The Black book /Lily Evans ff🏳️‍🌈/

4. Fejezet - Váratlan Bál

Charlotte szemszöge

-Szerinted felkel még ma? - hallottam James hangját a hátam mögül. Várj! James? Nem. Az nem lehet.
-Nem tudom. Hegyjuk, húzós éjjele volt! - De, mostmár biztos, hogy az előbb Pottert hallottam. És ez a bátyám volt. De mit csinálnak itt?

   Október huszonötödike van, szombat. Általában nem tudom a napokat, de így, hogy ma már hétvége, soha nem tudom elfelejteni.

   Kinyitottam a szemem. Mocskos Malazár! Ez nem az én szobám! Akkor itt egy nagyobb kérdés. Én mit csinálok itt? Ez a tekergők hálója!

   És csak feküdtem ott, mozdulatlanul, sokkosan. Hirtelen valaki berontott az ajtón.
-Gyertek már! - Remus volt - Jajj! Bocsi, alszik még? - halkította le magát.
-N...nem - nyöszörögtem a rekedt reggeli hangomon.
-ÉBREN VAAAAN!!!! - kiabált Sirius.
-És ha nem fogod be kitépem a nyelved - vigyorogtam rá, hirtelen sokkal frissebben.
-Na akkor a díszes társaság öltözködjön, mert nagy lesz reggelinél! - derült fel Lupin arca. Miután kiment, feltettem a kínzó kérdést.
-Miért vagyok itt?
-Nem emlékszik! - nevetett fel James.
-Nem hát! Hogy emlékezne idióta! - nevetett tesóm is. - Buli volt.
-Ohh. Mindent értek - kezdtem bele, majd némi habozással folytattam - mennyi hülyeséget csináltam?
-Biztos tudni akarod? - már a hasát fogva röhögött szemüveges barátunk.
-Tudni akarom? - néztem az addig csendes Peter-re.
-Nem hiszem. - válaszolt.
-Nem akarom tudni. - fordultam vissza a fiúkhoz - Annyit mondjatok, hogy ugye nem kavartam senkivel?
-Nem, de majdnem - válaszolt éppen Siri.
-KIVEL?! - riadtan meg.
-Nyugi, nem kell tudnod. Menjünk enni, mert Holdsáp élve eltemet minket. - és ezzel felpattantam, majd szaladtam volna a szobámba, de a bátyám megfogott.
-Erre most nincs idő! - és ezzel hozzámvágta a tartalék talárját, egy inget, nadrágot meg nyakkendőt, ën pedig felugrottam - feltehetően - ikertestvérem ágyára, behúztam a baldahint és átöltöztem. Fésűt is kaptam, 5 perc múlva pedig már a nagyteremben voltunk.

   -Most, hogy ahogy látom mindenki itt van, ünnepélyesen kijelentem, hogy idén megrendezésre kerül a Haloweeni bál. - Adta át a várva-várt információt szeretett igazgatónk. - Persze jelmezbál lesz, így senkitől nem váljunk el, hogy öltönyben, vagy csipkés ruhában jelenjen meg. A rendezvény jövőhét pénteken, értelemszerűen Halloweenkor kerül megrendezésre. Most pedig, kezdődjön a lakoma! - ezzel tapsolt egyet, és minden asztalon megjelenő a temérdek étel. Már az elsősök is kezdték megszokni a reggeli-szervírozás működését, de az álmosabbak arcára most is meglepődés ült ki.

   Elvettem a szokásos reggelimet; valami fura húsféle, aminek még mindig nem tudom a pontos adatait, zöldségek, tojás és kenyér. Miután mind jóllaktunk, én James-szel és Sirius-szal a pálya felé vettem az irányt. Remus Lily-vel a könyvtárba ment, de megígérte, hogy kijön az edzés végére. Alice azt mondta, fontos dolga akadt.

   Mikor odaértünk, a fiúk bevonultak az öltözőbe, én pedig a lelátón foglaltam helyet. Már megvolt a szokásos helyem, így nem kell keresniük az esetleges engem fürkésző szemeknek. Ma rajtam kívül senki nem volt a nézőtéren, szóval az egész edzés alatt ordítva szurkoltam, hogy a többieket is "helyettesítsem".

   Emus, ahogy ígérte, félidőnél már itt volt. Nekem kicsit úgy tűnt, mintha a kelleténél többet bámulta volna bátyám, de ezt végül betudtam annak, hogy ők öt éve legjobb barátok.

   Viszont ezt csak addig tettem, amíg a meccs végén Sirius, aki győztesként került ki, rákacsintott a mellettem ülő fiúra.

   Pár figyelmetlen perc múlva már James mögött ültem a seprűn. Vagy a harmadik kört tettük meg, míg az "elrablóink" hangosan kántálták, hogy:
-LATTE ÉS REMUS NEKÜNK SZURKOLT!
-LATTE ÉS REMUS NEKÜNK SZURKOLT! - és néha jött egy-egy - ÉS NYERTÜNK?
-NYERTÜNK!
Remus arcára vegyes érzelem ült ki. Igazából, az enyémre is, mégpedig egy "beszakad a dobhártyám" és egy "miért kiabálnak ezek az idióták" keveréke. A fiú arcán inkább "nem akarok repülni" és "ez most komolyan velem történik meg?" keverék jelent meg. Attól a szombattól fogva, mi voltunk a fiúk "kabalái".

