Bérgyilkos szerelem [Akabane Karma x oc] ÁTÍRÁS ALATT

Part 4

Naoto szemszög:

Péntek van. Éppen a suliból tartok haza fele Rio-val. Mindenképpen beszélgetni akar arról, hogy mi van köztem és Karma között. Hiába mondtam el neki 100-szor, hogy barátok vagyunk, meg, hogy nem vagyok szerelmes belé, a piros arcom mindíg lebuktatott. Szóval ja. De mindjárt haza érünk, szóval majd otthon mesélek. Bye!

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ 

Amint haza értünk, legjobb barátnőmet egyből körvbe vezettem a házban, majd fel mentünk a szobámba és le ültünk az ágyra.

- Mond már ki, hogy tetszik neked bakker! Ez egyértelmű! - rángatott a vállamnál fogva

- Rio, basszus! Mondom, hogy csak barátok vagyunk. Meg tettestársak. Ennyi! Érted? Nekem nem tetszik Akabane, hiába látszik úgy. Szóval, elég. Váltsunk témát. Te és Maehara?? - emelgettem a szemöldököm, mire még a füle is elvörösödött. - Rátrafáltam mi? - vigyorogtam rá kajánul.

- Ne.. nem!! Mi.. MIRŐL BE..szélsz.. - halkult el a végére vér vörös fejjel

- Tudtam ééén~! Jó vagyok az ilyenekben! - dicsekedtem

- Persze, de ahhoz nem értesz, hogy be ismerd, hogy szerelmes vagy.

- Mert nem is vagyok az. Mit csináljunk? - váltottam témát

- Hmmm.. sorozat? - ajánlotta

- Hozom a fagyit. - mosolyogtam, majd ki mintem a szobából

Mikor vissza mentem, két doboz fagyi volt a kezembe. Az egyik Erdei gyümölcs, a másik citrom. Rio-nak szántam a citromosat, mert tudtam, hogy az a kedvence. Valami romantikus sorozatot talált, amin igazából szét untam az agyam, míg ő végig bőgte az egészet. Az egyetlen élvezetem a fagyim volt.

Miután be fejeztük ezt a "csodás" sorozatot, már este 7 volt és Rio-nak haza kellett mennie. Én azt akartam, hogy aludjon itt, de a szülei azt mondták, majd máskor, mert holnap reggel indulnak a nyagszüleikhez, tehát ja. Shinozaki Naoto megint egyedül maradt egy halatmas házban, és az egyetlen örömét a kajában leli. Valamint a bérgyilkos filmek nézésében. Azonban...

Hirtelen az ajtó nyitódásának a zajára figyeltem fel. Viszont amint oda néztem, meg pillantottam a szüleimet.. Egy pszihopata mosollyal az arcukon. Ajjaj..

- Szia kislányom! De rég találkozztunk! - mondta anya egy hamis mosollyal. - Viszont csak 2 napig tudunk maradni. Vasárnap vissza kell indulnunk.

- Munka van lányom! - vigyorgott apa, majd elő vett a háta mögül egy cselédruhát. Mi a f*sz?!?! (Ezt a részt én komolyan gondoltam? Teljes mértékben! XD)

- A..az meg.. minek..? - kérdeztem remegve

- Óóó, hát tudod, át hívtunk estére pár ügyfelet, és tudod, ha szórakozni akarnak, legyen valami érdekesebb. - vigyorgott még mindíg apa, mire én lesokkoltam. Ilyenre kényszeríteni a saját lányát..?

El kezdtem gondolkozni, és 10 másodperc alatt arra jutottam, hogy meg kell szököm.. 

- Rendben.. Fel megyek átöltözni. Mikorra jönnek az ügyfelek..? - kérdeztem

- Nem sokára, szóval igyekezz! - adta ki a marancsot anya, majd a kezembe nyomta a ruhát, utána ők ketten a konyha felé vették az irányt a rengeteg piával.

Én fel rohantam az emeletre, a ruhát meg ki dobtam a kukába. Fel vettem a cipőm és egy vastag pulcsit majd ki másztam az ablakon. Persze, hát hogy nem béna voltam és megcsúsztam.. Ki fordult a bokám. Asszem. De nem foglalkoztam vele, csak ki futottam a kapun és rohantam valamerre, leszarva, hogy fáj a lábam. Azt sem tudtam, hogy hol vagyok, mivel könnyes volt a szemem.

Karma szemszög:

Éppen a szokásos esti sétámon voltam. Szeretek ilyenkor kint lenni. Minden olyan csendes. És ilyenkor tudok a legjobban gondolkodni. Pl azon, hogy hogyan kellene megölni a polipot. 

Éppen Naoto-ék utcájába fordultam be, mikor is frontálisan nekem jött egy személy. Egy lány. Pillanat.. Naoto? És.. sír..?!

- E.. elnzést. - akart volna tovább menni, de meg ragadtam a karját és magam felé fordítottam.

- Nao-chan! Mi történt?! - kérdeztem idegesen

- K..Karma.. - motyogta elhaló hangon

- Shh.. Itt vagyok..! - öleltem szorosan magamhoz

- Én.. én.. - mondta akadozva

- Shh, nyugodj meg. - próbáltam nyugtatni, mire bele fúrta a fejét a mellkasomba. Szerintem el is pirultam. "Olyan aranyos!" De ilyenekre most nem gondolhatok. Ha Nao-chan sír, biztos, hogy valami durva dolog történt.

2 perc unán sikerült valamennyire lenyugodnia, így most kérdeztem.

- Szóval? - érdeklődtem

- A.. a szüleim haza jöttek.. - motyogta

- És mi történt? - kérdeztem feszülten

- Á..át hívtak néhány fontosabb ügyfelet estére és.. - akadt meg -  Azt akarják, hogy.. Legyek.. H.. házi prosti és.. szórakoztassam őket.. De én nem akarom ezt csinálni..! - sírt újra, mire bennem el szakadt a cérna. Hogy lehet valaki akkora barom, hogy a saját lányukat ajálják fel random férfiaknak?!

Meg ragadtam a kezét és el kezdtem húzni a mi házunkhoz. 

- Mi.. mit.. - közbe vágtam

- Ma nálunk alszol. Nem engedlek vissza a abba a házba, ameddig a szüleid itt vannak.

- De.. de..

- Nincs semmi de! - húztam tovább, mire felszisszent.

Meglepetten fordultam vissza, és láttam, hogy be fogja a száját a kezével.

- Mi a baj?

- Semmi! - vágta rá egyből, mire megint meg indultam, magam mögött húzva őt, de a szemem sarkából végig őt néztem. "Sántít.. Bingo!"

Meg álltam, hátra fordultam, majd fel kaptam menyasszony pózban.

- Mit csi..csinálsz? - kérdezte enyhén elpirulva, én meg halkan kuncogtam, mert élveztem, hogy én váltottam ki ezt belőle

- Sántítasz. - mondtam egyszerűen és tovább indultam az otthonom felé, egy angyallal a karjaimban. 

Alig egy utcát mentünk, majd megszólal.

- Nem vagyok nehéz? - kérdezte, mire játékosan meg forgattam a szemem

- Akár egy felhő.

Az út további részében nem szóltunk egymáshoz. Csend volt. De nem az a fusztrált, idegesítő csend. Hanem kifejezetten az a kellemes.