Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk...

Az idő teltével

Elég mozgalmasak voltak az elmúlt hetek. Bálint huszadik, és Giorgio tizennyolcadik születésnapja is lezajlott. Mindkettő egy próbatermi összekoccanás, iszogatás és baromkodás volt. Pontosan olyan, mint minden átlagos próba, csak sokkal jobb. Barni és Peti Giorgio bulija óta nem találkoztak, hiszen Petiék az őszi szünet ideje alatt elutaztak a szüleivel vidékre, a többieknek pedig szintén dolguk volt, így a próbák is elmaradtak. Természetesen, amikor csak tudtak beszélni, akkor kaptak az alkalmon, de Petinek nem volt túl jó az internete a nagymamájánál, ezért hívásban sajnos nem kommunikálhattak.

beraharni: mikor jöttök haza? 
tök örülök neki, hogy jól érzed magad, de nagyon hiányoznak már a próbák
gaalpiet: ma delelott ha minden igaz
nekem is hianyoznak a probak meg ti is
de most jol esett kiszelloztetni a fejem a nagyvarosi elet utan
szeretek itt lenni
egyszer eljohetnetek
beraharni: ha lesz rá lehetőség, én mindenképp benne lennék
el is férnénk ennyien?
gaalpiet: a nagymamamnal nem biztos, viszont van a faluban egy aranyos kis haziko ahova tudnank menni
beraharni: nekem bejön az ötlet
hogy érzed magad Annával kapcsolatban? kezdesz túllépni rajta?
gaalpiet: neha meg ramtor a hianya, de rengeteget segitett az a hetvege es az utana levo probak
ezen a helyen meg nincs amit hozza kothetnek, mert akarhanyszor hivtam ide soha nem jott el
de talan jobb is
beraharni: örülök, ha tényleg kezded magad túltenni 
tudok még valahogy segíteni?
gaalpiet: ha mar otthon leszunk akkor van kedved valamikor osszefutni probatol fuggetlenul kettesben?
beraharni: amikor csak szeretnél
viszont így november elején már nagyon hideg van kint, szóval eljöhetsz hozzánk is
vagy felmehetek hozzátok megint
akár már holnap, ha ráérsz
gaalpiet: a baratnodet nem zavarna az ottletem?
beraharni: tulajdonképpen ő  most két hétre hazament a szüleihez, és csak jövő héten jön haza
gaalpiet: ez ugy hangzik, mintha en egy neten megismert random csaj lennek akik titokban viszel fol magadhoz, amikor nincs otthon az asszony :DD
beraharni: szeretnéd ezt a szerepet? ;)
gaalpiet: mindenkepp ;)
amugy hajnali egy elmult szoval en megyek aludni
reggel koran kelek
ha atdobod a cimed, akkor megkerem anyukamekat, hogy ott rakjanak ki
mar ha nem zavarok
beraharni: te soha nem zavarsz
reggel megírom a pontos címet
szereted a palacsintát?
gaalpiet: van olyan aki nem szereti?
beraharni: egy másik univerzumban biztosan
azért kérdeztem, mert imádok palacsintát sütni és szívesen csinálnék 
gaalpiet: en meg imadok palacsintat enni
szoval tamogatom az otletet
beraharni: nagyon fasza, akkor palacsintát fogsz ebédelni
most pedig hagylak aludni, pihend ki magad
jó éjszakát neten megismert titkos szeretőm ;))
gaalpiet: neked is es szep almokat szepfiu :D<3

Másnap reggel Barni átküldte a címet, pont, ahogyan megígérte. Kipattant az ágyból, felvette a szövetkabátját, és egy csésze kávé mellett elszívott egy szál cigit a napfelkelte társaságában. Még egy darabig kint ül, aztán visszasétált a lakásba, és beállt a zuhany alá. Peti mindeközben aludt, hiszen számára a korán kelés nem a reggel 6-7 órát jelentette, hanem a fél 9-et, amikor is Barni már odahaza javában keverte ki a palacsinta tésztát, és már a harmadik szál cigijét is elszívta.

gaalpiet: joreggelt ^^
beraharni: hát szia :)) nem úgy volt, hogy korán kelsz? vagy nem most keltél?
gaalpiet: hath ami azt illeti nalam a koran az kilencig tart
beraharni: chh én meg már fél hét óta ébren vagyok, és a palacsinta tészta is be van keverve :D
gaalpiet: ne haragudj, nalam a koran keles az ilyen
meg amugy is sokaig voltam font hajnalban
miutan elkoszontunk meg jo darabig nem tudtam elaludni
beraharni: hogyhogy?
ugye nincs semmi gáz?
gaalpiet: jaaa nem dehogy, csak neha van ugy, hogy nem birok elaludni
amugy koszi a cimet
korulbelul ket ora mulva indulunk
innen meg olyan masfel ora
beraharni: az úgy tökéletes, addig elugrok a boltba
meg lehet, hogy takarítok is egy picit
gaalpiet: hazafele nem nagyon lesz netem szoval most elkoszonok
meg ossze kell pakolnom a cuccaim
beraharni: majd azért hívj föl, ha itt vagy a ház előtt
gaalpiet: rendben
beraharni: vigyázzatok magatokra hazafelé!!! :))
gaalpiet: te is a boltba menet meg palacsinta sutes kozben <3

