Bnha oneshots (Női Karaktereknek)

Nevess rajtam

-Figyelj [Név]. Tudom, hogy te egy komikus vagy de... volt már olyan, hogy valaki nem nevetett rajtad?
-Van egy férfi aki minden egyes este eljön és megnézi az előadásomat de sosem nevet...
-Komolyan? Akkor minek megy oda?
-Nem tudom, de ahogy figyel engem az nagyon idegesítő és volt, hogy emiatt elrontottam a szöveget... nagyon ciki volt!
-Próbáltál már vele beszélni?
-Vége a műsornak, ő eltűnik.
-Nos, mostantól én leszek itt a bárpultos tehát kihúzom belőle ezt az infót.
-Köszi.
-Na készülj fel! A mai előadás lesz a te 100. előadásod!
-Igaz... a mai nap egy nagy évforduló...
-Mi az? Gond van?
-Csak izgulok... azt mondták a többiek ha vége a műsornak akkor egy meglepetést fognak nekem adni...
-Nyugi, nem lesz semmi!
-Remélem ma képesek leszünk megnevettetni a férfit... ha ma is eljön...
-Pont a mai napot hagyná ki annyi sok előadás után?
-Ki tudja?
-A képességed nem igazán jó ehhez a pályához remélem tudod.
-Nem akartam nagy ügynök lenni, mint apám, és a nagyapám mindig vicceket mesélt nekem mikor ott voltam nála.
-Mi a helyzet édesanyáddal?
-Édesanyámat sosem ismertem. Elvileg 2 nappal azután halt meg, hogy én megszülettem de a nagyapa sokat mesélt róla.
-A nagyapád nevelt?
-Nos, mivel apa rengeteget utazott és minden egyes cselédet utáltam így igen, a nagyapa vigyázott rám és nevelt fel. Sajnos őt is elvesztettem nem régiben...
-Sajnálom.
-Ugyan! A papa mindig azt mondta ha szomorú vagy akkor nem látod a világ színeit!- mosolyogtam.
-O-oh...
-[Név]! Izgulsz?
-Mivel ti fogtok nekem meglepetést szervezni, ezért igen!
-Nyugi! Nem lesz rossz! Sőt! Szerintem tetszeni is fog!
-Azt majd meglátjuk.

Tehát végig vittük az egész műsort és a közönség ujjongott.
Egy pillanatra, mintha férfi elmosolyodott volna és tapsolt is egy kicsit.

-Nos! Ez volt a mai műsor, de még nincs vége! Tudják a mi kis újoncunknak ez volt a 100. előadása velünk! Egy tapsot, hogy idáig kibírta.- mondta főnököm mire nevettek és tapsoltak.- [Név], neked viszont van valami meglepetésünk.
-A mennyországnak készülnie kell az érkezésemre?
-Nem, dehogy.
-Mi a B terv?- hallottam meg egyik munkatársam mire a közönség nevetni kezdett.
-Komolyra véve a szót.
-Csak essünk túl azon, hogy leöntenek.
-Ennek esküszöm nem az a képessége, hogy memorizálni tud akármit és abból terveket készít, hanem gondolatokat olvas!- mondta másik munkatársam mire a közönség nevetni kezdett.
-És ez nincs is szövegbe rakva mert foggalmam nincs mi a tervük.
-Mi lenne ha feltehetnél a nézőtéren lévő nézők közül 1 személynek 4 kérdést és ő mindre válaszolni fog!
-Akárkit választhatok?
-Ha a néző beleegyezik.
-A fekete pulóveres úr a bárpultnál!- montam mire megláttam ahogy elvigyorodik és egy pillanatra inamba szállt a bátorsága.
-Kérdezz.- mondta engem figyelve.
-Miért jön el minden este?
-Szerettem a komédiát eddig is, de mostmár egy csinos arcot is láthatok, aki érti a humort.
-Ajjaj! [Név]! Hódolód akadt!- mondta főnököm és nevetni kezdtek de egyátalán nem találtam viccesnek.

Ez a pasi egyre jobban kezdett megrémíteni és egyre jobban kezdtem úgy érezni veszélyt jelent rám.

-Miért nem nevetsz a vicceken ha szereted a komédiát?
-Nevetek én, csak nem itt. Hazafelé kezdek nevetni mert akkor jobb érzés. Ha akarod egyszer hallhatod.- mondta mire egyet hátra léptem.
-Miért ül mindig ott a pultnál?
-Itt a legkényelmesebb a szék.
-Van valami különös oka annak, hogy idejön minden este?- kérdeztem mire rám nézett vörös szemeivel amit most először láttam.
-A maga csinos arca.- ennél pánikoltam be.

Mindenki csak nevetett de én remegtem a félelemtől. Az a férfi csak figyelt engem vigyorogva.
Nem tudom mitől lehetett de elkezdtem szédülni és majdnem össze is estem.

-Hékás! Az oké, hogy már most beleestél de azért nem kell elájulni a pasitól.- vigyorgott a főnököm ahogy a két munkatársam a lábamra segített.
-Nem igazán érzem jól magam...
-Azért köszönjünk el a nézőktől együtt.- mondta egy mosollyal mire bólintottam.