Amerika Kapitány átadta a stafétát régi barátjának és hű társának. Sólymot és a Tél katonáját szólítja a kötelesség. De vajon a Tél katonája és James Buchanan Barnes ugyanaz a személy-e még? Bucky a múltját hátra hagyná,de mi van akkor ha múltjába...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Foglaljon helyet.-kínált hellyel a nő kedvesen,majd letelepedett a székére. Elkezdődött a kiértékelés. Nagyon itt kellett lennem fejben,hogy ne mondjak olyasmit,ami kivetni valót hagy maga után. Az égető problémám többek közt az volt,hogy ezt is egy küldetésként éltem meg. Katona voltam mióta az eszemet tudom és ezt hátrahagynom,elfelejtenem aki vagyok,ezt levedlenem elég nehéz feladat. Az elmémben már letisztáztam a mait. Felsorolom miket tettem ebben a pár hétben,szépen ülök,néha eleresztek egy mosolyt,együtt működöm. Normális emberként fogok kommunikációt folytatni,de ahogy ott ültem a váróban és újra és újra lejátszódott bennem az eset...nos szét estem. Ezzel még elbírtam volna,össze szedtem volna magam,mikor a doktornő elé kerülök,de ma láttam Buckyt. Az ő feltűnése volt számomra az a fekete színfolt a tudatomban,ahol képtelen voltam bármit is kezelni,ha ő a képbe került. A lábaim remegése az önostorozásomnak tudható be. De a kezeim...a kezeim akkor kezdtek remegni,mikor Buck arcon csókolt. Túl sok érzelem szabadult fel bennem ,ahhoz hogy összeszedetten tudjak ülni a kezelésen.Szóval vissza utasítottam a gesztust.
-Inkább állnék Hölgyem.-mondtam csendesen. A nő felhúzta a szemöldökét. S bár reménykedtem,hogy csendben marad,nem ez volt a dolga.
-Felzaklatta James jelenléte?-döntötte oldalra a fejét kutatóan.
-Magát nem zaklatja fel ha az exét látja?-kérdeztem vissza mintha nem lenne nagy ügy,de az volt. Bucky életem nagy ügye.
-Ha túl léptem rajta akkor nem.
-Pár hónapja mentünk szét,azóta csak bevetéseken voltam.Nem volt időm tovább lépni.Beszéljünk másról.-kértem tisztelet tudóan.Kezdett kényelmetlen lenni a helyzet. A férfiról senkivel nem beszéltem ezidáig. Nem most akartam elkezdeni. Az ablakhoz sétáltam. Kifele tekintettem. Tudtam nem jó pont hogy nem tartom a doktornővel a kontaktust,de nem tudtam nyugodtan ücsörögni.
-Rendben. Meséljen a napjáról,hogy érzi magát?
-Kint süt a nap, ettől jó kedvem van. Felkeltem,el mentem futni. Bevásároltam. Reggeliztem. Ki takarítottam a lakásomat. Futottam.Lezuhanyoztam és itt vagyok.
-Kétszer említette a futást.
-Tényleg?-fordultam hátra a nő felé.
-Reggel kilenc óra van és ma már egész sok mindent csinált.Mondja Sol mikor ébredt fel?Aludt egyáltalán?
Nyeltem egyet. Tudtam mire akar kilyukadni.
-Nincs PTSD-m.
-Az alvás zavar az egyik jele ennek.
Az alvás és én mostanában nem igazán vagyunk puszi pajtások.Nem válaszoltam a nőnek csak csendben a kanapéhoz ballagtam. A nő beletalált a közepébe. Leültem.Ott éreztem igazán,hogy eddig ezek csak csevegő percecskék voltak,most jön a fekete leves.
