Jól áll a fehér

Negyedik

Xie Lian nem tudott gondolkodni. Hua Cheng? Hua! Cheng! Nem, ez lehetetlen! San Lang, Hua Cheng!?

- Gege...

- Takarodj!

- Tessék?

- Tűnj el! Menj innen!

- Gege...

- Nem! Menj innen, tűnj el, a szobából, a lakásból, AZ ÉLETEMBŐL!

- Én...

- Akkor én megyek! – pattant fel és mezítláb megindult. Hua Cheng megfogta karját. – Eressz! – sziszegte.

- Ez a te otthonod, megyek.

Xie Lian becsapta mögötte az ajtót, majd elengedte magát. Könnyei megállíthatatlanul folytak, keserűség, magány járta át, bármennyire szerette volna rögtön gyűlölni őt, nem ment. Ettől pedig még rosszabbul érezte magát.

Eszébe jutottak szülei, ahogy fennakadt szemekkel és habzó szájjal feküdtek az ágyukban. Miatta. Hua Cheng miatt.

Rezzent telefonja, ő írt. Olvasás nélkül törölte, ahogy az elmúlt két hónapot is törölni akarta, amíg boldognak képzelte magát, vele.

Hívás. Bosszúsan nézett rá, Linien hívta. Kinyomta. A sok viszontagság után, ami azóta érte, hogy egyedül volt a világban, először érezte, talán nem is kell ő ebbe a világba....

Hua Cheng kopogásra lett figyelmes. Két napja derült ki, ki is ő valójában, de pontosan nem tudta elmagyarázni. Régi szokása volt megnézni ki áll az ajtóban, mégha itt senki sem kopogott csak úgy az ajtaján, csak Xie Lian. Gyomra görcsbe rándult, ahogy meglátta a hosszú barna hajat, oldalra nézett, mintha... rögtön kinyitotta, hogy aztán zavartan nézzen szembe az előtte állóval.

- Jó napot.

- Önnek is. Kit keres?

- Segítsen bejutni Xie Lianhez.

- Miért? Miért én?

- Mert két napja nem veszi fel, és mert gondolom maga a szív szerelme...

- Nem veszi fel?

- Összekaptak?

- Mondhatjuk...

A nő franciául káromkodott. – Mit mondott hogy hívják?

- Hua Cheng, az ifjabb.

- Ó, hát így már értem. Menjünk, még a végén valami hülyeséget csinált. Jellemző rá....

Xie Lian nem nyitott ajtót, sem a hívásra nem reagált. Hua Cheng előhívta régi zárfeltörő tudását és mint mindig, félpercen belül a lakásban voltak.

Xie Lian a kanapén feküdt, körülötte üres üvegek. A nő kisöpörte haját arcából.

- Xie gege, Xie gege – rázta meg vállát.

- Nymzsshsz – motyogta és szájtátva visszazuhant az álomba. Hua Cheng megkönnyebbült, hogy csak lerészegedett miatta, nem pedig... Telefoncsörgés.

- Oui, papa? Non, à Xie Lian. le cœur compte – nevetés – Oui, oui. Mercy, papa. Je vous aime. Bonbon* – ezután felé fordult – Ugye kiismeri itt magát?

- Igen.

- Főzzön egy jó erős kávét és ha van itthon, valami, ami laktató, hozzon azt is...

- Rendben, de...

- Igen?

- Mit mondott, hogy hívják?