Ketté szakadt lélek - Five Hargreeves ❗Szünetel❗

◇ Kilencedik rész ◇

Emma szemszöge:
Másnap elmentem egy sétára egyedül. A parkba mentem. Nem volt valahogy hangulatom senkivel se beszélgetni. Csak egyedül akartam lenni. Üresnek éreztem magam. Senki nem tud felvidítani.
-Helló Emma...
-Szia Ben...
-Mi a baj?
-Félek...
-Mitől...?
-Hát azt hiszem rá jöttem valamire amire a többiek nem...
-És mi az?
-Megigéred hogy nem mondod el Klausnak?
-Emma...
-Kérlek Ben... -kezdtem el könnyezni.
-Jó. Rendben.
-Kisujj eskü!
-Kisujj eskü.
Megráztuk az ujjunkat és folytattam a mondani valómat.
-Az apokalipszis...
-Mi van vele?
-A bomba... Én vagyok...
-Mi? Ezt te honnan állapítottad meg?
-Nézz rám Ben! Egy ártatlan lány egy olyan erővel aki bárkit vagy bármit megölhet! Konkrétan egy robbanó anyag vagyok aminek a kanóca bármikor meg gyulladhat és BUMM! Bármikor meggyilkolhatnék valakit a tekintetemmel!
-Emma, ne mondj ilyet. Nem vagy se bomba se gyilkos.
-Dehogynem Ben... Nem láttad Ötös arcát mikor meg akartam ölni Diegot. A félelem a szemében. Ennyire emlékszem arról az egészből...
-Emma...Ötös szeret téged... A saját életénél is jobban. Bármikor készen áll hogy megvédjen.
-Ezt honnan tudod Ben?
-Beszél álmában. -nevette el magát.
Aww,rólam álmodik? -néztem rá kiskutya szemekkel.
-Minden egyes éjjel.
-Istenem de édes. -mondtam olvadozó fejet vágva.
-Ben. Nem hittem volna hogy fel tudsz vidítani,de köszönöm.
-Mint mindig.
-Haza megyek. Te is jössz?
-Persze. -mondta majd haza sétáltunk. Haza érve azonnal a nappaliba siettem.
Hol van Ötös? -kérdeztem a többieket akik meg se szólaltak. Na várjunk csak. Itt van mögöttem csak nem akarják megmondani.
-Ha meg mersz csikizni. Meghalsz.
-Honnan tudtad?
-Kiszámítható vagy. -fordultam meg és böktem meg az orrát. Ötös felnevetett majd magához húzott a csípőmnél fogva és megcsókolt.
Menjetek szobára! -jelentette ki Diego.
Úgy látszik hogy k*rvára szeretnéd hogy kinyírjalak Diego! -fordultam oda mire ő megforgatta a szemét.
Oh ne kezd megint! -gurultam dühbe.
Hé hé héé! Nézz rám. -fordította oda a fejem.
Nyugodj meg. Diego mindig is egy idióta volt és az is lesz. -érintette össze a homlokunkat. Vettem egy nagy levegőt és megöleltem a fiút. Ő adott egy puszit a homlokomra majd oda sétáltunk a többiekhez és leültünk a kanapéra.
És most mi lesz? -néztem fel a többiekre.
Megtaláljuk az apokalipszis okozóját. -mondta Ötös.
De hogyan??? Már csak 3 napunk van!! -kérdezte Allison.
Hát valahogy csak rá jövünk... -mondta Ötös elgondolkodva.
Nem akarod nekik elmondani a BriLLiáNs ötleted? -gúnyolódott Ema.
Ne hallgass rá Emma csak fel akar húzni. -mondta Ben.
Naa gyerünk! Mondd el nekik! -piszkált tovább Ema.
Jól vagy? -fogta meg a kezem a zöld szemű fiú.
Persze,persze. -néztem továbbra is a padlót.
Ó, talán már nem is tetszik a kis ötleted saját magadnak?? -nézett felém a hasonmásom.
Mondd el nekik! -súgta a fülembe majd egyre hangosabban és hangosabban beszélt ezért befogtam a fülem. Ötös furcsán nézett rám de nem törődtem vele. Elegem lett és felálltam. Egyenesen Ema szemeibe néztem.
Na ide figyelj ribikém! Csak egyszer és csakis egyetlen egyszer mondom el és utóljára. Fogd. Be. Azt. A. Leccses. SZÁD!!!! -ezzel a mondattal felteleportáltam a szobámba és lekuporodtam a szobám sarkába a fotel mögé.

(-497 words)