Amerika Kapitány átadta a stafétát régi barátjának és hű társának. Sólymot és a Tél katonáját szólítja a kötelesség. De vajon a Tél katonája és James Buchanan Barnes ugyanaz a személy-e még? Bucky a múltját hátra hagyná,de mi van akkor ha múltjába...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Vannak rémálmai?
Ezt a kérdést tette fel a pszichológus nő az előtte ülő férfinak,aki a szürke kanapén ülve csak meredt a nőre. Lazán,érdektelenül,mintha erre az egész terápiás mizériára nem is lenne szüksége. Bucky Barnes kesztyűbe bújtatott kezeit össze kulcsolva, szemrebbenés nélkül adta hazugságra ajkait.
-Nincsenek.
A doktornő elhúzta a száját. Aztán a mellette elhelyezkedő asztalkáról elvett egy jegyzet füzetet. Felcsapta s írni készült.
-Most komolyan a notesszel jön?-dőlt előre a férfi kelletlenül. Nem akarta hogy írásos bizonyíték legyen arra,hogy el van cseszve. Bár ha bárki ismerte a múltját,ahhoz nem kellettek betűk,hogy véleményt alkossanak róla,vagy hogy leszűrjék azt az egyszerű tényt,hogy ő már szinte nem is ember. Csak egy roncs.
-Nem beszél James,ha pedig igen,akkor hazudik. Ezzel nem segít az ügyén. Vagy beszél vagy írok.
A háborús hős felhúzott szemöldökkel dőlt hátra,kezeit széttárta ,s amolyan legyen a vendégem stílusban jeleket küldött a doktornő felé. Kérdezzen bátran. Kérdezzen olyan dolgokat,amiket a férfi magától is félt megkérdezni. A szabadságáért ez csekély ár. Kérdéses,hogy megérdemli-e. Annyi embernek ártott,főképp jó embereknek,mert ő rossz oldalon állt. Ámbár mára már igenis át látja,ahol a gyilkosság szerepel az csak a rossz oldal lehet. HYDRA S.H.I.E.L.D. teljesen mindegy volt már. Szabad volt és a tetteiért ő felel. Már nem volt a Tél katonája,James Buchanan Barnes volt, egy veterán. Egy veterán aki egyedül volt ,mert ezt az utat választotta,a magányt és az önvádat.
-Halljam a szabályokat James.
-Első szabály: Semmit nem teszek,ami illegális.
-Oké. Második szabály?
-Mi is volt a második?-húzta össze résnyire a szemeit James,mintha elgondolkodna rajta. Humor. Ezzel dolgozott mostanság,ha ki akarta magát húzni a letargiából.
-Senki sem sérül meg, ez egy nagy szabály.
-Akkor miért nem az az első? Nem bántok senkit.
-Harmadik szabály?
-Már nem a Tél katonája vagyok,hanem James Buchanan Barnes.-mondta a férfi és maga elé meredve gondolkodott el ezen a mondaton. Hazugságnak érezte. úgy vélte,attól függetlenül,hogy az elméje szabad,attól még az elsorvadt részeitől nem szabadult . A kezein vér száradt. Felesleges volt firtatni annak okait vagy azokat az embereket akik e mögött álltak. Nem számított. Mert mikor a lelki ismerete bíróság elé állította csak ő szerepelt a vádlottak listáján. Hiába harcolt érte Steve bizonygatta más embereknek,hogy ő jó ember,barátjának nem sikerült meg győznie egy embert és az önmaga volt. Mondhatott bárki bármit. Csak pusztítani tudott az elmúlt hetven évben.
-Szóval vannak rémálmai James?
-Nincsenek.-suttogta a férfi halkan. Nem akarta hogy meggyógyítsák,nem akarta,hogy a doktornő megértően nézzen rá. Az ő tetteit senki se értse meg,mert azok a dolgok amiket művelt,azokra nem volt ésszerű magyarázat,sem emberség.
