The Black book /Lily Evans ff🏳️‍🌈/

2. Fejezet - Felismerés

Szerelmes lennék Lily Evans-be? Ugyan dehogy. Tetszik? Talán. De ezt még magamnak se merem bevallani, hiszen ő olyan tökéletes, okos, én pedig csak a "Nagy Sirius Black" hírneve egyik darabja vagyok. Hiába tudja mindenki a nevem, nem vagyok híres. Szeretek olvasni, tanulni és mugli zenét hallgatni. De azt se felejtsük ki, hogy mégis Black vér csörgedezik ereimben, és mint az egész család, figyelemre vágyok. És ezt legtöbbször meg is kapom. Könnyen megkapom, amit akarok, tekintve, hogy nagyon meggyőző személyiséggel rendelkezem. Már a nagyteremben ülünk, de persze mint minden évben, meghalgatjuk kedves igazgatónak mondókáját, majd a beosztást. Ilyenkor a lányokkal azzal szórakoztatjuk magunk, hogy beosztjuk a kicsiket házakba. Idénre 12 griffendélest jósoltunk.

   -Pedig közel volt! - panaszkodtam.
-Minden évben ezt mondogatod Latte! - mondta Alice nyugodtan. Végül 10 poronty csatlakozott hozzánk, 4 lány és 6 fiú.
- De megint a fiúk vannak többen! - panaszkodtam tovább.
-Jajj ne, majd leigáznak, ugye? - válaszolta szúrósan Alice, mire a hátunk mögött röhögés tört ki. Igen. A bátyám a bandájával mögöttünk jöttek, és hallgatták a beszélgetésünk.
-Kac Kac - motyogtam sértődött hangnemmel, de közben nagyon is élveztem, hogy a mi kis aranyos barátnőnk diadalmasan húzza ki magát, egy *ezaz végre nem az unalmas lány vagyok* kisugárzással. Most az egyszer nem vágtam vissza, hadd élvezze a figyelmet.

   Másnap van. Most jönne az, hogy a madarak csicsergése és a gyerekek vidám hangjára ébredtem. Bárcsak... De nem, nem ez volt az oka ébredésemnek. Egy sokkal nehezebb dolog. Testileg, és lelkileg is. Mégpedig Sirius Black és Remus Lupin.
- Kapjátok be... - motyogtam és lerúgtam őket az ágyról.
-Neked is jó reggelt Napvirág! - köszönt Sirius. 4 éves kurunk óta Napvirág vagyok.

/visszaemlékezés/

-Nézd Siri! Ott van Napvirág! Csíny?
-Csíny. - válaszolt bátyám. Gyorsan letéptünk egy Napraforgót - 3... 2... 1... MOST!
-a rózsa piros, az ibolya kék, Napvirág van az arcodban te szemét! - azzal Bella arcába nyomtam a Napraforgót, és elszaladtam.

/visszaemlékezés vége/

   Na igen. Azóta a Napvirág nevet hordom.
-Jobbat - feleltem, mivel reggel lévén nem volt kedvem megfojtani.

   Épp egy bizarrul kinéző, de elég finom ételt(?) lapátotam a tányéromra harmadszor.
- Hogy az merlinbe tudod te az megenni?! - akadt ki a reggel folyamán ötödször Sirius.
-Finom. - vontam vállat - Kérsz?
-Jujj dehogy! - tolta el undorodva az elé került szeletet - Edd nyugodtan a fura kajáidat, de én kihagyom. Kösz. - ezzel lezártnak tekintette a beszélgetést.

Lily szemszöge

   Hogy mondjam el nekik? Már évek óta tartogatom! Sosem jó a pillanat. Viszont meg kell tudniuk. Rem-en kívül senki nem tudja. Lehet hozzá kéne fordulnom.

   -Remus! Remus! - kiabáltam a fiú után - Gyere légyszi! - majd kissé nyugodtabban, de gyors léptekkel sétáltam az ellenkező irányba.
-Igen Lil? Mi az? - kérdezte a fiú rémülten.
-Szóval... - kezdtem bele, kicsit félve - tudod, hogy én bi vagyok.
-Igen, tudom. És? - itt valami elesett neki, nem tudom, hogy hogy, tényleg nem - Na neee! Ki a szerencsés? - kérdezte izgatottan.
-Miiiii? Nem. Te gondolatolvasó vagy? - igen. Nagyon összezavarodtam.
-Csak ismerlek kislány. - kacsintott rám - Na?
-Na mi?
-Ki a szerencsés? - itt már kicsit türelmetlen volt.
-Charlotte... - minél halkabban mondtam.
-HOGY KI?!?! MERLINRE?!
-Merlinre. - itt nevetni kezdtem, annyira vicces, ahogy kiakadt. - de ha kikotyogsz valamit kitekerem a nyakad. - ezt is kuncogvan mondtam, de komolyan gondoltam.
-Ilyesztő vagy Lily Evans. - jelentette ki a fiú.
-De őszinte! - most rajtam volt a sor, hogy kacsintsak.

