Bnha oneshots (Női Karaktereknek)

Én vagyok a lelkitársad

Mikor megkaptam a képességem, nem igazán tudtam micsoda is az.
Ne tudtam, hogy van-e egyátalán képességem mivel semmi nem volt.

Édesanyám képessége szerelem csók még apám képessége gyermek látás.

Anya ha megcsókol valakit, akkor megtudja kibe szerelmes.
Apa ha összeérinti a homlokát valakivel akkor meg tudja mondani hány gyermeke lesz vagy esetleg van.

Viszont nekem nem tudtuk mi lehet.

Egyszer megcsókolt egy fiú mikor olyan 8-9 éves voltam és egy lányt láttam.

Elmondtam mindent a fiúnak, hogy mit láttam és csak furcsálva nézett engem.
Anyáéknak is elmondtam és azt mondták ez a képességem lesz és, hogy akkor ez olyan, mint anya képessége de én kételkedtem mert a srác sem tudta kiről beszélek tehát nem a szerelme volt az.

Nem igazán tudtam mi a képességem addig amég egyszer egy lány csókolt meg.
Nála láttam egy másik lányt és elmondtam neki.
Összejöttek és tudomásom szerint azóta is együtt vannak.
Kb akkor jöttem rá, hogy a képességem Lelkitárs Látás.
Azóta egyre többen és többen kerestek fel, hogy mondjam meg kicsoda az, akit nekik szánt a sors.

Mikor megcsókolok valakit akkor képes vagyok megmondani a nevét, a korát, a képességét és a szem és haj színét.

Aztán mikor 16 éves voltam a szüleim meghaltak így árvaházba kerültem.

Azóta normálisan dolgozom lelkitárs találóként.

Jelenleg 21 éves vagyok és még sosem volt párkapcsolatom ami egy kicsit szánalmas.
Aztán egy ismeretlen de mégis ismerős arc lépett be az ajtón.
Egyből éreztem valami kötődést mikor a szemébe néztem.

-Hali. A nevem Kaminari Denki. Elvileg be vagyok jelentve.
-Oh... várj egy pillanatot és megnézem.- mondtam majd elkezdtem a papírokat nézni.- Igen, egy 5 perc múlva kellett volna érkezned de nem zavar.
-Király! Amúgy ez az egész, hogyan működik?
-Nos meg kell téged csókoljalak és akkor látni fogom a lelkitársadat és valahogy tudni fogom a nevét és a képességét.
-Érdekes... a szüleidnek hasonló a képességük?
-Mondhatni. Anyám ha megcsókol valakit akkor el tudja mondani kibe szerelmes tehát az alapja a képességemnek tőle van.
-És apád?
-Nos ő azt tudja megmondani hány gyereket szánt neki a sors. Valahogy ez a kettő kombinálódott és én azt tudom megmondani a sors kit szánt az embereknek.
-Ez nagyon érdekes.
-Neked mi a képességed?
-Elektromosság! Édesanyámtól örököltem!- vigyorgott.
-Dolgozol valamit?
-Hős vagyok, mint anya!
-És édesapád?
-Manga készítő! Nekem az csak a hobbim.
-Manga készítő? Milyen fajtákat készít?
-Legfőképpen akciót és hősöset.
-És te?
-Eheheheh.- kezdte el dörzsölni a tarkóját.
-Felnőtt tartalom vagy romantika?
-Ezt meg... honnan tudtad?
-Megérzés.- vontam vállat.

Tehát az idő eljött és Kaminari mellé ültem és egy papírt raktam az asztalra majd egy ceruzát vettem a kezembe.

-Ezt minek?
-Hogy lejegyzeteljem az adatokat neked.- mosolyogtam.
-Már értem!
-Nos akkor szem csuk! Nagyon fura ha valaki nyitva tartja közben.
-Egyet értek.- csukta be szemét.

Tehát megcsókoltam és néhány pillanat után meg is jelent a lány de amint megláttam rémülten húzódtam el tőle.

-Valami gond van?
-Ni-nincs viszont... nincs lelkitársad.
-Komolyan?
-Sajnálom de nem láttam senkit.
-Mi van ha csak kicsit több idő kell?
-Ismerem a képességem. Nincs lelkitársad. Sajnálom.
-Azért köszi, hogy elmondtad.
-Viszont így akárkivel együtt lehetsz?- próbáltam valamit kihozni a helyzetből.
-Hmh. Igaz. A csajok oda vannak értem. Mondjuk ez eléggé lehangoló.
-Biztos találsz valakit.

Tehát ő ment és én fogadtam a következő vendéget.
A munkámra koncentráltam és mindenkinek segítettem de valami zavart.
Ha ő neki vagyok a lelkitársa akkor az azt jelenti, hogy a sors valahogy összehoz vele előbb vagy utóbb.

Egy ideig nem zavart és normálisan ment tovább a normális életem de aztán egyre jobban kezdett a szívem fájni valamilyen oknál fogva.
Kicsit utána néztem és a szüleim jegyzeteit megnéztem de mind ugyan arra vezetett.

A lelkitársam elvesztette a hitét, hogy van valaki számára és elkezdett új embereket ismerni.

Tehát egy időre befejeztem a foglalásokat és ami még hátra volt azt fogadtam aztán elkezdtem kutatni Kaminari után.
Nem volt nehéz megtalálni és le tudtam vele beszélni egy találkát így tudtam veld beszélni.

Mikor szemtől szemben álltunk egymással a bűntudat hatalmas lett és ezért könnyezni kezdtem.

-Hé! Mi a ba-
-Sajnálom! Hazudtam!
-Hogy?
-Hazudtam... van lelkitársad...
-De... miért hazudtál?
-Azért mert... én vagyok a lelkitársad.
-Mi? Komolyan?
-Féltem, sajnálom.
-Ez megmagyarázza azt a furcsa érzést...
-Mi? Milyen érzést?
-Nos mikor megláttalak úgy éreztem mindent tudok rólad de még a nevedet sem tudtam. Aztán a csóknál úgy éreztem, hogy enyém az egész világ és teljesnek éreztem magam. Aztán egyre többet jutottál eszembe és úgy éreztem melletted lenne a helyem de mégsem vagyok ott. Eléggé frusztráló volt, mit ne mondjak.- mondta mire egy kicsit nevetni kezdtem.- Ez azt jelenti, hogy adsz egy esélyt?
-Igen és tényleg sajnálom.
-El is van felejtve! Holnap van programod? Elmehetnénk egy randira.
-Nekem jól hangzik.- mosolyogtam.