Jól áll a fehér

Harmadik

Xie Lian megijedt az új helytől. Az egész emelet ez az egy lakás volt. A táblán az ő neve szerepelt, amit egyáltalán nem tudott hova tenni. Mióta elfogadta az állást csak addig nem volt a főnökasszonya mellett, míg átpakoltak. Akkor csináltatta? Lerakta a kezében lévő dolgait az előszobába, hogy körülnézzen. A szekrények tömve ruhákkal, mindenféle ruhával. Pontosan a méretében, a hűtőszekrény tele friss gyümölccsel és egyébbel, a fürdő szekrény nagyon drága kencékkel. Azonban a kisfiókot becsapta, mikor tudatosult benne mit lát. Dugig volt óvszerrel. Rendesen elvörösödött.

- Minden rendben, gege? – hallotta háta mögül San Lang bársonyos hangját.

- Igen, csak meglepődtem. – mondta még mindig háttal, próbálta rendezni arcát, eredménytelenül. Kihúzta San Langot a nappali helyiségbe és kérte, hogy üljön le, mellé.

- Gege, mibe mentél bele? – kérdezte. Xie Lian nem tudta eldönteni milyen hangulatban van.

- Nem tudom...

- Mi volt a szerződésben? – faggatta tovább.

- Nem tudom... – húzta fel térdeit, hogy jobban elrejtse arcát. Nagyon megijedt ettől az egésztől, csak nem Linien szeretője lesz?!  De ő más szeretője akar lenni! Elpirult erre a gondolatra...lopva ránézett arra, akire gondolt. A másik komoly arccal figyelte.

- Felhívom és tisztázom. 

- Elmegyek addig.

- Maradj! Khm. Maradnál? – figyelt jobban hangjára. San Lang szeme kikerekedett, majd bólintott.

Elővette telefonját, amit szintén Linientől kapott, kikereste nevét, elindította a hívást, nagy levegő és várt.

- Hogy van a kedvenc asszisztensem? -  kérdezte, köszönés helyett.

- Ha rám gondolsz, akkor meglepetten.

- Ó. Nem tetszik a lakás?

- Nagyon...

- Deeeee?

- Nem biztos, hogy ugyanazt várjuk ettől a kapcsolattól, Linien. Ez túl sok egy egyszerű asszisztensnek.

- Te azt hiszed, hogy én amiatt... – nem bírta befejezni. Röfögve nevetett, hangosan, Xie Lian hallotta, ahogy levegő után kapkod.

- Linien...?

- Egek! Nem nevettem ilyen jót évek óta. – mosolygott hangja – Jajj, Xie gege.... – sóhajtott még mindig vidám hangon – Na, most akkor komolyan, megpróbálom komolyan elmondani. – megint nevetett egy sort – Xie Lian, nem azért kaptad ezeket a dolgokat, amit kaptál, mert testi viszonzást várok.

- Akkor miért?

- Egy nap majd kifejtem, ha készen állsz.

- Készen állok.

- Persze. Ott a segítséged?

- Igen.

- Avasd fel vele az ágyat, ezt a baromságot meg verd ki a fejedből.

- Honnan veszed, hogy olyan kapcsolatban vagyunk?

- Xie gege... – nevetett és kinyomta a telefont.

- Nos? – Xie Lian maga elé bámult, aztán ugyanolyan döbbenten San Langra.

- Nem a testem miatt kaptam a lakást, hanem...csak úgy.

- Érdekes... ami az estét illeti – kezdett bele, Xie Lian megijedt – Hol ennél szívesebben, itt vagy nálam?

- Nálad. – mondta gondolkodás nélkül.

- Rendben, akkor egy óra múlva várlak, gege. Egy emelettel feljebb – mutatott a plafonra. Xie Lian bólintott, majd kikísérte San Langot.

Azonnal ledobta ruháit és elmerült egy kád forró vízben. Eszébe jutott, milyen ugrálást kellett csinálnia régi lakásán, hogy elfogadható hőmérsékletű vízben fürödjön... Ez most olyan luxus volt, amit évek óta nem engedhetett meg magának. Hálásan gondolt Linienre.

Hua Chengnek eszébe sem volt elárulni, hogy mindent hallott a beszélgetésből. Mosolygott, ahogy arra gondolt, miközben őt hívta, egyértelmű volt:nem egy barátot hív.

Felvette kötényét, amit még ügyvédjétől kapott és vidáman készítette elő a hozzávalókat. Kopogtak. El is ment az egy óra? Kinyitotta az ajtót és valóban, Xie Lian állt ott. Végignézett rajta, majd tett egy lépést előre, lábujjhegyre állt és szájon csókolta. Hua Chenget annyira meglepte, hogy először elfelejtett reagálni, majd gyorsan összeszedte magát. Közelebb húzta és rendesen visszacsókolt.

- Gyere beljebb, gege. – mondta.

- Mindenkit így fogadsz? Ebben a kötényben? – kérdezte, távolságtartóbban, mint ahogy beszélni szokott vele.

- Nem, ez csak gegének szól. – mondta, majd észbe kapott. Kötényének sötét anyagán fehér betűkkel virított az angol szöveg: Kiss the cook.

- Akkor én is csak ezt a szakácsot köszöntöm így. – mosolygott.

Hua Cheng pontosan tudta, hogy jutottak ide, ebbe a helyzetbe. Egyszerű ételt készített, hozzá a megfelelő bor...és ez a megfelelő bor okozta Xie Lian végzetét.

- San Laan.... ó, San Laan. Mér' hífvtál vacsorázni, San Laan?

- Gege sokat ittál... – közel hajolt és megfogta arcát, erővel magához fordította.

- San Laan – kezdett bele, furcsa érzés kavargott mellkasában, még nem tudta beazonosítani – Te naggyon veszélyess vagy, tudod?

- Veszélyes? Én? – kezdte érteni azt az érzést: félelem. Xie Lian hirtelen engedte el arcát, hogy ölébe zuhanjon. Ott ült, ölében élete értelmének arca...

- Az. Naggyon veszélyess vagy nekem. – helyezkedett. Hua Cheng aggódni kezdett milyen eredménye lesz a fészkelődésnek.

- Miért, gege? – kérdezte, igyekezett a beszélgetésre koncentrálni.

- Mer szeretlek.. – mondta félig álmosan. Hua Cheng megdermedt. Megsimogatta Xie Lian haját.

- Az baj, gege?

- Nem tudom... – felelte szaggatottan, majd elaludt.

- Én is szeretlek, Xie Lian.