Barni a bekevert masszát a hűtőbe rakta, és átöltözött utcai ruhába. Mivel az idő igen hűvös volt, ezért egy fekete farmert vett föl, fekete bakancsot, egy egyszerű pólót, arra egy kötött pulcsit, végül mindemellett a szövetkabátját. Az utca végén található boltban bevásárolt élelmiszerekből, vett pár doboz sört, egy-két üveg üdítőt, és sietett is haza. Peti ekkor már úton volt hazafelé a mamájától, és izgatottan várta, hogy újra találkozhasson Barnival.
Miután Barnabás hazaért, neki is állt kisütni a palacsintákat. Amíg az egyik sült, addig a másikat megtöltötte különféle töltelékkel: kakaós, lekváros és túrós palacsinták kerültek kitálalásra. Éppen az utolsók egyikét készítette el, amikor megcsörrent a kaputelefon.
- Nem úgy volt, hogy fölhívsz? - kérdezte nevetve.
- Ez szerintem sokkal királyabb, nálunk nem ilyen modern a kaputelefon - válaszolt Peti. - Na, de engedj be légyszi, szét fogok fagyni!
Barni mindent félbehagyva kezdte el rohamos tempóban keresni a táskája mélyére bedobott kulcsot. Már majdnem megtalálta, amikor feleszmélt, hogy nem is zárta be az ajtót, barátja meg már szinte a küszöbön állt.

- Péter! - kapta föl táskástól együtt.
- Annyira régen láttalak, hiányoztál! - köszöntötte hasonlóan nagy örömmel Barnit.
- Gyere beljebb, amíg leveszed a cipőd, addig a táskádat beviszem a szobába. Ugye itt is alszol?
- Ha szabad, akkor igen, maradnék éjszakára is.
- Hála az égnek, így nem veszik kárba a sör, amit vettem. Meddig van nektek szünet?
- November hatodikán kell először menni, szóval már csak ez a pár nap maradt. De csak ma és holnap délelőtt tudok itt lenni, mert még tanulnom kell a sulira.
- Megértelek, az utolsó év nagyon nehéz. Kérsz palacsintát?
- Igen, már nagyon éhes vagyok. Nem is ettem reggel emiatt. Melyik milyen?
- Azok ott kakaósak, mellette vannak a lekvárosok, amellett pedig a túrósok. Most pedig mesélj, milyen volt a kiruccanás? - érdeklődött Barni. 
- Nagyon jó volt, az az egész hely olyan, mintha egy tündérmesében lennék. Tudom, tök furán hangzik, de van valami különleges abban a faluban. Rengeteget voltam ott kicsiként is, a gyerekkorom nagy részét ott töltöttem. Ha egyszer eljössz, mutatnék majd pár olyan helyet, amihez valamilyen fontos emlék köt, vagy egyszerűen csak menő, és látnod kell. Ilyen például az erdőben lévő ház.
- Egy ház az erdő mélyén? Ez tényleg menőn hangzik. Nincs ott hideg ilyenkor?
- Nincs, fűtött a hely. Hat éves voltam, amikor a nagypapám elkezdte felújítani. Van egy kályha, az melegíti föl az egészet. Mamámnál minden rendben van az internettel, de ilyenkor gyakran vagyok ebben a házban is, ami szinte teljesen el van vágva a társadalomtól, meg persze a térerőtől is. Ott senki nem szól be azért, ha hangosan hallgatom az ABBA számokat - mesélte mosolyogva.
- Egyszer vigyél el, kérlek. Mindig is szerettem volna egy ilyen helyet. Szeretem az embereket, de néha kimenekülnék a világból, és ez a hely pont úgy hangzik, mint ahol ezt meg is lehet tenni.
- Pontosan ilyen, és pontosan ugyanezt érzem. De most mesélj picit te is, Giorgio bulija óta nem találkoztunk. Hogy vagy mostanában?

Körülbelül két ótán keresztül önfeledten beszélgettek a palacsinták társaságában. Peti elmesélt pár gyerekkori történetet az erdei házikóról, Barni mindent csillogó szemekkel, érdeklődve hallgatta végig.
- Nem megyünk inkább be? - tette föl a kérdést Peti. - Kényelmes a konyhátok, de még nem is vezettél körbe.
- Igazad van, gyere velem! Ami azt illeti, nem nagy lakás, de két embernek elég. Arra van a mosdó, mellette a fürdőszoba, emögött az ajtó mögött van a hálószoba, a konyhában már voltunk, és kitalálhattad, hogy ahol jelenleg tartózkodunk, az a nappali.
- Szerintem tökéletes ez így, ahogy van. A mi lakásunk sem sokkal nagyobb, ott eggyel több szoba van, ennyi az egész.
- És Péter, most hogy itt vagyunk, mit csináljunk?
- Ami azt illeti, én úgy érzem, hogy lenne egy kis megbeszélnivalónk.
- Mire gondolsz pontosan? - kérdezett vissza.
- Ránk. Minden egyes nap minden percében.