  Első órám bájitaltan volt. Nincs különösebb bajom vele, de idén úgy éreztem, hogy érdekesebbek lesznek az órák, mint eddig. És milyen igazam volt!
-Idén páros munka lesz. - jelentette be Lumpsluck. Jajj neee! Légyszi csak ne az 1-es vagy a 2-es "Mr. Menő vagyok"-kal legyek! - Evans! Gyere ki kérlek! - én!? Miért ÉN? - Hölgyeim és uraim, az idei párjukat Evans kisasszony fogja kisorsolni. Lily, légyszíves húzz ki két nevet! - azzal elémtolt  egy régi üstöt tele pergamendarabokkal. És húztam.
-Alice és Remus! - kiáltottam. Kihúztam még jó sok párt. Sirius egy mardekáros libával, - a lány legnagyobb örömére - James pedig Peter-rel került össze. Huhh. Ezt megúsztam. Viszont Char nevét még nem láttam. Ez eddig tartott. - Charlotte és L- én! - hatalmas mosoly kúszott Latte arcára. Talán neki is tetszek? Mindenki tudja, hogy leszbikus! Ilyen gondolatokkal ültem le a legjobb barátnőm mellé, tekintve, hogy elfogytak a nevek az üstből.
-Annyira örülök, hogy párok vagyunk! - mondta a lány, és... megölelt. Én vörösödve öleltem vissza. Rem és Ali mellettünk ültek, így pontosan láttam, hogy próbálja elrejteni kuncogását a fiú. Nagyon vicces Lupin. Gondoltam gúnyosan. Elpirulva húzódtam el Charlotte-tól.
-A mai óra anyaga az amortentia. - kezdett bele a professzor.
-De az nem hatodéves anyag? - hisztizett Siri. Ki más?
-Magának idén megtanírom a hetedéveset is, ha tovább sopánkodik, Black! - felelte Lump. Bírom ezt a tanárt. Sosem értettem, hogy miért lett mardekáros, szerintem a Hollóhátban lenne a helye. De gondolom diákéveiben más volt.

   -Most pedig, hogy pontosan ismeritek a bájitalt, néhányótok kipróbálhatja. Kezdjük mondjuk... Áhh! Mr. Lupin! Jöjjön csak! - látszik Rem arcán a félelem. Sose mondta, hogy tetszik-e neki valaki.
-M-motorolaj, á-á-ázott kutya é-és parf-füm... - a végére szinte suttogott, de jól értettem szavait. Nem csak nekem tűnt fel, de a személynek, akinek a fiú illatát érezte a varázserejű lében, láthatólag nem figyelt. Ki tudnám nyírni, hogy pont ilyenkor hozza a formáját.

   -Remek! - csendült fel újra a professzorúr hangja. Következő! Legyen.... Potter úr! - ma nagyon kedvében van az öreg Lumpsuck.
-Hmm... - kezdte Jamy - menta... parfüm és... frissen mosott öltöny? - nevetett fel a fiú. Menta, parfüm, öltöny... Ismételgettem magamban, mintha tudnám ki az. És egyszerre bevillant.
-REGULUS?! - kiabáltam. Várj, mi? Kiabáltam? Merlinre, ezt hangosan kimondtam?! Nenenenenenenene!!!!
-Tessék?! - ébredt végre fel Sirius is - Reggi?! - jajj ne! Ebből baj lesz!!! És mind miattam! És honnan tudom mijen illata van Regulus Blacknek?
-Ha befejezték az óbégatást, én órát tartanék! - szólt szigorúan a proff.
-Bocsánat Lumsluck professzor, én nem ak-
-Semmi baj Miss. Evans. Miss. Black, jöjjön kérem! - a lány felállt, és remegő lábakkal indult el az asztalhoz. Akaratom ellenére beharaptam az ajkam. Lopva Sirius rá néztem, akit láthatólag nagyon érdekelte ikertestvére "szerelme".
-Új könyv, rózsa és vattacukor. - a medálomra pillantottam, amit azóta le se vettem. Visszapillantottam, de Charl már mellettem ült, és szemes sarkából láttam, hogy mosolyogva nyugtázta, hogy felismertem magamat. Majd egy kezét éreztem a kezemen. Persze a kéz tulajdonosa Charlotte Black volt. Az arcom színe versenybe lépett hajaméval. Ez lenne a kezdet?

_________________________

Helló! Részemről ez egy tartalmas rész volt, legalábbis megírni az volt. Mint ahogy Lily mondta, ez a kezdet, és ettől fogva 1500-2000 szavas részek lesznek. Írjátok véleményt, kíváncsian várom! Hetente egy rész lesz, valószínűleg péntek este/délután.

Ez a rész 1100 szavas.