   -Csajoookk!!! Olyan ötletem van! - rontott be az ajtón Marlene. - Öltözzünk be a tekergőknek!
Mary és Dorcas már kitalálták mik lesznek, de eddig mi tanácstalanok voltunk. Látszólag mindenkit felvillanyozott az ötlet, hisz Lily és Alice arcára is széles mosoly ült ki.

   -Akkor Lotte lesz Siri, én Pete, Alice James és Lily Remus. Igaz? - vette át a tervet Marlene megint.
-Igen - feleltük kórusban.
-Én egy fekete bőrdzsekit veszek, világos farmert és Sirius Queen-és pólóját. Kivasalom a hajam és tusvonalat húzok. Ti?  - kezdem az ötletelést a gyakorlati résztől.
-Én kötött pulcsit és vászonnadrágot veszek, szőkés-barna parókám lesz, és hegeket festek az arcomra. - válaszolta Lil.
-Én inget és farmerdzsekit húzok, egy lazább de elegáns nadrággal, hajamat hátra zselézem és szemüveget szerzek. - folytatta Alice
-Én inget és pulcsit, és egy sima sötétkék farmert. A hajam Kivasalom és hátrasimítom. - felyezte be végül az ötletgazda - Szuper! - tört ki lelkesedésben.

   Szóltam Jamesnek, hogy mutasson egy jó utat a faluba, mert kellenek a jelmezek. Felajánlotta, hogy elkísér, mint "testőr", de egy hirtelen jött "ha azt hiszed, nem tudom megvédeni magam, akkor magadat védd amíg tudod" - dal elinéztem, hogy eszébe se jusson eljönni.

   Szerencsére mindent találtunk, mondjuk a parókához öt boltot jártunk végig, de meglett. Mikor visszatértünk, felpróbáltunk mindent, és megdöbbenve állapították meg, hogy közel szakasztott másai vagyunk a fiúknak.

   Néznek majd nagyot ha meglátják. Szerintem Sirius még elhiszi, hogy hármasikrek vagyunk, csak az utolsó nem kellett.

    Pár óra múlva átszaladtam Remus-hoz, mert egy pár hete elvesztett egy kissebb fogadás, ezért még írta az átváltoztatástan büntetés-beadandómat, amit azért kaptam, mert óra felénél elaludtam. Megjegyzem, első óra volt, és előző este érdekesnek bizonyult a csörgő csuka című mugli könyv.

   Boldogan tértem vissza kezemben a kész házival. Gyorsan lehuppantam az ágyra, és Lily kezébe nyomtam, hogy javítsa ki a helyesírási hibákat. Mikor végzett, fürgén lemásoltam, nehogy McGalagony felfedezze Emus kézírását. A fiútól kapott lapot a többihez zártam, mivel majdnem minden kicsi fogadásnál hàzi volt a tét. Legtöbbször én nyertem, bár bátyám mindig verhetetlen volt, ezért vele soha nem fogadtam.

   A másnap egy normális vasárnap, csendes és hangos egyben, mivel délután kviddics meccs van. Ebédnél az egész asztal remegett a szurkoló griffendélesektől. Ma a hugrabuggal lesz mérkőzés, szóval szinte biztos a győzelem. Ez az említett házon is látszott, de azért mosolyt erőltetve látták el tanácsokkal a játékosokat.

   A végeredmény 80-270 lett, így mi nyertünk. James negyed óra elteltével zavartalanul kapta el a cikeszt, fél perc üldözés után. Persze tapsviharban tört ki a házunk, és - ki hitte volna - a kettő tekergők ismét felkapott minket, és megismételték tegnapi "szórakozásukat". Már kicsit sem lepődtem meg, és nyugodtan kapaszkodtam a kiabáló James-be.

   Pár másodperc múlva az egész kilátó a nevünket kántálta, és minket tapsolt. Félő, hogy ez mostantól minden győztes meccsen így lesz. Remus szerint addig jó, amíg nem kell oroszlán jelmezben táncolunk minden játék előtt. Elvileg ez valami mugli szokás. Minden esetre én jót nevettem rajta, majd elköszöntem a fiútól, és elrobogtam fürdeni. Zuhanyzás közben azon gondolkodtam, vajon a tekergők minek öltöznek. Persze kétségkívül van ötletük, és azzal lepnének meg legjobban mindenkit, ha nem húznának jelmezt. Eszembe jutottak nagyon bizar, és vicces ruhák is, amik esetlegesen a suli "sztárjain" köthetnek ki.

   Nyugodtan mentem lefeküdni, és mivel elálmosodtam a kabala szerepét betöltő ünneplésben, gyorsan elnyomott az álom. Álmomban Remus és én oroszlán jelmezben jelenünk meg a bálon, és Sirius meg James seprűin repülünk végig a teremben, lekapva néhány ember sapkáját, vagy esetleg parókáját. Mikor Minni felett repültem el, visszafordultam, és egy "na ezért adjál bűntetést" gondolattal összekócoltam a mindig tökéletes haját, amiről már Lupin lekapta a süveget. Az utolsó dolog amit láttam, McGalagony dühtől vörös arca.

______________________________

Na helló!!! El sem hiszem, hogy időben kirakom ezt a részt!!! Ez se olyan hosszú, mint mondtam, hogy lesznek, de egyenlőre örülök, hogy behoztam a "lemaradást". Remélem tetszett a rész, luv u all <§

Tájékoztató: a részben szereplő könyv cím kitalált, a valósággal való egyezés a véletlen műve lehet.

Ez a rész 1200 szavas.