-Szerelmes vagyok!-próbáltam lelkesnek tűnni.
-Gratulálok!-mosolygott az asztalunknál ülő néni-És szabad kérdeznem, hogy kibe?
-Nem tudom-feleltem unottan. Ekkor Márk egy hatalmasat taposott a lábamra. Azt hittem, hogy menten felkiáltok, de persze össze kellett szednem magam, hiszen a mosolygós idős hölgy (aki most már kissé furán nézett rám) arcába mégsem kiálthattam azt, hogy ,,kussoljon kérem!" Elővettem a legangyalibb mosolyomat és válaszoltam.
-Vagyis nem tudhatom, amíg nem kapok egy puszit az én édesemtől-javítottam ki magam, miközben odatartottam az arcomat egy puszira Márknak.
-Az én drágámnak mindent!-mosolygott műen. Innen már tudtam, hogy hol járunk a betanult szövegben. A forgatókönyv szerint nekem most agyba-főbe kénem fényeznem az én ,,mackómat", amiért olyan ügyes volt múltévben a vízimentő tanfolyamon, meg hogy múltkor milyen szép ajándékot vett nekem és a többi és a többi.
-Na mi lesz már!?-préselte ki az ajkai között, miközben megpuszilt.
-Elnézést, de ki kell mennem a mosódba-álltam fel hirtelen. Semmi kedvem sem volt itt jópofizni Márk apjának céges találkozóján, főleg nem álbarátnőként.
-Elnézést!-állt fel mellettem ő is, aminek nem igazán örültem.
Sietősen kimentem a teremből, de sajnos követett és elállta az utamat.
-Várj már! Azt ígérted, hogy megcsinálod!-mondta szemrehányóan.
-Márk, igen, kell az a koncertjegy, DE ENNYIRE NEM!-jöttem dühbe-Majd megszerzem mástól!-indultam el újból de megint feltartóztatott.
-Rendben, menj, ha annyira akarsz, de remélem, hogy senki sem fog bemártani a szüleidnél-húzta hamiskás mosolyra a száját.
-Nem mernéd!-sziszegtem.
-Ó dehogy is nem!
-Jó, de akkor remélem, hogy a te szüleid fülébe sem fog az a hír jutni, hogy múlt nyáron a céges találkozó helyett hulla részegen feküdtél egy kempingágyban több száz kilométerre tőlük egy koncerten!-néztem vele farkasszemet.
-De legalább tök jó volt a koncert!-rántotta meg a vállát olyan ,,nemtörődöm stílusban"-Ne csináld már Réka! Mit veszíthetsz!? Egy óra velem elegáns ruhában, művelt emberek között, finom svédasztallal...
-Itt már az elején az ,,egy óra veled"-del is akadtak problémáim-fordítottam el a fejem vészkijáratot keresve.
-Érdekes, pedig a többi lány ezt nem igazán mo..-sajnos itt már nem volt ideje befejezni a mondatát, ugyanis futásnak indultam. Azt gondolná az ember, hogy magassarkúban nem is lehet olyan nehéz futni, hiszen a filmekben is mindenki olyan könnyen halad. Most leszögezném, hogy ez egy oltári nagy kamu!
-Ezt nem mondhatod komolyan!-futott utánam Márk. Sajnos ismét beért és karjaival lefogott, hogy ne tudjak tovább szaladni.
Persze elkezdtem kapálózni, de pechemre pont akkor jött ki két makulátlanul felöltözött pár óriási műmosollyal az arcukon valami nagy afterparty-ról trécselve. Mikor megláttak minket rögtön elmosolyogták magukat, mert azt hitték, hogy úgy szeretjük egymást, hogy még itt is ölelkezünk. Nos, tévedtek. Újfent. Ma már körülbelül ők voltak a tízedikek, akik át lettek ejtve ezzel a kamuval. Nem is értem, hogy hogyan vehették be ezt a maszlagot!
-Üdvözlöm Márk!-fogott kezet az egyik öltönyös férfi vele-Rég láttam! Amikor még kisebb volt, a kisautókkal játszadozott-kacsintott nevetve rá. Nem volt vicces.
-Jöjjenek, -intett felénk a másik férfi-most kezdődik az igazgató úr beszéde!-sürgetett minket.
Azt hittem, hogy elalszom a köszönőbeszéd alatt. Emlékszem, a gimiben sem tűrtem valami jól az évnyitókat/zárókat.
-El ne aludj!-lökött meg az én ,,drága párom"-éppen ide néz!
