Amerika Kapitány átadta a stafétát régi barátjának és hű társának. Sólymot és a Tél katonáját szólítja a kötelesség. De vajon a Tél katonája és James Buchanan Barnes ugyanaz a személy-e még? Bucky a múltját hátra hagyná,de mi van akkor ha múltjába...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Valami pattogzott Sol Mclane és Bucky Barnes között,amikor a férfi épp kezét a lány derekára tette. A lány a férfi meleg keze miatt enyhén megborzongott. Az ex katona úgy állt a lány előtt,hogy bárhova tudjon tekinteni,csak annak zöld szemeibe ne kelljen néznie. Sol mosolygott az orra alatt a reakciót látva. Bucky fémkarját nem tudván hova is tegye csak lazán megvakarta vele tarkóját. Nem akart a lányhoz érni azzal a tagjával,amire vér tapadt. Halk kacajt hallatott a katonanő s lágyan a felnyúlt a férfi kezéhez,s lehúzta váll magasságba. Kezeit a hideg anyaghoz érintette,s összekulcsolta ujjaikat.
-Nem zavar.-suttogta a lány olyan halkan,hogy Buck alig hallhatta.Újfent meglepte a lány.
-Pedig kéne. Vér tapad hozzá.-kezdte meg a táncot Bucky. Minden kellemesebb cselekedett volt,mint a fémkarjáról beszélgessenek,így inkább ő kezdeményezte a táncot. Sol lágyan követte őt. Habár évek óta nem űzte ezt a tevékenységet a férfi,mégis a lánnyal való tánc ment,mint a karika csapás. Vidám szimfónia szólt. Lendületesen léptek jobbra balra apró lépéseket,s habár a dallam kedves hangulatot árasztott a téma amit feszengettek igencsak borús volt. Bucky teljesen biztos volt benne,hogy ez a helyzet teljesen leírja Sol Mclanet. Borús és mégis valahogy vidám. Megpörgette Solt,aki fel sikkantott,de már a férfi karjai közt is volt.
-Én nem ezt látom.-próbálta elkapni Sol Buck tekintetét,de a másik igencsak kitartó volt. A szemkontaktus nem játszott köztük. A lány felhúzta orrát nem tetszését kimutatva,de nem hátrált. Sol szótárában ez nem szerepelt. Ő mindig megveti a lábát,így volt ez most is. Lágyan,szelíden állt meg a táncban s felcsúsztatta a karját a férfi fém karjára. Lassan mozgott az ujjával,kedveskedve térképezte fel a kart.Minden egyes mintát át rajzolt. A férfi becsukta a szemét. Azt kívánta az egekre bárcsak érezné a nő érintését. Év tizedek óta nem értek hozzá így és ő nem érezhette. Nem bírta elviselni a tudatot,a nőnek fogalma sem volt róla,hogy ez számára kínzás,mégis valami felébredt benne,amiről azt hitte hogy halott. Abban a hitben tengette józan napjait,hogy számára csak a harc maradt és a vezeklés,de ez a nő...lassan egy éve nem bírja kiűzni fejéből és Buck ott kezdte el megérteni miért.-Ha rád nézek és a karodra..azt a katonát látom,aki védte a nála gyengébbeket,aki felkarolta Steve-et, aki beállt mögé szó nélkül,mikor a szérum hatott. Barnes őrmestert látom,aki az életét is oda adta volna annak idején. Azt a férfit látom,aki kizuhant egy vonatból mikor az ellent számolták fel. Egy veterán áll előttem,aki elképesztő. Kislány voltam,amikor először hallottam a történeteteket. A 107-esek miatt lettem katona.-kapta el végre a lány a férfi tekintetét. Aki csak kitágult szemekkel nézte az előtte állót. Barnes nem volt képes felfogni és elfogadni,hogy valaki ezt mondja neki ennyi év után. Valaki látta őt,és ezt akarta. Akarta,hogy Sol legyen az a személy. Ezért is kezdte vele a vezeklést. Nem akarta,hogy az a zöld szempár ha rá néz,csak a félelem és gyűlölet,a gyalázat tükröződjön. Még a Tél Katona létezését is fel akarta számolni Sol tudatában,hiszen vadászott rá hónapokig.Hálát érzett a lány irányába és még valami erős késztetést,arra hogy cselekedjen. Kiakart belőle robbanni és James Buchanan Barnes ott akkor ki is engedte. Hirtelen kapta el Sol tarkóját,s már maga felé is húzta. A lánynak levegőt venni sem volt ideje,már ajkai a másikét fedte.Meglepte a cselekedet,kedves szavaival nem