The Black book /Lily Evans ff🏳️‍🌈/

3. Fejezet - Titok És Felfedezés

Charlotte szemszöge

Hihetetlen! Lily Evans-t éreztem az amortentiában. De nem is ez a része a hihetetlen. Hanem inkább az, amit utána csináltam. Magabiztosan mondtam el a jól ismert illatokat, majd láttam, hogy kellőképpen elpirult, én pedig megfogtam a kezét. Megfogtam a kezét! Merlinre nem hiszem el. Kontrolálnom kell magam. Sürgősen! Korán sem biztos, hogy ugyanazt érzi. Persze ezt könnyen kideríthetném, tekintve, hogy jártas vagyok a gondolatolvasó-mágiában, de abban semmi érdekes nem lenne. Az unalmas meg nem az én formám.

Most ezt ki kell zárnom, mert magamat ismerve megárt a gondolkodás. Ilyenkor semmi nem kapcsol ki jobban egy jó könyvnél, szóval az irányt a könyvtár felé vettem. Van egy kis eldugott helyem, ahova senki nem jön, mivel mugli könyvekkel van megpakolva a polc. Ez tökéletes hely tanulásra, olvasásra, vagy csupán pihenésre. Még egy embert sem láttam itt, igaz, én is elsőben fedeztem fel, mikor eltévedtem az óriási könyvtárban.

Lekaptam egy könyvet, majd felültem az ablakba. Nem nagyon figyeltem mit veszek le, így csak most tudtam jobban megvizsgálni a borítót. Díszes betűkkel volt feltűntetve az író, Mary Stewart neve, alatta pedig a cím, vagyis The Hollow Hills. Sokáig olvastam, majd mivel azon kaptam magam, hogy nagyon elkalandoztam, inkább leraktam a könyvet, és nekiálltam a kétoldalas mágiatörténet beadandómnak.

Már másfél oldal kész volt, mikor léptekre lettem figyelmes. Még soha nem hallottam senkit erre jönni, szóval jócskán meglepődtem, mikor bátyám jelent meg előttem. Gyanítottam, hogy nem mugli irodalom után kutatott, de hagytam, hadd csinálja amiért jött. Ismét lépéseket hallottam, de ezek is közeledtek, szóval bizonyosan nem Sirius távozott. Egyszerre egy vékony kacaj törte meg a csendet. Rögtön felismertem Marlene hangját. Mit csinál itt? A bátyámmal van? Miért van a bátyámmal? Ezer meg ezer kérdés kavargott bennem. De a legfőbb az volt, hogy hogy kerültek pont IDE? A gondolat, hogy itt vannak, ahol még soha senkit nem láttam, kicsit megrémisztett. Mi van, ha a testvérem ide hozzá a lányokat, csak mivel én délelőtt vagy kora délután járok erre, nem veszem észre? Nem. Ez lehetetlen. Biztos van jó magyarázat a hirtelen vendégekre, és az nem az, amire gondolok.

-Megyek zuhanyozni. Jöttök? - már azóta beesteledett, és tekintve, hogy egy óra múlva takarodó, ideje megfürdeni, és lemosni a nap fáradalmait.
-Ilyen korááán? - nyafogott Lily.
-Kilenc óra van. Szerintem ez kicsit sem korán. - utánoztam a lány hangját az utolsó szónál.
-Jólva... - kezdte a visszavágás Evans, de Ali időben megállította.
-Mi fél óra múlva megyünk. - mondta.
-Oké, csáó! - azzal felkaptam a törölközőm és köntösöm, majd kimentem a szobából, a közös fürdő felé véve az irányt. Néhány ember tekintetét éreztem magamon, mivel zöld pöttyös pizsamában vonultam át a klubhelységen.

Marlene azóta semmi jelét nem mutatta annak, hogy csinált volna valami érdekeset ma, így nem is kérdeztem rá. Gondoltam, ha van valami, majd elmondja.

-Jóéjt lányok! - sóhajtottam álmosan.
-Jóéjt csajszi! - ásított Lily.
-JÓÉJT!!!! - na és persze a fiúk kórusban. Még tavaly év elején kaptunk egy ikertükröt a fiúktól. Nem tudom miért, de nagyon örültek, mikor megígértük, hogy letesszük a szoba közepére, és senki nem fogja elrakni, szóval bármikor szólhatnak.
-NEKTEK IS!!! - és ezt nem tudom ki mondta. Szerintem valaki a szomszédból.

   -WE WILL, WE WILL, ROCK YOU! ROCK YOU! - kettő körül van, és az egész szoba erre kel.
-Mi miatt nem tudok aludni?! MERLINRE HAJNALI KETTŐ VAN! - sipította Lily, amire -ha Alice jó reflexeivel nem von a szoba köré hangszigetelő bűbájt- kisöcsém is felébredt volna a pincében zöld ágyából, hegyitrolltól tartva.