Bnha oneshots (Női Karaktereknek)

A helyes pincérsrác

-[Név]! Kapkodd a lábaidat! A vendégek nem szolgálják ki magukat!
-Értem!- mondtam és már vittem is a tálcán a rendeléseket.

Egész nap ugráltattak mert rengetegen betegek és túlóráznom kell miattuk de annyi szerencsém volt, hogy a munkaidőm nemsokára végetért.

-[Név]! Az utolsó rendelésed ma!- adta oda a cetlit munkatársam és megnéztem.
-Hanyas asztal? Nem írtad rá.
-Bocsi, a 8-as asztal. Hosszú a nap és nekem sokkal tovább kell dolgoznom, mint neked.
-Holnaptól fordítva lesz tehát bírd ki a napot.- mosolyogtam.
-Köszönöm, hogy elvállaltad a 16 órás munkát helyettem.
-Nekem nincs vele gondom csak a mai nap nem jó és tudod miért.
-Igen, tudom.- mondta mire elkészült a rendelés.

Kivittem a rendelést de amikor megláttam kinek adom a turmixot a szívem kihagyott egy ütemet.

-Szia Mina. Szia Eijiro.- mosolyogtam kettőjükre.
-[Név]!?- néztek engem kerek szemekkel még a barátaik értetlenül figyeltek.
-Ki?- kérdezte a vörös szemű szőke.
-Istenem! Nagyon rég nem láttalak! A hajad ezzel a színnel jobban néz ki.- mondta Mina.
-Köszönöm.- mosolyogtam majd a vörös szeműre néztem.- A kérdésedre a válaszom. A nevem Suzumichi [Név] és régen egy iskolába jártam Minával és Eijiroval.
-Nem jársz suliba ha jól tudom.- mondta Eijiro mire elnéztem.
-Tudjátok miért...- mondtam.
-Oh. Igaz. Az anyukád.- mondta Mina mire egy mosollyal fordultam felé.
-Már sokkal jobban van. Az orvosok jó gondját viselik.
-[Név]! Hátra kell rohannom! Vedd át a szerepem! Csak 5 perc!- mondta Kimichi.
-Bocsi, mennem kell.- intettem a srácoknak majd beálltam a kasszához gyorsan.

Amég Kimichi visszajött addig felvettem a rendeléseket és odaadtam Erizinek aki átvette a munkaköröm.
Mikor Kimichi visszajött én a főnökhöz mentem és elkértem a pénzem.
Nekem korábban adja oda a fizetésem, hogy tudjam édesanyám kórházi számláját fizetni de nem zavar, hogy különcködök.

-Mikor lesz jobban édesanyád?- kérdezte számolva a pénzt.
-Azt mondták már jobban van egy kicsivel de nagyon sokat kell még javulnia, hogy azt mondhassák jól van...
-Tessék.- nyújtotta a pénzt.
-Köszönöm, hogy korábban adja nekem a fizetést.
-Ha ezzel megmentek egy életet akkor akár 3 hónapi fizetésedet is odaadom most.
-Ez nem szükséges. Elég, hogy korábban adja.
-És tessék.- nyújtott nekem egy borítékot.
-Ez micsoda?- vettem el.
-Lesz valamilyen tudós expó a mesterséges szigeten és kaptam egy extra jegyet. Jeleztem a vezetőségnek, hogy mindkét jegyem odaadtam és csak meg kell nekik mondanom kinek adtam oda a jegyeket.
-Ezt nem fogadhatom el.
-Keményen dolgozol és az egész csak 3 napos szóval menj el. Megérdemled a pihenést.
-Mindent köszönök!
-Na menj. Azok a számlák nem fizetik magukat.- mosolygott.

A kórházba mentem és fizettem a kezelésekért aztán meglátogattam édesanyámat.
Most magánál volt, de megint az egyik szerepet kellett játszanom.

-Jó napot.
-Hana! Ismét eljöttél?

Ezek szerint most Hana a szerep...

-Igen. Hogy van?
-Jól, jól.- mosolygott.
-Ennek örülök. Hogy bánnak magával az itt dolgozók?
-Igazán jól. A nővérkék kedvesek és az orvosok mindent megtesznek, hogy jobban legyek.
-Jó tudni, hogy jól bánnak magával.
-[Név] meg fog engem látogatni?- kérdezte mire sírni akartam de mosolyogtam.
-Azt mondta amint lesz ideje meglátogatja magát.
-Remélem hamar meglátogat. Nagyon rég nem láttam és szeretném ha magamhoz tudnám ölelni még halálom előtt.
-Ne mondjon ilyeneket. Jobban lesz és nem fog meghalni. Látni fog még jó pár évet. Ha pozitívan áll hozzá akkor biztosan meggyógyul.
-Rendben, rendben.
-Nekem mostmár mennem kell de amint lesz időm meglátogatom önt.
-Akkor látni foglak majd valamikor Hana.
-Viszlát.