-Dehogy alszom-mondtam tetetett sértődöttséggel.
A beszéd után svédasztalos ,,csemegézés" következett. Legalább is a kis prospektus így írta, amit még anno a kezünkbe nyomtak a bejáratnál.
-Mondd, hogy áá!-tartott felém Márk egy epret villán felszúrva.
-Te totál meggárgyultál?!-kérdeztem hátrálva. Nem állt szándékomban a gimi legnagyobb nőcsábász fiújának a ,,kezéből" enni.
-Én sem repesek az örömtől elhiheted,-sziszegte-de hitelesnek kell lennünk, úgyhogy mondd szépen, hogy áá!
Ekkor már jópáran minket néztek fürkésző tekintettel.
,,-Nincs az az pénz, hogy én ezt megtegyem!"-gondoltam magamban de azért elvettem az epret-drága koncert, ezt érted teszem!"
-Na látod, nem is fájt-mosolygott kajánul.
,,De a dicsőségemnek nagyon is!"-fűztem hozzá magamban, de csak megvillantottam rá a gyilkos mosolyom.
-Mit is mondtál, hova lesz a jegy?-kérdeztem negédesen.
-Közel a színpadhoz szívem, igen közel- mosolygott mellettünk elhaladó párra.
-Nagyon helyes!-bólintottam.
A céges találkozó a végéhez közeledett, ezért mindenki elkezdett búcsúzkodni. Tudjátok, csak a szokásos ,,puszi-puszi, örülök, hogy láttalak, majd még hívjuk egymást, jó nyalást stb." Ekkor hirtelen Márk magához húzott.
-Mosolyogj!-préselte ki az ajkai között-Itt jön az apám!
Márk apja igen karizmatikus, határozott és elegáns férfi volt. Már nem volt igen fiatal, de öregnek sem mondtam volna.
-Márko!-ölelte át fiát, aki - meglepetésemre, de- nem viszonozta az ölelést-Örülök, hogy eljöttél!
-Ja, igen klassz voltál-mondta hűvösen. Nem látszott, de éreztem, hogy a keze megfeszül és még szorosabban húz magához.
-Jól vagytok anyáddal?-érdeklődött műmosollyal.
-Ja, igen megvagyunk kösz.-felelte-Bár ezt akkor is megkérdezhetted volna, amikor nagy szükségünk volt Rád!-emelte kissé meg a hangját.-És ha most megbocsátassz, mennünk kell!-mosolygott egy hűvöset és gyorsan magával rántva kiviharzott a teremből.
,,-Hűű, ekkora jópofizást az egész összejövetel alatt nem láttam,. pedig azét azok sem voltak semmik!"-gondoltam magamban.
-Minden rendben?-kérdeztem, amikor már kiértünk.
Ekkor a szemembe nézett és láttam benne azt a fájdalmat és elfojtott dühöt, amit eddig a gimiben még soha. Még akkor sem, amikor a Kolossal bunyózott. Pedig az nem volt semmi.
-Igen, kösz-enyhült meg-Nem túl jó a kapcsolatunk, mint láthatod.
Úgy gondoltam, hogy nem firtatom tovább a dolgot, végül is nem rám tartozik. A taxiban hazafelé menet mindketten hallgatásba merültünk. Ki-ki a saját fájó illetve vágyakozó gondolataiba. (Az utóbbi természetesen én voltam a koncert miatt ). De egy kérdés, ami szépen lassan egy nagy kérdőjellé formálódótt az agyamban nem hagyott nyugodni. Ezért úgy gondoltam, hogy rákérdezek.
-Miért engem hívtál?-kérdeztem hirtelen.
-Hogyan?-döbben meg kissé, miközben kisegített a kocsiból.
-Miért engem hívtál a céges összejövetelre? Miért nem valamelyik másik lányt a ,,háremedből"?-rajzoltam idézőjeleket a levegőbe, miközben újra feltettem a kérdést.
Ekkor elmosolyodott és csak ennyit mondott:
-Azt szerettem volna, hogy értékes társaságom legyen az este alatt.-kacsintott rám, majd megborzolta a hajam és visszasétált a taxihoz.
Hosszan néztem utána, mert tudtam, hogy most azt az énjét is láthattam, amit nem sokan ismernek a gimiben. A sebezhetőbb énjét. Ekkor hirtelen elmosolyodtam és azt gondoltam magamban, hogy ,,Márk, te mégsem vagy akkor playboy, mint aminek egyesek mondanak." Majd besétáltam a házunkba és becsuktam az ajtót.
