ki egy-egy könyvet és ültünk le olvasni. Én egy mugli regényt választottam, amit még Evans-tól kaptam tavaly szülinapomra. Eddig tizenháromszor olvastam ki, de egyszerűen nem tudom megunni. Lehet nem is a könyv, hanem az ajándékozó köt le, de minden esetre nagyon boldogan ültem le és nyitottam ki újra.

augusztus 30.

Ma megyünk a Lupin családdal Potterékhez, és onnan az Abszolútra. Egy csinos ing és egy sort van rajtam, amit 20 percig kerestem, majd Remus szekrényében találtam meg. Komolyan, hogy a merlin szottyos tokájába került az oda? Már kiértünk a levédett területről, és kész voltunk a csoportos hopponálásra. Én Emusz kezét, ő az anyjáét, Mrs. Lupin pedig férje kezét fogta, és megkezdődött. A gyomrom felkavarodott, de ezt szerencsére jól lepleztem érkezés után. Sirius nagy vigyorral nézett felénk, igazából nem tudom eldönteni, rám vagy a legjobb barátomra, - aki ugye az ő legjobb barátja
is - de nem is nagyon érdekelt, inkább az, hogy végre vehetek egy jobb állatot egy békánál. Ne értsétek félre, szeretem a békákat, de Gedeon kicsit sokkal csúnyább volt a többitől, és mindig elveszett.

Igazából Macskát szerettem volna, de mivel megtudtam, hogy Lily allergiás rályun, végül a szárnyasok mellett döntöttem. Találtam is egy gyönyörű gyöngybaglyot, akinek a neve végül Százszorszép lett. Igazából imádom a virágokat, egyszerűen odavagyok mindért.
Kedvencem a Jácint, aki beállít egy cserepes Jácintal, az legközelebb gyűrűt is hozzon, az esküvőt intézem.

Persze még ettük a tankönyveket és a talárokat is, ami nem kis költségvetés. Szerencsére szeretett bátyuskám elcsent otthonról egy jó adag galleont, így a pénzből nem lett hiány. Gondoltam meglepem a lányokat, így beugrottam egy ékszerboltba, és egy Jácint, egy margaréta és egy rózsa medállal és három vékony lánccal sétáltam a pénztárhoz. Minden pénzt megértek az ékszerek.

Eltelt egy nap. A Roxfort expressen ülök, és várom barátnőim érkezését. Hirtelen látok a vörös hajkoronát és a barna frufrus társát a kupé felé szaladni, szóval inkább behúztam a fejem éz leültem. Egy másodperc múlva lihegve öleltek át.

-Lányok! Meglepetés! - kiáltottam fel hirtelen, mire Alice kissé megilyedt, de ez alól Lily sem volt kivétel. Kíváncsi tekintettel fürkésztek, mire elővettem a medálokat, a margarétásat Alicenak adtam, míg a rózsás Lilyt illette. Segítettünk egymásnak fölvenni, majd meghatódva köszönték meg, többször egymás után.
-Ha még egyszer megköszönitek, esküszöm kizárlak titeket a kupéból. - mondtam nevetve, de halál komolyan értettem. Ez nekik is lejött, így többször nem köszönték meg. Ezért nagyon hálás vagyok annak a képességemnek, hogy bármikor megértetem magam akárkivel másodpercek alatt. Mindenkivel, kivéve Lily Evans-sal. Most is csak azért nem köszönte meg újra, mert Alice belerúgott egy gyengébbet.

Reccs, puff.
-NEM HISZEM EL! - ennyit elég volt hallanom, már tudtam, hogy Sirius csinált valamit, és Remus mérges.
-Ezer bocs csajok, de szükség van rám az bolondok házában - szaladtam ki, majd be a fiúk fülkéjébe.
-MI A MERLIN SZŐRÖS FÜLÉT CSINÁLTOK TI ITT? - kiabáltam rá bátyámra és Potterre, akiknek egyből bennt akadt a nevetés.
Körülnéztem, és Perselust(?!) láttam törött pálcával a földön. Fülülnél fogva rángattam át a fiúkat egy üres kupéba.
-Merlinre mondom, hogyha nem a vonat közepén lennénk leordítanám a fejeteket, de most ettől megkímélem gyönyörű hangom. A tanároknak nem szólok, viszont a prefinek, aki idén már Lily, igen. Nem ússzátok meg. Ja! És ha el mérték menni addig, és élve eltemetlek titeket, esküszöm.
- a fiúk megszeppenve, és a fülüket masszírozva bólogattak, jelezve, hogy felállni nem mernek, nem hogy elmenni. Ezt egy győztes mosollyal nyugtáztam, és szaladtam Lilyhez.

- Szóval kérem a magyarázatot, miért nem lehet hagyni azt a nyomorult fiút, - mondta nyugodtan a Lány - és hogy mikor vesztek neki új pálcát. - a fiúk kikerekedett szemmel néztek ránk, vagy inkább rám, hogy erre mi a jó válasz. Én ezt csak egy "mondjatok már valamit idióták" nézéssel viszonoztam. Mivel 3 perce nem mondott seki semmit, Lily válaszolt saját kérdésére.
-Holnap megyünk. - ezzel maga után húzva kivihazott a kupéból, ismerem már annyira, hogy korán sem annyira nyugodt, mint azt mutatja. Behúzott Alice mellé, majd leült szembe, és végigfeküdt az üléseken.

-Nem hiszem el, hogy nem lehet békénhagyni azt a fiút! Semmit nem csinált! SEMMIT! - emelte fel hangját kissé hisztérikusan. - Néha egy kanál vízbe bele tudnám folytani őket.
-Hidd el Lily, én is. - válaszoltam szórakozottan, mire kicsit elmosolyodott. Annyira aranyos mosolya van!

____________________________

Na hát helló <3 el is érkeztem az első résszel. Kíváncsi vagyok mit gondoltok, szóval egy véleménynek nagyon örülnék.
Ha van kérdésetek, attól se kíméljelek!
Mindenki véleményét kíváncsian várom :)

Luv u all <3

Ez a rész 1200 szavas.