erre játszott,viszont édes bűnnek tartotta. A férfi ajkai mohón tapogatták végig az övéit. Puha volt és forró,Bucky borostája szúrta,ez pedig arra késztette,hogy még erősebben csókolja. Felvezette egyik kezét a férfi vállára,másikat annak arcára helyezte. Lágyan cirógatta, a férfit ezt fel tüzelte és bátorította is egyszerre . Mélyítette a csókot, a nő belenyögött tettébe,talán még a lába is megroggyant. Buck felmorrant,akár egy farkas s durvábban ostorozta a katonanőt. Nyelveik táncot jártak,úgy ahogy ők is pár perccel ezelőtt. A hangulat teljesen más lett. Mintha már nem is a védett helyen lennének. A nő elvesztette önmagát csak adni akart és lenyűgözni. Az exbérgyilkos viszont vissza tért régi énjéhez,akkor ott érezte,hogy ő csakugyan ő. Nem a bérgyilkos,itt nincs veszély,csak egy gyönyörű nő,aki mint kiderült vad és tüzes. Hátrálni kezdtek, a hévtől,ami utol érte őket,nem igazán tudtak egy helyben maradni,egymásba kapaszkodtak,hogy ne essenek fel a régi bútorokban. Sol csetlett botlott hátra menetben,teljesen elvesztette a józan eszét,Bucky egyszerűbbnek látta ha ölbe kapja a lányt. A csókot egy pillanatra sem szakítva fonta lábát Sol a férfi dereka köré. Már majdnem a rozzant kanapéhoz értek,amikor is fény szűrődött az ablakból sötétítő mögül. Elszakadtak egymástól,s mindketten az ablakra néztek. Több,mint valószínű volt,hogy egy autó reflektor fénye adta a világítást. Megfeszültek mindketten. Sol lassan nézett a férfira,aki nem tudatosan,de erősebben tartotta a lányt. Mclane aprót bólintott,jelezvén hogy tegye le Barnes. Halkan ért földet Sol. Nesztelenül léptek a fényhez. A függönyt résnyire elhúzták. Vadász kocsik álltak ott. Talán öt lehetett fényükből ítélve. A lány nagyot nyelt,a férfi fel morrant. Nem tetszett neki,hogy Sol nem érezte biztonságban magát. A kocsi előtt egy férfi állt. Mosolygott. A mellkasán egyetlen egy minta díszelgett. Olyan nagy volt,mintha az a jelkép bekebelezte volna az érkezőt. A katona nő,amikor felismerte a szimbólumot hátrébb lépett egyet. HYDRA. Buckyra vezette tekintetét. Ökölben volt mindkét keze. Annyira Buckyra koncentrált Sol,hogy kintre nem figyelt.Barnes viszont csak az ablakot pásztázta. A lányban kellemetlen érzés lakozott,mikor Buck hátrált,szemeiben csillant valami félelem féle,de biztos volt benne,hogy nem tudatos cselekedett volt a hátrálás. Sol szemeit összeszűkítve vezette kintre tekintetét. Megdöbbenve látta a mosolygó hydrás kezében a vörös naplót. A férfi csak jó kedvűen lengette össze vissza. Mintha haza hívná Buckot. Sol ha lehet még nagyobbat nyelt. Gyorsan vissza rántotta a függönyt s ott hagyta az ablakot. A kanapé melletti kis asztalkához lépett s az adó vevőjét remegő kezekkel helyezte a fülébe. Bekapcsolta azt.
-Mit művelsz?-lépett elé a férfi feszülten.
-Te most el mész.-vált hideggé Sol hangja. S próbálta elkapni a frekvenciát a kapcsolat felvételhez. Fel alá járkált a helyiségben,s próbálta össze szedni magát. A helyzet nagyon is komoly volt. Buck elterelte a figyelmét és most lehet,hogy emiatt..
-Nem hagylak itt.-ragadta meg a nő karját a férfi. Bosszúsan szabadult Sol,s rá ripakodott.
-A faszi kint legyezgeti magát a Vörös Naplóval,megvárjuk míg felolvassa,vagy halló távolságon kívül kerülsz mondjuk most.
-Jól figyelj Sol nem menekülök tovább.
-De fogsz. Mert mára már nem hiányzik,hogy beköszönjön a Tél Katonája. Én vagyok a küldetésed Buck. Ha itt maradsz nem jutok ki én se szóval menj. -fordult el a lány tőle,s pont akkor csendült fel Davis hangja a fülében. Buck döbbenten jött rá arra,hogy tőle félt a lány,nem a kinti férfitól. Hanem őt tartotta veszély forrásnak. Hátrált a lánytól.
-Mclane reggel felveszünk ne..
-13-as kód.-nyögte Sol,mire társa elkáromkodta magát,s a hangokból ítélve elkezdte a protokollt.
