Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk...

Mint aféle jóbarátok

- Figyelj, tudom, hogy nem szabadna ilyet kérnem... - szakadt ki Peti Barni karjai közül - De esetleg nem maradnál itt éjszakára? Nem kell együtt aludnunk, csak nem szeretnék semmi hülyeséget csinálni, és be kell vallanom, hogy annyira össze vagyok törve, hogy valakinek vigyáznia kell rám. Ha nem szeretnél, nem muszáj, megoldom, csak...
- Azért jöttem, hogy segítsek. Ha az segít, hogy ha itt maradok éjszakára és vigyázok rád és az álmaidra, akkor természetesen maradok.
- Fogalmad sincs, mennyit jelent ez nekem. Még soha nem volt ennyire közeli a kapcsolatom egyik barátommal sem.
- Ez most más, nem hagylak magadra, megígérem - simogatta meg Barni barátja hátát.
- Nem tudom, láttad-e az összetört képkeretet...
- Igen, láttam. Ugye neked nem esett bajod? Nem vágtad meg magad?
- Szerencsére nem. Véletlenül nem, de sokáig a fejemben volt, hogy viszont direkt igen. A tegnapi napom szörnyű volt, és mivel elég magasan lakok, könnyen véget vethettem volna az életemnek. Órákon keresztül ültem bámultam ki az ablakomon.
- Mégis itt vagy, mert erős vagy. És most már én is itt vagyok veled, nem kell félned semmi miatt, amíg én melletted vagyok. Szeretnél valami zenét hallgatni, esetleg megnézzünk filmet, vagy csak beszélgessünk egész délután?
- Este nézhetünk filmet, de most jobban esne, ha csak beszélgetnénk. Még mindig keveset tudok rólad ahhoz képest, hogy már jó pár dolog jut eszembe, ha a nevedet hallom.
- Ez azt jelenti, hogy szeretnéd, ha elmesélném minden apró részletét az életemnek?
- Valahogy úgy - mosolygott.

Barni tehát egészen a születésétől kezdve elmesélt minden egyes fontos pillanatot az életéből. Az óvodás emlékeit, az általános iskolás "csajozós" történeteit, a középiskolai éveit, és mindazon dolgokat, amik ezek között vagy közben történt. Peti mindezt figyelmesen hallgatta, csak néha szólt közbe, pont úgy, mint az első találkozásuk napján.
- Tehát ez lenne az én kis életem - fejezte be.
- A barátnődről most hallottam csak először. Nem fog megharagudni amiatt, hogy az nálam alszol ma este?
- Dehogyis! Koleszos voltam éveken át, hiszen meséltem. Hidd el, voltak annak durva részei, amiből azt hittem, hogy nem jövök ki élve, de ez természetes. Szükséged van a segítségre, én pedig nagyon szeretem, amikor mosolyogsz, ezért vagyok most itt, és nem otthon. Meg amúgy sem volt a hétvégére program leszervezve.
- Ebben az esetben rendben, de ha bármikor haza kéne menned, én nem tartalak vissza. Már egy ideje ki akartam ugrani a mosdóba, szóval ha nem gond, akkor én most...
- Nem, menj csak nyugodtan. Addig ránézek a telefonomra, hátha keresett valaki.
- Egy perc és jövök - mondta Peti.

Ez idő alatt Barni végig futotta az értesítéseit. YouTube, Insta, Twitter, és egy kevésbé várt üzenetet is kapott Giorgiotól három órával ezelőtt.
giorgiofekete: haver, tudunk valamikor egy pár szót váltani?
beraharni: persze, mondd csak, mi a helyzet?
giorgiofekete: remélem már kezdesz te is meggyógyulni, mert holnap délután be kéne ugranod a próbaterembe, van egy ötletem Peti születésnapjára :DD
beraharni: ott leszek, de mikor van Peti szülinapja?
giorgiofekete: holnap
2kor kezdünk
ott tali szépfiú :))
ja és légyszi ne szólj erről Petinek, az már a meglepetés része lesz
beraharni: mindenképp titokban fogom tartani

- Itt vagyok - tért vissza Peti.
- Okés. Nem lenne gond, hogy ha délelőtt le kéne lépjek?
- Nem, dehogy, menj csak nyugodtan. Én megleszek.
- Rendben, de tudod, ha van valami, csak hívj.
- Tudom. Kezd egyre jobban besötétedni odakint, rendeljünk valamit vacsorára? Van a környékben egy jó kajálda, akár el is mehetünk oda, ha gondolod, nem muszáj rendelni.
- Szerintem jól fog esni neked is, ha kimozdulunk, sétáljunk el oda. A vendégem vagy egy... Khm, romantikus vacsora - kacsintott Barni Petire, aztán elröhögték magukat.
- Oh, Barni, ugyan már, majd én fizetek, annyi jót tettél ma értem, ez a legkevesebb, amivel viszonozhatom.
- Ezt később még megbeszéljük, most öltözz át, addig kimegyek.